Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
34 29 *- országos lííés 189 házasságának kérdése külön törvényben czélszertíbben oldható meg. Polónyi Géza: Már ennél mindenesetre helyesebben! (Derültség balról. Halljuk! jobbról.) Teleszky István előadó: Az igazságügyi bizottság ezeket a kérdéseket nem tekintette a törvényjavaslat oly integráns részének, mely nélkül a törvény megalkotható nem lenne. Az igazságügyminiszter urnak a horvát-szlavón kérdésre vonatkozó konkrét javaslata alapján a törvényjavHslatot a zárhatározatok közé felvett egy új szakaszszal kiegészítette ugyan a bizottság, de kiemelte, hogy a törvény ily különös intézkedés felvétele nélkül is megalkotható lenne. A királyi ház tagjainak házasságára vonatkozólag az igazságügyminiszter által tett kijelentést pedig tudomásul vette a bizottság, nem fogadva el azt az indítványt, hogy az e tárgybeli előterjesztésig a törvényjavaslat tárgyalása fölfüggesztessék és a bizottság jelentésének beterjesztése függőben hagyassék. A midőn a bizottság így határozott, irányadóul szolgált egyfelől az, hogy az általános házassági törvényt a királyi ház tagjainak házasságára vonatkozó s külön törvényben is szabályozható kivételes intézkedések nélkül is megalkothatónak találta; de másfelői figyelembe vette a bizottság, hogy nem lett volna•czélszerű, ha a törvényjavaslat tárgyalásának több oldalról sürgetett megkezdését a bizottság egy olyan kérdés miatt tartóztatta volna fel, a mely kérdés, ha a ház azt ezen törvényjavaslat keretébe tartozónak fogja találni, a vonatkozó rendelkezéseknek utólagos beillesztése mellett is megoldható legyen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nem követtetett tehát olyan eljárás, a mely, mint a kisebbségi vélemény állítja, veszélyes preezedenst képezhetne. Annak kisebbségi vélemény alakjában való bejelentése pedig, hogy a törvényjavaslat a királyi ház tagjainak házasságára vonatkozó javaslatokat nem tartalmaz, bátran el is maradhatott volna, mert ez úgy magából a törvényjavaslatból, mint a bizottság jelentéséből kitűnik. Az én véleményem szerint nem az igazságügyminiszter úrnak eljárása nem felel meg a házszabályoknak és a parlamenti gyakorlatnak, hanem nem igen felel meg ezeknek a kisebbségi vélemény, a mely azonban ártalmatlan voltánál fogva veszélyes preezedenst aligha fog alkotni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Kevés mondani valóm van a bizalmatlansági szavazatot tárgyazó külön véleményre, melynek indokolása a teljes ülésre lőn fentartva. Polónyi Géza: Ez már ártalmasabb, úgy-e? Teleszky István előadó: Nem, ez még ártalmatlanabb! (Derültség és tetssés jobbról.) „ febrnár 19.én, hétfőn. Ehhez a különvéleményhez az indítványozó képviselő úron kívül az igazságügyi bizottságuak egyetlen tagja sem járult hozzá, (Élénk tetszés jobb felöl.) és én azt tartom, hibát követnék el, ha ennek konstatáláflán túlmenve, az ezen törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során indítványozott bizalmatlansági szavazat ellenében védelembe venni kívánnám Magyarország igazságügyminiszterét, (Zajos éljenzés és tetssés jobb felöl.) azt, a kit megvéd a nemzet nagy zöme által pártkülönbség nélkül méltó lelkesedéssel fogadott ennek a reformtörvényjavaslatnak előterjesztése. (Élénk tetssés jobb felöl.) Szalay Károly: Mutassák azt a nemzetet! Teleszky István előadó: Itt van, (A jobboldalra mutat.) és itt van! (A szélső baloldalra mutat.) Ezeknek rövid felemlítése után, azt hiszem, búcsút vehetek a különvéleménytől és a kisebbségi véleménytől, hogy a törvényjavaslat tárgyához visszatérve, befejezhessem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalásunk napirendjén levő törvényjavaslat által megvalósítandó reformeszmének gyökerei a felekezeti egyenjogúság fokozatos kivívásának korszakába nyúlnak vissza. (Úgyvan! Úgy van ! jobb felől) Alkotmányunk visszaállítása után ez a reformeszme, a házasságjog egységes szabályozásának, a kötelező polgári házasság behozatalának kérdése mindinkább előtérbe lépett. A haza bölcsének, Deák Ferencznek utolsó nagyfontosságú országgyűlési beszéde, melyet méltán szokás a nagy hazafi politikai végrendeletének nevezni, ezt a reformeszmét a nemzeti haladás zászlajára ünnepélyesen feljegyezte. (Úgy van!) Több, mint két évtized választ el bennünket e fontos politikai végrendelkezés időpontjától, s a,végrendelet ez ideig nincsen végrehajtva. De ez a két évtized nem folyt le nyomtalanul. A reformeszme hódított, fokozatosan nagyobb tért foglalt el, egyfelől a helyességének önsúlyánál fogva gyakorolt hatás következtében, másfelől azért, mert nem hiányoztak a reformeszmének ügybuzgó előharezosai, a kik annak hódító erejét hatályosan előmozdították. Nemzetek életében két évtized nem hosszú idő s az olyan reformok megvalósítására, a mely századokon át érvényben* volt rendszer gyökeres megváltoztatásával e rendszernek zárkövét és századok jogrendjének egészen új alapkövét képezi, a megfelelő időpont megválasztása a politikai eszély követelménye. Magyarország közügyeit ezúttal vezető parlamenti felelős kormányunknak — véleményem szerint — eiyítathatlan érdeme, hogy megértve a kor követelményét, férfias bátorsággal vállal-
