Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
44 2**- or»Kágos fllés 18M. február 19.én, hétflfe, kaczagtam akkor, midőn említette az ő két oldalú és a harmadik faktor hozzájárulásáról szóló elméletét, a melyben kifejtette, hogy Magyarországon az 1867: XII. tez. politikai szerződés, a pragmatika szankczió azonban szerződés. Majd rátérünk még alkalmilag arra, hogy ezt a szürke elméletet megvilágítsuk. De ha ez az elmélet áll, mi ezímen vállalkozik a t. miniszter úr arra, hogy a míg maga azt mondja, hogy a képviselőházban fogja majd a javaslatokat előterjeszteni, — mint azt Ígérte a bizottságban, — ma már az előadó úr útján nagyon konczíliáns kezd lenni és azt mondja, jobb ezt külön törvényben megoldani? Tudomásul veszem ezt a nyilatkozatot. Mindenesetre igaza van a t. előadó úrnak, ez jobb, és szívesen hozzájárulok, hogy ez a kérdés külön törvényben oldassék meg, mintsem hogy egy oly kodifikaczionális monstrumhoz járuljak hozzá, hogy midőn a miniszter elismeri, hogy valamit a javaslatba fel kell venni és azt elő is terjeszti: nem a törvényjavaslat szövegében, hanem az igazságügyi bizottság jelentésében teszi. Én ehhez fogható példát nem hal lottam. Különben a kérdés közjogi vonatkozására még rátérek. De, t. ház, ha megméltóztatik e törvényjavaslat beosztását mérni és nézni annak érthetetlenségét és azt, hogy egyetlen kritika sem jelent meg, a mely nem a kötelező polgári házasság alapelvén állana, és a mely ezt a javaslatot el ne ítélte és rossznak ne tartotta volna Neumann Ármin: Ohó! Polónyi Géza: Hát mondjon egyet a t. képviselő úr. (Derültség bálról.) A magam részéről a javaslat hibáit sok felé osztoai; hogy azonban mielőbb befejezhessem beszédemet, (Halljuk! Malijuk! bal felöl.) veszem először a javaslatnak azon hiányait, a melyek a részletes tárgyalás során könnye]) megjavíthatok, és a melyek el, vagy el nem fogadása miatt álláspontomon semmiféle változtatást tenni hajlandó nem yagyok, és további magatartásomat azoktól egyáltalán függővé nem teszem. Ezeket röviden a következőkben összegezem. Hibásnak tartom először azt, hogy a törvényjavaslat akkor, a midőn az egyik, és pedig mondjuk, a legnagyobb felekezet dogmájának sérelmével — a mint azt kimutattam — a felbonthatóság és felbonthatíanság közül a felbonthatóság álláspontjára áll, messze túl megy azon a határon, a mely szükséges arra, hogy a felekezetek egymás közt békében megélhessenek. Nem tartom szerenesésnek azt, hogy a javaslat a házasságot oly értelemben tartja felbouthatónak, hogy a 102. §. mellett nincs az a házasság, melyet Magyarországon felbontani ne lehetne, és a mig az engesztelhetetlen gyűlöletet kiküszöböli, addig ezt a 102. §-ban teljes virágában beülteti, mert eddig is úgy volt, t. ház, hogy az engesztelhetetlen gyűlölet állítása nem volt elég a bíró előtt, azt tényekkel kellett igazolni, és a bíró ítélte meg azután ezen tények alapján, hogy forog-e fenn oly engesztelhetetlen gyűlölet, a mely a házas élet tovább folytatását lehetetlenné teszi. Most a 102. §. ezt veszi törvénybe. Felsorolja azon ténykörülményeket, a melyekből eddig rendszerint az engesztelhetetlen gyűlölet kifejtetett és a bíró aprecziacziójától teszi függővé azt. Én, t. ház, szívesen elfogadom a házasság felbonthatóságát de a házasság valláserkölcsi alapjait megingatni nem akarom. Azt akarom, hogy a törvényhozás maga is mutasson rá, hogy a házasság nem csere-bere, hanem egy életfogytig tartó életközösség intézménye. Kimutattam a bizottságban, hogy ha egy 18 éves férfiú megházasodik, ezen javaslat mellett 60 éves korában 30 felesége és ugyanannyi házasságból származó gyermeke lehet. (Hosszantartó, zajos derültség.) Igaz f t ház, hogy ehhez nagy vállalkozási kedv kellene, és az, különösen az önök táborában mentül ritkábban lesz található. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Hanem én csaK annak a lehetetlenségét akarom kimutatni, t. ház, a mi a törvényjavaslat szerint teljesen lehetséges. Mert hogy egyebet ne mondjak, a kétszer, háromszor, négyszer, ötször, tízszer elválasztott félnek nincs megtiltva az újra házasságra lépés, habár tízszer vagy tizenötször vétkes is. (Egy hang a szélsőbálon: Miért is lenne?) Komjáthy Béla igen t. barátomat felkérem, hogy ennél a doiognál czáfoljon meg, a mit most fogok felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki egy 102. szakaszt megszavaz, midőn válási okot képez az úgynevezett debitum konjugálénak nem teljesítése,... (Hosszantartó, zajos derültség.) és ha már most, t. ház, egy férfi házassága az ezen okból való vétkesség kérdésében bontatik fel, az úgynevezett abszolút impotenczia okából kérdem : ezen thézisben már ítélettel egyszer kimondott házasfélnek, annak, a ki magával viszi az ítéletet a válási okra, (Derültség. Zaj.) meglehet-e engedni az új házasság kötését? T. ház! Rátérek egy ennél talán érdekesebb és sokkal könnyebben kezelhető kérdésre. (Halljuk!) Bevallom, hogy helyzetem nem volt könynyű; igyekeztem jogi terminus technikus mellett korlátok közt maradni; itt már könnyebb lesz a feladatom. A törvényjavaslat a jogegység alapján épült fel. Megtartja-e? Először is nem tartja meg a katonasággal szemben, — hogy miért,
