Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

294. orsz&gos ülés 1894. febraár 19.én, hétfon. 4S Visontai Soma: Az egész polgári törvénykönyv. Ez nagy különbség ! Polónyi Géza: Igenis, azért czíme: »Gesetzentwurf des bürgerlichen Gesetzbuches«. Hát, t. ház, ez a törvényjavaslat nem is kompiláczió, nem is törvény reczepcziója, hanem — a mi hallatlan dolog és már másodszor történik meg nálunk — idegen törvényjavaslatok reczipiálása. (Derültség a szélsőbalon.) Megesett a kereskedelmi törvény tárgyalásánál, hogy átvették, gondolom a holland novellát a fuvarozási üzletre vonatkozólag, a mely csodálatos módon Hollandiában megbukott, nálunk pedig törvényerőre emelkedett. (Derültség a szélsőbalon.) Most, a gőzerővel hajtott tárgyalások során nem történhetnék meg hasonló véletlen? Ha megnézzük az igazságügyi bizottság jelentését, látjuk, hogy abból a nagy bölcs jelentésből pár hét alatt olyan javaslat lett, melyben alig van paragrafus, a mely a régi javaslatból épkézlábbal került volna bele. A törvényjavaslatot sokféle szempontból lehet bírálni. Először ráillik az a régi mondás: A mi benne új, az nem jó, a mi jó, az nem új. Azonkívül benne van, a minek nem kellene benne lennnie, nincs benne, a minek benn kellene lennie. De hogy a csodás szörnyszülöttet teljes parádés valójában bemutassam, van benne az is, a mi nincs benn, (Derültség bal felől.) és megfordítva, nincs benn az sem, a mi benne van. (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon.) Nincs benn a házasság vagyonjogi részét szabályozó intézkedés, nincsen benn a gyermekek törvényességének kérdése. (Felkiáltások jobb felől: Az a családjogba tartozik!) Neumann Ármin és Kőrösi Sándor képviselő urak akkor is így beszéltek, a mikor leszavazták a javaslatot, csakhogy akkor azt mondták: nem lehet külön polgári házasságot csinálni csak a családjoggal együtt. (Zajos tetszés és taps a szélső baloldalon) Neumann Ármin: Ez nem áll! Meg is szavaztam 1892-ben! Polónyi Géza: Igen lekötelezne a képviselő úr, ha az annyira hánytorgatott művelt Európában mutatna példát, a hol kiszolgáltatják egy ország közönségét annak, hogy a bíró nemzedékeken át ne tudjon eligazodni, ki a törvényes gyermek, ki nem? A felekezeti jogot, melynek alapján ez eddig elintéztetett, hatályon kívül helyezik. Semmi czinezura sem lesz a prezumptiv, a vélt házasságok tekintetében. Magyarországon alkotnak egy házassági jogot, melyben nincs intézkedés a nászajándékról, a közszerzeményről, a vagyonközösségéről, melyben nincs szabályozva a házastársak örökösödési viszonya, sem az, hogy az ideiglenesen elválasztott házasfelek gyermekeire nézve mily prezumpczió áll. Nines állam, a mely ilyen kísérletet megmert volna tenni, csak önöknek jutott az a dicsőség, megtagadni a polgári házasságot, mert nem volt családjog, és most megtagadni a családjogot, hogy maguk számára csinálhassanak kötelező polgári házasságot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) De benne van a javaslatban az is, a mi nem volt benne; majd külön térek rá az uralkodó család és a horvát jogra, de benne van olyasmi, a mit viszont semmiféle törvény keretében, mely a házassági jogról intézkedik, senki sem talál. Benne volt egy csomó anyakönyvvezetési intézkedés; ez szerencsésen ki is heréltetek. (Derültség a szélsőbalon.) Benne van egy csomó perrendtartási intézkedés, benne vau büntető jog, benne van a gyámhatósági jog módosítása, szóval van benne in abundantiam a quodlibet-ből minden. Mert, t. ház, a mit Győry Elek jól megcsinált általánosságban, azt azután revízió alá vették Vavrik és Zsögöd tanár urak és mikor ők is készen voltak, akkor kezdődött JellinekArthur, igen tisztelt képviselő úrral a haeszitáczió, meditáczió, koocilizáczió, konszideráczió és rekonszideraczió, (Élénk derültség a szélső báloldalon.) sőt még a jelentés benyújtása után kénytelenek voltak bizonyos részeket — mondjuk a számokat — helyesbíteni, és lett belőle egy óriási nagy konfúzió. (Derültség a szélsőbalon.) De, t. ház, a legérdekesebb azután az, hogy ebben, a javaslatban benne van az is, a mi nincs benne és nincs benne az, a mi benne van. Az uralkodó-család házasságjogára nézve és a horvát kérdésre azt mondja a t. előadó úr, hogy hiszen ez nem is volt olyan új dolog, szóba került az az előkészítő bizottság tárgyalásaiban, és hogy ő maga is szóba akarta hozni valami későbbi alkalommal. Ha ez igaz, a mi iránt kételkedni sem jogom, sem okom nincs, akkor miként ítéljek a felett az igazságügyminiszter felett, a ki az előkészítő bizottságban még nem látta szükségét annak, hogy ez felvétessék, az igazságügyi bizottságban azonban már nemcsak szükségét látta, de eljátszotta azt a gyönyörű szczénát, melyre az előadó úr emlékezhetik, midőn a szakasznál a szakasz végére igérte az előterjesztést, azután, miután készen nem volt vele, a fejezet végére igérte, és mikor nagy nehezen mégis tudott egy előterjesztést eginálni, akkor sem törvényjavaslat alakjában, hanem, — a mi szintén példa nélkül álló dolog, — miniszteri deklaráczió alakjában intézkedik Magyarország közjogának legfontosabb részéről, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon, mozgás a jobboldalon.) az uralkodó család jogáról. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon: Zaj a jobboldalon.) A t. miniszter úr hiába kaczag, mert én 6*