Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

282 30S. országos ülés ÍSM.márcíins 1-én, csüt5rt5kCn. társamtól nem tanulok. (Élénk hdyeslés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Hock János: Most helyeslik, hanem akkor leszavazták! Kovács Albert: T. ház! (Zaj a szélsőbalon: Malijuk,! Halljuk!) Részint szintén személyes kérdésben, részint pedig szavaim értelmének helyreigazítása érdekében vagyok bátor a t. ház becses türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Eiőször is kijelentéin, hogy ellenem irányi Dániel nevét védelmezni nem volt szükség, mert az én szavaim még csak viszonyban sem állottak vele, sem jóban, sem rosszban, megtámadási viszonyban épen nem. A mi t. képviselőtársamnak 10 év előtti nyilatkozatát és a mait, tehát a következetességet illeti, erről sem szólottam. (Egy hang a szélsőbalról: Nem is lehet!) Én csak azt mondottam, hogy a debreezeni zsinat elfogadott egy indítványt, a mely szerint a református egyház jövőre nézve a házassági bíráskodás jogát is igénybe kívánja venni, úgy, a mint azt részére az 1791: XXVI. tcz. és az 1868: XXXVIII. tcz. fentartja. Ez indítvány létrehozásában és keresztülvitelében én igen tevékeny részt vettem, aligha nem én voltam az értelmi szerzője, de erre már pontosan nem emlékszem. Ezt csak mellékesen kívántam megjegyezni. Hogy Kiss Albert képviselőtársam Is aláírta, ezt, azt hiszem, nem is tagadja. Elfelejtettem, de azt mondja, hogy én megmondani azt, hogy miért adtuk be ez indítványt? Én, t. ház, arról vagyok meggyőződve, hogy azért adtuk be, hogy a házassági bíráskodás jogát szerezzük vissza a kálvinisták részére, és hogy valami más oka is lett volna, azt nem is tudom képzelni. Nincs birtokomban e perczben a zsinat jegyzőkönyve, vagy az az indítvány, de kezemben van a konvent jegyzőkönyve, mely a történt dolgokat ekkép reprodukálja: »Az 1881. évi országos zsinat 147. szám alatt utasítván az egyetemes konventet, hogy a házassági perek tárgyalására miként volnának szervezendők egyházi bíróságok, és minő szabályok Szerint járjanak el e tárgyban, törvényjavaslatot készítsen a legközelebbi zsinat idejére.« Ez sem említ fel más okot. Nem vonom kétségbe, hogy t. képviselőtársam jól emlékszik arra, a mire én nem emlékszem, és a mire a jegyzőkönyv sem emlékszik, de a jegyzőkönyvbe ennek más oka nincs s a dolog természeténél fogva sem lehet, mint az, hogy azért adtuk be az indítványt, hogy visszaszerezzük az egyházi törvényszékeket. Hogy mi lehetett még ezen kivííl: annak a megmondását a t, képviselő úr is valamely későbbi alkalomra halasztotta. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Morzsányi Károly! Morzsányi Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házassági törvényjavaslat oly fontos és intézkedései oly mélyen nyúlnak bele a társadalom egyes rétegeibe és így az egész nemzet életébe, hogy én is kénytelen vagyok a t. ház becses figyelmét nagyon rövid időre igénybe venni, hogy nyugodtan, tárgyilagosan és minden személyes vonatkozástól menten előadjam ezen életbevágó reformra vonatkozó nézetemet, és felsoroljam azon fontos indokokat, melyek engem azon elhatározásra bírnak, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, t. ház, hogy, mint hű fia a katholikus egyháznak, nem osztozhatom azon aggályokban, melyeket némelyek táplálnak, és melyek különösen abban nyilvánulnak, hogy ezen törvényjavaslat sérti a vallásos meggyőződést és megingatja az embereket hitükben; mert szilárdan meg vagyok győződve, hogy az elfogulatlanul gondolkozó katholikus alaposan meg tudja különböztetni a házasságnak azon részét, a mely kizárólag az állam hatáskörébe tartozik, a házasságnak azon részétől, a mely az eoiber belső vallásos érzületét uralja, és mint ilyen, az egyház fenhatósága alatt all. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! A vitának mai előrehaladott stádiumában, a midőn a tárgy meglehetősen ki van merítve, de a t. ház türelme is nehéz próbára van téve, én a törvényjavaslatot csak hármas szempontból fogom bírálat alá venni: még pedig először a házasság lényeges alkatrészei, (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) másodszor a magyar nemzet erősbödése és harmadszor a keresztülvitel lehetősége szempontjából. (Halljuk!) A mi a házasság lényeges alkatrészeit illeti, rövid visszapillantást kell tennem a középkorra, a melyben maga a katholikus egyház sem kívánt a házasság érvényességéhez többet, mint a házasulandók kölcsönös akaratnyilvánúlását és beleegyezését. A kánonjog azon időben a házasságot és az eljegyzést egy és ugyanazon szóval, tudniillik a »sponsalia« szóval jelölte meg, és az eljegyzés a házasulandóknak később bekövetkezett egyesülése által önmagától vált házassággá. Csak későbben tette függővé a tridenti zsinat a házasság érvényességét az illetékes lelkész és két tanú előtt tett kölcsönös beleegyező akarat nyilvánításától. Ehhez csatolva azután, mint illő és szokásos, de nem mint szükséges formát, az egyházi beszentelést, és a protestáns egyházban is a lelkész előtti kölcsönös akaratnyilvánítás vált később uralkodóvá. Ily körülmények között, t. ház, a házasságot túlnyomólag polgári jogcselekménynek tartom és elismerem az államnak azon jogát, hogy