Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

50 »fc«r»«*ff»s ttJéslSM, » február 19-én, hétfőn. hanem a ház többségére épít?! (Élénk derültség bal felöl.) Milyen hamar változtak meg az Önök politikai erkölcsei! Ivánka Oszkár: Ez az elvhűség! Polónyi Géza: Ugyanaz a párt, a mely az aradi honvédszobor leleplezésénél nemcsak maga nem jelent meg, de még a parlamentet sem engedte megjelenni; ugyanaz a kormány mely a nemzetnek a véderöhöz, a hadsereg kötelékébe tartozó ifjúságát, a nemzetnek azt s részét, a melynek leginkább van oka és joga lelkesedni a multak dicsőségén, eltiltotta attól, hogy részt vehessen a nemzet azon kegyeletes ünnepélyén, melyen a nemzet mártírjainak, Magyarország történelme félisteneinek oszlopánál a szózatot és a magyar himnuszt akarta énekelni! (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon.) És egyet len férfiú sem akadt azon párton, a ki annak kötelékéből kivált volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elkövetkezett a kőszegi vita midőn Magyarországot, a magyarságot a kormány a nemzetiségek színvonalára sülyesztette alá. Nagy viták folytak; de egyetlen egy sem akadt, a ki ama párt kötelékéből kivált volna. (Tetszés bal felől.) És, t. képviselőház, csodálatos, hogy a magát szabadelvűnek nevező pártnál, a szabadelvűségnek első fuvallatára, a mint a szabadéivííség kérdései, a szabadság, testvériség és egyenlőség magasztos eszméi kerülnek napirendre, a bomlás, az oszlás fényes tanújeleivel találkozunk. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Olvad a fejükön a vaj. (Derültség.) A szabadelvű párt megoszlik, mert szabadelvű akar lenni. (Élénk tetszés bal felöl.) Mit bizonyít ez, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy addig, a míg a nemzet legszentebb jogainak eltiprásáról van szó, addig, míg Kossuth Lajos kihonosításáről van szó, addig, míg szembeállítják a nemzet nagy héroszának világraszóló tekintélyét a király iránti tisztelettel; addig, míg a függetlenség eszméinek hirdetése, iránt süketek az önök fülei: a reakczió igaz tudatában egységesek és összetartok önök, de akkor, midőn szabadságról van szó, széthullanak, mint a bomlott kéve. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ilyen statáriális igazságszolgáltatás a világtörténelemben eddig kevés volt. Most a magyar nemzet dalosa ajkára veheti: »Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos*! Eszméid diadalmaskodnak; a gondviselés igaz kegyelme, áldása megengedte neked az engesztelés igaz és magasztos ünne pét megülni, midiin Ferencz József, Magyarország királya (Éljenzés jobb felől.) hozzájárult ahhoz, hogy eszméinket, Wekeríe Sándor, kezében a zászlóval, diadalra vezesse. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Mondják el ezt az udvarnál, ha merik! (Mozgás jobb felöl.) Polónyi Géza: Milyen jól esik most önöknek attól, a kit megtámadtak, a kit megpellengéreztek, eszméi igazságának és meleget sugárzó hatalmának áldásos ernyője alatt sütkérezve, — egy kis levélke, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőhalon.) egy kis üzenet! (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Milyen jól esik önöknek, még ha roskatag nő kezének reszkető vonásából áll is a fenyegetés, mely Turinból jő a függetlenségi párthoz, hogy valahogy meg ne buktassuk a kormányt! (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Ma már elmondhatom, t. ház: Nyugodjál békével, pihenj derék, boldogult elnökünk! De önök, a kik annyiszor kigúnyolták a vallásszabadság eszméjeért, (Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Soha!) a kik leszavazták őt, most elzarándokolnak sírjához, megtépik a megszentelt hantokat, hogy szellemi hagyatékán osztozkodhassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, Ellenmondások, zaj és nyugtalanság a jobboldalon.) De ti, e nemzet félistenei, nyugodjatok, pihenjetek! Az a kormány, a mely a nemzeti kegyelet ünnepélyén nektek hátat fordított, ma elmegy dicsőségtek emléke elé, hogy felszedje onnan azt a zászlót, melyet annak idején a zsarnokság tiport, s a melyért ti a szabadság, testvériség és egyenlőség nevében elvéreztetek. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Ma már elmennek önök is a honvédemlékhez. Bartha Miklós: Dehogy mennek! (Zaj.) Rohonczy Gedeon: Szemtelen, a ki azt állítja, hogy nem megyünk el! Álljon fel, a ki azt mondta! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbalon : Rendre ! Rendre !) Elnök: (Csenget) Csendet kérek! (Felkiáltások a szélsőbalon: Rendre! Rendre! Halljuk az elnököt!) A zajongásban nem hallottam ugyan s a figyelmemet elkerülte, de a mint most értesülök a vitatkozás rendén Rohonezy Gedeon képviselő úr olyan kifejezést használt, a melynek elhangzását itt meg nem engedhetem, miért is őt rendreutasítom.! (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: T. ház! Ez az inezidens az én hangomon nem fog változtatni, mert azt hiszem, hogy az nem is reám vonatkozott. Vigasztalást meríthet a maga számára a függetlenségi és 48-as párt is. (Halljuk! Halljuk !) Végig viharzik az országon egy hangos közvéleménynek felriadása, mely a kötelező polgári házasság és a vallásszabadság instituezióinak behozatala mellett szól; végig viharzik és követeli ezeknek törvényerőre emelkedését. Vaj-