Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

ffl 2M. orsBágo« ülés 1S9*. febrnár 19-én, hetién. származott gyermekek, vagy sem? Már pedig, t. ház, ezen kérdéseket rendezni kel]; a kérdés csak az, hogy miképen? Méltóztassék megengedni, hogy erre nézve csak egy gyakorlati példát hozzak fel. (Halljuk!) Minthogy Magyarországon a mi elveink szerint csak a kötelező formájában megkötött polgári házasság érvényes, Ausztriában pedig csak az egyházi házasság, több mint nyilvánvaló, hogy Horvátországban hiába mondják, hogy az ő területükön megkötött házasság az ő törvényük szerint a mi területünkön megkötött házasság pedig a mi törvényünk szerint döntendő el, ha ők nem fogadják el a magyar területen megkötött házasságot Horvátországban érvényesnek és addig, míg az horvát törvénynyel szabályozva nincs, ezt elis merni sohasem fogják. Horvátországban, de Ausztriában is nincs közeg, mely előtt a polgári házasság megköthető. Most mi fog történni? (Halljuk! Halljuk!) A magyar állampolgár, a ki községi illetőséget sem szerez Horvátországban, pl. közös tisztviselő, Horvátországban nem köthet házasságot, kénytelen lesz tehát hazajönni, ha polgári házasságot akar kötni. Vegyük már most, hogy az illető Horvátországban hal meg, akkor az ő házasságából származott gyermekek törvénytelennek lesznek, mert horvát jog szerint a polgári házasság non existens. A határszéli megyékben ennélfogva napról napra fognak ilyen esetek ismétlődni. (Zaj.) Kérem, ilyen zajban nem lehet beszélni. Elnök (csenget) : Méltóztassanak csendben lenni! (Helyeslés,) Polónyi Géza : E kérdést megoldatlanul hagyni, t. ház, nem szabad és az a miniszter, a ki a törvényjavaslatot ezen kérdés megoldása nélkül terjesztette be, már e tényeért magáért méltó bizalmatlanságunkra, akár volt szó róla az előkészítő bizottságban, akár nem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ilyen kérdéseket vagy kormányzati úton lehet rendbe hozni, úgy, hogy korrespondens, megfelelő törvények terjesztetnek elő Horvátországban is, vagy pedig gondoskodás történik arról, hogy legyen egy bíróság, a mely Horvátország területén a magyar állampolgárok polgári házassága felett bíráskodhassak, mert különben ki vagyunk téve annak, hogy Horvátország területén lakó magyar állampolgárok nem találnak illetékes bíróságot. (Zaj jobb felölj Kérem méltóztassék csendet csinálni. Elnök (csenget) l Csendet kérek ! Polónyi Géza: Mondom, ki vagyunk téve annak, hogy Horvátország területén váló pereik számára még bíróságot sem találna, mert ha beadják keresetöket a horvát bíróságnál, az egyházi bíróság azt mondja, hogy a polgári házasság non existens, én arra bíró nem vagyok, mert előttem csak az egyházilag megkötött házasság házasság; ennek felbontásával nem foglalkozom, mert ez nem házasság. Mit csináljon már most az a szegény magyar áliamtisztviselő? Eljöjjön Magyarországra válópert folytatni, de hova ? (Halljuk ! Halljuk I) Községi illetősége nincsen, a házassági válóperek eldöntésére pedig az a fórum illetékes, a hol utoljára együtt laktak a felek. Utoljára Horvátországban laktak együtt, tehát sem Isten, sem ember nem lesz, a ki válópörükben intézkedjék. Ilyen állapotokat teremteni nem szabad, az, a ki ilyen állapotok teremtésére vállalkozik, az a mi bizalmunkra, — legalább az én felfogásom szerint, — méltó nem lehet. Mert vagy corresnodens törvények által oldható meg a kérdés, vagy ha Horvátország ilyen törvényeket alkotni nem akar, akként oldható meg az, hogy kimondjuk, hogy a magyar államnak joga van Szent István koronájának területén saját állampolgárai számára, saját törvényei értelmében, saját közegei által intézkedni. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Hasonlóképen áll a dolog az uralkodó házra vonatkozólag is. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos, hogy az igazságügy miniszter nem veszi észre azt, hogy micsoda háborúság, a trónöröklés rendjében micsoda bizonytalanság áll elő, hogy ha ezen kérdés nem rendeztetik; hogy micsoda bizonytalanság áll elő akkor, a midőn Ausztriában más jog áll fenn, más bontó akadályok léteznek, mint Magyarországon, úgy, hogy az osztrák jog szerint lehet valamely trónörökös törvényes, a ki a magyar jog szerint törvénytelen, és megfordítva. Miként kompromittálhatja tehát így az igazságügyminiszter úr a pragmatika szankeziót, mely szerintem is kétoldalú szerződés, ily deklaráczióval a nélkül, hogy az a másik fél azon deklaraczióhoz hozzájárulna? Nem akarom a kérdést bővebben tárgyalni, majd a részleteknél megteszem. Csak annyit mondok most, hogy a felséges uralkodó család tagjai, a kik két állam koronájának viselésére vállalkoznak, kell, hogy alávessék magukat a mindkét állam területén meglevő jogrendnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a polgári házasság, mely a magyar király ő Felsége szentesítésével deklaráltatik, kell, hogy jó legyen nemcsak a magyar állampolgároknak, hanem a fenséges főherczegeknek is. Annak a játéknak pedig, hogy Ausztriában megkötött főherczegi házasság révén Magyarországnak soha nemzeti dinasztiája ne legyen, hanem mindig csak osztrák császár lehessen magyar király, de magyar király sohasem lehessen osztrák császár, én magamat alá nem vetem. (Élénk helyeslés bal felöl.) Még a politikai helyzetről akarok röviden