Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

308, országos illés 1884. márezius lén, esüt8rt6kRn» 283 a házasság megkötésének formáját megállapítsa és helyeslem azon törekvését, hogy a házasság megkötését a papok közreműködésétől minél függetlenebbé tegye annál, is inkább, mert a modern törvényhozásnak egyik kiváló fontosságú czélja, megadni az államnak, a mi az államé, és az egyháznak, a mi az egyházé. (Úgy van! jobb felöl.) T. ház! Az államtól nem lehet ezen jogot elvitatni, mert az állam előtt a házasság szentség jellege nem mint fő, hanem csak mint mellékes mozzanat jelentkezik, és mert első sorban a házasságnak polgári jelentősége kell, hogy irányadó legyen, mint a családjog és az állami szervezet egyik nélkülözhetlen alapelve. A mostani egyházi házasságkötés is, a papi beszentelés . . . Vajay István: Halottat szentelnek be! Morzsányi Károly: ... hát mondjuk: megáldás, polgári jogcselekményt képez, midőn a lelkész, ha meggyőződött arról, hogy a házassági akadályok nem forognak fenn, és az egybekelés szabályszerűen kihirdettetett, elfogadja a jegyesek kölcsönös akaratnyilvánítását és ezen kötést nyilvános hitelességgel ruházza fel. A lelkész tehát ily esetben, mint az állam megbízottja jár el. A középkor jogviszonyai teljesen indokolták azt, hogy ezen cselekmények az egyházra ruháztattak, mert akkor csak az egyház rendelkezett oly állandó és alkalmas személyzettel, mely ily fontos jogcselekményekhez szükséges törvényismerettel bírt, és mert csak a kihirdetés és az egyházi esketés által lehetett a házasságot megelőző követelményeket és magát a házasságot is nyilvánossággal ellátni. Ez a nyilvánosság a mai teljesen megváltozott egyházi és állami viszonyok közt csak ezzel különösen megbízott felelős állami közegekkel érhető el. Ezenkívül csak a kötelező polgári házasság által lesz megvalósítva az államban levő vallásfelekezetek közti egyenjogúság, meg lesz szüntetve a különböző vallásfelekezetek különböző felfogása a házasságról, és biztosítva lesz a teljes lelkiismereti és vallásszabadság. E mellett a házasulandóknak teljesen szabadságukban áll, hogy akarják-e frigyüket az egyház által is megáldatni, mert csak akkor van ezen aktusnak, ezen vallásos ténynek igazi jelentősége a szó nemesebb értelmében, ha teljesen szabad akaratból és a szív valódi érzelméből kifolyólag történik. (Úgy van ! Úgy van! jobb felől.) A házasságkötés vallásos és érzelmi részét a polgári forma egyáltalán nem érinti és nem vetkőzteti ki jellegéből. Nézetem szerint azok, a kik vallásukat tiszteletben tartják, a polgári hatóság előtt történt házasságkötés után el fognak menni a templomba, hogy frigyüket ott is megáldassák, és habár törvényhozási úton ez iránt nem lehet intézkedést tenni, nem lehet ezt előmozrlítani, mégis társadalmilag mindent el kell követni, hogy a vallásos érzületet, a hithez való ragaszkodást minél inkább előmozdítsuk. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A mily veszélytelennek tartom tehát a kötelező polgári házasságot a vallásra, époly fontos tényezőnek tekintem arra, hogy a magyar nemzetben megteremtse azon egységet és erőt, a melyre nemcsak a belső reformok létesítése, hanem a külső erő kifejtése szempontjából is oly nagy szükségünk van. Hiszem és remélem, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által azoi: válaszfalak, a melyek eddig a különféle vallásfelekezetek közt fennálltak, le fognak dőlni, mert kétségtelen tény az, hogy azon rokonsági kötelék, melyet a kötelező polgári házasság a különféle vallásfelekezetek közt létre fog hozni, nagy mértékben gyengíteni fogja azon részvétlenséget és közönyt, a melylyel a különböző vallásfelekezetekhez tartozó polgárok ma egymás iránt viseltetnek. Nem kecsegtetem magam azzal, hogy azon átalakulási proczesszus rövid idő alatt meg fogja teremni gyümölcsét, de bízom a magyar nemzet nyugalmában, kipróbált türelmességében, és szilárdan meg vagyok győződve, hogy e törvényjalaslat alapkövét fogja képezni Magyarország szebb és boldogabb jövőjének, annak a jövőnek, a melyben a haza polgárait nem vallás, hanem benső érzékük és hazafias gondolkozásuk szerint fogják megítélni. (Helyeslésjobb felöl.) De szerény nézetem szerint e törvényjavaslat elfogadása által óriási lépést teszünk annak elérésére is, hogy a vallásfelekezetek közötti egyenjogúság ne maradjon csupán írott malaszt, hanem átmenjen a nemzet életébe, mert én csak azon országot tartom nagynak és boldognak, a melyben a polgárok tartózkodnak minden vallásos villongástól és féltékenységtől, és minden erejüket arra fordítják, hogy hazájuk nagyságát és felvirágzását előmozdítsák. (Helyeslés jobb felöl.) A mi már most a keresztülvitel lehetőségét illeti, nem félek azon akadályoktói, a melyek elénk foguak gördíttetni. Minden nagy és szabad eszmének meg voltak és meg vannak a maga ellenzői, a kik akadályokat gördíthetnek ugyan, de nem képesek feltartóztatni azt, a mit egy egéss nemzet intelligeneziája a hazára nézve üdvösnek, hasznosnak tart. (As elnöki széket b. Bánffy Dezső foglalja el.) De én a műveltség alacsonyabb fokán álló és kevésbbé felvilágosodott népeket sem féltem, mert ha Belgiumban, Frauczia- és Olaszországban e par excellence katholikus államokban meg lehetett valósítani a kötelező polgári házasságot; akkor a magyar nép, a mely intelli genczia, nyugalom és józan gondolkozás tekin36*