Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

46 29i. oriságos ülés 1894. február 19-én, hétfőn. felül: Párthatárosat!) Azt a szolgálatot önöknek nem fogom megtenni, hogy azért, liogy egy elvemet megmentsem egy rossz törvényjavaslat alakjában, hogy azzal együtt megmentsek egy kormányt is, (Úgy van! a széhö halóiddon.) a mely ellen küzdöttem, és hogy még a saját elveimet is odadobjam konczúl önöknek: arra önök engem nem fognak soha rábirni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobb felöl) Itt van a katonai engedélyek kérdése. Meg fogom mondani, t. képviselőház, a legjobb akarattal a módot is, hogy miként oldhatók meg a kérdések; hozzá fogok járulni ahhoz a módhoz is, — ebbe kijelentem — a mit a t. előadó űr megpendített; hogy reám lelkiismereti kényszer ne gyakoroltassák a politikai elvek feladása tekintetében, szívesen veszem inkább azt, hogy ezen diszpozieziók e törvényjavaslatból kiszakíthassanak és külön tárgy altassanak. De azt soha megtenni nem fogom, hogy saját elveimet szavazzam le magam az önök kedvéért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van a katonaság- kérdése. Itt világos, nyilvánvaló alkotmánysértéssel állunk szemben, t. képviselőház, mert azt a szakaszt, a mely a véderőtörvényre való hivatkozással csak annyit mond szűk szavaiban, hogy a katonaság, a véd erő kötelékéhez tartozókra nézve a házasság katonai engedély nélkül meg nem köthető, azt csak az érti meg, a ki elolvassa az ide vonatkozó törvény diszpoziczióit és megnézi az 1889. évi VI. tcz. 50. és 61. szakaszait, akkor fog az önök előtt állani egész valójában, hogy miről van itt szó. S.ró van arról, hogy ezen intézkedéssel első sorban a házassági jog egysége újból kompromittáltassék; szó van arról, hogy a véderő kötelékébe tartozó, különösen azon magyar állampolgárokra nézve, a kik a véderőtörvény 61. § ában vannak felsorolva, külön házassági jog létezzék, egy oly külön házassági jog, a melynek megkötéséhez föltételeket és engedélyeket nem a magyar törvényhozás, hanem a közös hadseregben lévőkre a közös hadsereg koimánya 8 kormányzata állapítja meg. Ha nem volna alkotmánysértésről szó, — a mint bebizonyítom, hogy arról van szó — akkor ezt az intézkedést ki kellene küszöbölni a házasságjog egységének az előadói székből vitatott elvének okából is, akkor is ki kellene zárni annak a lehetőségét, hogy Magyarországon létezzenek állampolgárok százezrei, a kik esak akkor nősülhetnek, a mikor a generális urak az általuk szabott feltételek szerint azt megenge dik. Mig mi kimondjuk törvényben, hogy minden férfi 18 éves korában megnősülhet, addig a t. generális urak a tisztikarban nem a korhoz, hanem a ranghoz kötik a házasságos; a hadnagynak, akár 24 éves, akár nem, csak akkor szabad megnősülnie, ha van mit aprítania a tejbe, egy harminczezer forintos kaueziócska alakjában. S ezek a demokráczia és jogegyenlőség bajnokai! (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Nem mondom, hogy rossz dolog az a 30.000 frtos kauezió; a magamféle szegény fiskálisra, vagy a kúriai bíróra, közjegyzőre, de még némely miniszterre is ráférne néha 30.000 forint hozomány. De hol van a jogegyenlőség és a magasztos jogegység elve, melyet önök pengetnek ? (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Hát csak a leutinand urakat kell megvédeni attól, hogy gyermekeik esetleg ne koplaljanak ; csak azoknak kell biztosítékot nyújtani arra, hogy a portepé sérelmet ne szenvedjen a házasság által, mert lesz miből uraskodni. Vagy helyes a kauezió institucziója és akkor tessék azt kiterjeszteni az összes állami közegekre, vagy nem helyes s akkor ne legyen kötelező senkire se. De ha meg is akarják azt tartani, akkor sem osztrák generálisokkal mondassák ki magyar állampolgárokra, hanem a magyar törvényhozással állapíttassák meg, hogy milyen feltételek mellett akarják azt fentartani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, az 1867 : XH. tcz. is igazolja, hogy itt egyenesen és világosan alkotmánysértésről van szó. Á mikor a képviselőház a véderőtör vényt tárgyalta, a melyet ez a párt akkor sem fogadott el és megostromolt, akkor önök becsempésztek e törvénybe egy szakaszt, a mely az 1867 : XH. tezikket egyenesen halomra dönti, mert a 14. §. azt mondja: »A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg- a magyar kormányzat fognak intézkedni.« Hát a házasság mióta lett katonai szolgálat? (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Talán azok számára igen, a kiknek a házassági élet évei, mint a harczi élet, duplán számítanak. (Élénk derültség.) De, t. ház, a házasság Magyarországon eddig a családi béke ingtitucziója volt és soha katonai szolgálati ügyet nem képezett. Mióta van megadva önöknek a jog, hogy a nemzetnek legvitálisabb közjogait nemcsak el engedik tőlünk vétetni, de még most, t. ház, — még ha azt mondaná ez a javaslat, hogy csak addig, míg a véderőtörvény fennáll, miután az már megalkotott törvény, hogy az respektáltassék, — de, t. ház, bevesz itt e javaslat egy törvényt, melyet lényegében meg akar örökíteni, mely azonban alkotmányellenes, mely feltétlenül megváltoztatandó és elmennek önök odáig, hogy az az állam, mely nem ismer, csak a társadalomban, osztályokat, hogy az az állam