Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

ffl ­2M. orsBágo« ülés 1S9*. febrnár 19-én, hetién. származott gyermekek, vagy sem? Már pedig, t. ház, ezen kérdéseket rendezni kel]; a kérdés csak az, hogy miképen? Méltóztassék megen­gedni, hogy erre nézve csak egy gyakorlati példát hozzak fel. (Halljuk!) Minthogy Magyaror­szágon a mi elveink szerint csak a kötelező formájában megkötött polgári házasság érvényes, Ausztriában pedig csak az egyházi házasság, több mint nyilvánvaló, hogy Horvátországban hiába mondják, hogy az ő területükön megkö­tött házasság az ő törvényük szerint a mi terü­letünkön megkötött házasság pedig a mi törvé­nyünk szerint döntendő el, ha ők nem fogadják el a magyar területen megkötött házasságot Horvátországban érvényesnek és addig, míg az horvát törvénynyel szabályozva nincs, ezt elis merni sohasem fogják. Horvátországban, de Ausztriában is nincs közeg, mely előtt a polgári házasság megköt­hető. Most mi fog történni? (Halljuk! Halljuk!) A magyar állampolgár, a ki községi illetőséget sem szerez Horvátországban, pl. közös tiszt­viselő, Horvátországban nem köthet házasságot, kénytelen lesz tehát hazajönni, ha polgári há­zasságot akar kötni. Vegyük már most, hogy az illető Horvát­országban hal meg, akkor az ő házasságából származott gyermekek törvénytelennek lesznek, mert horvát jog szerint a polgári házasság non existens. A határszéli megyékben ennélfogva napról napra fognak ilyen esetek ismétlődni. (Zaj.) Kérem, ilyen zajban nem lehet beszélni. Elnök (csenget) : Méltóztassanak csendben lenni! (Helyeslés,) Polónyi Géza : E kérdést megoldatlanul hagyni, t. ház, nem szabad és az a miniszter, a ki a törvényjavaslatot ezen kérdés megoldása nélkül terjesztette be, már e tényeért magáért méltó bizalmatlanságunkra, akár volt szó róla az előkészítő bizottságban, akár nem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ilyen kérdéseket vagy kormányzati úton lehet rendbe hozni, úgy, hogy korrespondens, megfelelő törvények terjesztetnek elő Horvát­országban is, vagy pedig gondoskodás történik arról, hogy legyen egy bíróság, a mely Horvát­ország területén a magyar állampolgárok polgári házassága felett bíráskodhassak, mert különben ki vagyunk téve annak, hogy Horvátország te­rületén lakó magyar állampolgárok nem talál­nak illetékes bíróságot. (Zaj jobb felölj Kérem méltóztassék csendet csinálni. Elnök (csenget) l Csendet kérek ! Polónyi Géza: Mondom, ki vagyunk téve annak, hogy Horvátország területén váló pereik számára még bíróságot sem találna, mert ha beadják keresetöket a horvát bíróságnál, az egyházi bíróság azt mondja, hogy a polgári há­zasság non existens, én arra bíró nem vagyok, mert előttem csak az egyházilag megkötött há­zasság házasság; ennek felbontásával nem fog­lalkozom, mert ez nem házasság. Mit csináljon már most az a szegény magyar áliamtisztviselő? Eljöjjön Magyarországra váló­pert folytatni, de hova ? (Halljuk ! Halljuk I) Községi illetősége nincsen, a házassági váló­perek eldöntésére pedig az a fórum illetékes, a hol utoljára együtt laktak a felek. Utoljára Horvátországban laktak együtt, tehát sem Isten, sem ember nem lesz, a ki válópörükben intéz­kedjék. Ilyen állapotokat teremteni nem szabad, az, a ki ilyen állapotok teremtésére vállalkozik, az a mi bizalmunkra, — legalább az én felfo­gásom szerint, — méltó nem lehet. Mert vagy corresnodens törvények által oldható meg a kérdés, vagy ha Horvátország ilyen törvényeket alkotni nem akar, akként oldható meg az, hogy kimondjuk, hogy a magyar államnak joga van Szent István koronájának területén saját állam­polgárai számára, saját törvényei értelmében, saját közegei által intézkedni. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Hasonlóképen áll a dolog az uralkodó házra vonatkozólag is. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos, hogy az igazságügy miniszter nem veszi észre azt, hogy micsoda háborúság, a trónöröklés rend­jében micsoda bizonytalanság áll elő, hogy ha ezen kérdés nem rendeztetik; hogy micsoda bi­zonytalanság áll elő akkor, a midőn Ausztriában más jog áll fenn, más bontó akadályok léteznek, mint Magyarországon, úgy, hogy az osztrák jog szerint lehet valamely trónörökös törvényes, a ki a magyar jog szerint törvénytelen, és meg­fordítva. Miként kompromittálhatja tehát így az igazságügyminiszter úr a pragmatika szankeziót, mely szerintem is kétoldalú szerződés, ily dekla­ráczióval a nélkül, hogy az a másik fél azon deklaraczióhoz hozzájárulna? Nem akarom a kérdést bővebben tárgyalni, majd a részleteknél megteszem. Csak annyit mondok most, hogy a felséges uralkodó család tagjai, a kik két állam koronájának viselésére vállalkoznak, kell, hogy alávessék magukat a mindkét állam területén meglevő jogrendnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a polgári házasság, mely a magyar király ő Felsége szentesítésével deklaráltatik, kell, hogy jó legyen nemcsak a magyar állampolgá­roknak, hanem a fenséges főherczegeknek is. Annak a játéknak pedig, hogy Ausztriában meg­kötött főherczegi házasság révén Magyarországnak soha nemzeti dinasztiája ne legyen, hanem min­dig csak osztrák császár lehessen magyar király, de magyar király sohasem lehessen osztrák csá­szár, én magamat alá nem vetem. (Élénk he­lyeslés bal felöl.) Még a politikai helyzetről akarok röviden

Next

/
Thumbnails
Contents