Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

394. országos ülés 1894= február 19-én, hétfőn. 47 mely nem ismer mást, csak állampolgárokat, a házasság egységének magasabb dicsőségére a katonákkal és papokkal alkudozik. (Úgy van! Tetszés bal felöl.) De ugyanakkor, t. ház, a másik részen, ott, a hol a paktum nem köti, elmegy a parochofobia azon neméig, mely az elkeresztelési harczot újból fel fogja kelteni az elházasítási harcz alakjában, midőn a papokat felesleges üldözés tárgyává teszi azon 1000 koronás bírságokkal, melyeket az állam szempontjából úgyis nem létező egyházi házasság megkötéseért rónának ki. Mi szükség van, t. ház, ilyen diszpozicziókra ? Mi szükség van arra, hogy ilyen mártírokat teremtsünk? Mi szükség van arra, hogy a felekezeti harczot újból provokáljuk? Hiszen ha az állam az ágyasságot nem bünteti, miért bünteti azt a papot, a ki az ágyasokat egyházi áldásban részesíti? Hát rosszabb az az egyházi áldás alatt levő ágyassági viszony, mint ha az egyházi áldás nélkül fizetik? Azt a szülőt nem büntetik, a ki a házasságot a pap előtt veszi fel, de a papot, azt igenis büntetik és büntetik, t. ház, nem úgy, mint más államokban, a hol már, fájdalom, előállott annak szüksége, és a hol 16 frankos, 30 frankos, 30 márkás büntetésekkel találkozunk; de bünteti érzékenyen. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy akkor, a mikor ily nagy reform életbeléptetéséről van szó, ilyen felesleges parochofobiákra szükség nincsen. Minek az államnak előre bizalmatlannak lennie a papság iránt ? Majd ha okot szolgáltatnak reá, akkor büntessük őket; de addig és most ez felesleges akadály arra, hogy e javaslatból törvény legyen. Leglényegesebb azonban, t. ház, ennek a javaslatnak a horvátországi és az uralkodó család tagjainak házasságaira vonatkozó része. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) Rendkívül sajnálom, hogy ezt a két kérdést nem lehet abban a terjedelemben kifejtenem, mint a hogy azt terveztem. (Halljuk.' Halljuk!) Valóban nem gondoltam arra, hogy ily sokáig fogok a t. ház türelmével visszaélni. (Halljuk! Halljuk!) Röviden, t. ház. a horvát kérdés maga teljesen elég arra, hogy az önök hazafias aggodalmoskodásának teljes mértékét provokálja az ezen javaslattal szemben. Ez a horvát házassági recziproczitssra vonatkozó propoziczió, me!y Horvátországot és annak jogát, habár csak jogterűlet szempontjából is, per analógiám, külföldnek deklarálja, mely a horvát házassági jogot külföldi jognak nyíivánítj törvényjavaslat ezen egy intézkedésében is teljesen elég a miniszter úr iránt váló bizalmatlanság kifejezésére akkor, midőn a kezemben levő és a magyar állameszmének igazán hü szolgálatában álló egyik kiváló horvát férfiú írja, hogy ezen törvényjavaslat benyújtása óta a Starcsevics körökben jubilálnak azon, hogy már Szilágyi Dezső is beismerte, hogy Horvátország külföld; akkor, midőn az önök táborából keletkeznek írók, a kik a legveszedelmesebb pontnak épen ezt tartják a javaslatban és azt mondják, hogy legyünk féltékenyebbek közjogunk megőrzése tekintetében épen Horvátország irányában. Tudnék könyvekből, az önök táborából, lapokat idézni, a melyek lelkiismeretileg is lehetetlenné teszik, hogy önök, a kik az 1867: XII. és az 1868. XXX. t.-cz. alapján állanak, ilyen intézkedéseket megszavj'zhassanak. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) De, t. ház, ezek az intézkedések nemcsak közjogi sérelmet és olyan rendelkezéseket tartalmaznak, a melyek merőben végrehajthatatlanok, de tartalmaznak olyanokat is, a melyek ilyen alakjukban szentelt víznek még pedig Kőrösi szentelt víznél egyebet nem tartalmaznak. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) A tisztelt igazságügyminiszfcer úr, ha egyébért nem, ezért az egy pontért megérdemli, hogy Magyarország törvényhozása a bizalmatlanság legnagyobb mértékét fejezze ki irányában. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Miért végrehajthatatlan az, a mit a t. miniszter úr javasol ? Meg fogom röviden mondani. (Halljuk ! Halljuk!) Tudom én azt, t. ház, hogy Horvátország nem lévén külföld, vele viszonossági szerződést kötni nem lehet. Igaz, hogy az 1868. XXX. t.-cz. 59-ik §-a beszél külön territóriummal biró politikai nemzetről, de ez csak a beligazgatás, a vallás- és igazságügyekre kiterjedő jogterület szempontjából mondatik. De Horvátország nem külföld a területnek közjogi szempontjából, vele tehát viszonossági szerződést kötni nem lehet. A büntetőtörvény ezeket a kérdéseket szépen elkerülte, a házassági jognak azonban lehetetlen ezeket a kérdéseket elkerülnie, mert a büntető kérdésekben van kiadatásnak helye, de a házassági jogban kölcsönös kiadatásnak helye nincs. Most felmerül a kérdés, t. ház, hogy ha mi ezen kérdést nem rendezzük, mivel Ausztriában más házassági jog áll fenn — fenn áll az egyházi házasság, a felbonthatatlan egyházi házasság institucziój konkordátumnak minden konzekvencziájával — ha mi ezen kérdést tisztába nem hozzuk, mi következik be ? Magyarország határszéli megyéiben napról-napra fognak ismétlődni az esetek, midőn a magyar állampolgárra nézve nem fogják tudni azt sem, hogy ki a bíró, nem fogják tudni azt sem, hogy hol köthetik meg a házasságot, hogy törvényes-e a házasság, és hogy törvényesek-e az abból