Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

B08. oraágM ülés 1894. niiirczfns 1-én, esöffirtUkSu 279 nehéz és kényes kérdések felidézésére, további zavarok és összeütközések felkellésére alkalmas és magát az elkeresztelési kérdést sem oldja meg. (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! bal felöl. Elnök csenget.) Az interkonfesszionális és egyházpolitikai kérdéseknek küiönböző csoportjai vannak. Ezek némelyike viszonyban áll a másikkal, némelyike nem. A házasságkötés ilyen, vagy amolyan formája vagy épen semmit, vagy csak elenyésző csekélységet változtat az egyház és állam közti viszonyban. (Élénk helyeslések balfelől.) Azzal diesekszik a t. kormány, hogy külön akarja választani az egyház és az állam hatáskörét és ugyanakkor kijelenti a miniszterelnök, hogy azonban fentartatik a királynak főpatronátusi.joga, azonban a protestáns egvh/iz újabb dotácziók által más viszonyba, szorosabbá hozatik az állammal, azonban az állam a papnevelésre nagyobb befolyást fog gyakorolni, mint eddig, a mit nagyon bölcsen tesz, de ha mind ezeket teszi, akkor ne dicsekedjék azzal, hogy az egyház és az állam hatáskörét szét fogja választani. (Tetszés a baloldalon.) Továbbá azzal dicséri a törvényjavaslatot, hogy az elkeresztelési kérdésből felmerült vitát rögtön és pláne örökre megszünteti. Az örökkévalóságról már elmondtam nézetemet, a rögtönre pedig azt kell mondanom, hogy ezen két dolog egymással még kapcsolatban sem áll, és az elkeresztelési kérdés fenmaradhat polgári házasság mellett is. Hiszen Poroszországban is van köte lező polgári házasság, de ott vannak mellette a mi 1868-iki törvényünknek megfelelő törvényei, és ott vannak mellette az elkeresztelési esetek is. Azt is mondám, hogy ez a törvény csak újabb kérdések és zavarok felidézésére alkalmas. Csak épen a legkényesebbeket említem. Magyarországnak rendkívül kényes és komplikált a közjogi helyzete, úgy, hogy még belügyeinkben is akárhányszor bukkanunk közjogi akadályokra. lm, e javaslat is felidézte a horvát-kérdést, s még nem tudjuk, mikép fog megoldatni; valószínűleg egy újabb, regnikoláris kiegyezés lesz szükséges e pontra nézve. (Egy hang jobb felől: Olyan nincs!) Tudom, hogy megfelelő horvát törvénynyel is el lehet intézni, de ennek az a baja lesz, hogy e horvát törvényt, ha nem alapszik regnikoláris kiegyezésen, a horvátok akkor változtathatják meg, a mikor nekik tetszik, és a magyar családjogot akkor zavarhatják meg, a mikor nekik tetszik. (Helyeslés bal felöl.) Továbbá ez intézkedés könnyen felidézhet egy fiumei kérdést is, a mely most nincs, s a kormány ide vonatkozólag nem is megoldást, hanem csak megkerülést vett fel e javaslatba. Sőt, azt hiszem, felidézhet egy Oláhországgal való kérdést is. (Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságfigyminiszter: Mennyiben ? Kovács Albert: Szívesen megmondom a miniszter úrnak az ülés végén. Az erdélyi kálvinista egyház házassági juriszdikcziójával függ össze. Továbbá felidézte e javaslat a hadseregkérdését. Most sem tudjuk még, vájjon a hadseregben a házasságkötés formája egyházi, vagy polgári lesz-e? A javaslat csík anyit mond. hogy a véderőtörvény intézkedései fenn fognak maradni; de vájjon vonatkozik-c ez a megkötés formájára is? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem, arra ez a törvény szól. Ez minden magyarra kiterjed, ki erről a területről való. Kovács Albert: Ha minden magyarra szól ez a törvény, akkor aztán azt nem tudjuk, hogy fog megesküdni a Prágában állomásozó magyar katona ott egy magyar leánynyalV (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Vagy Boszniában mohamedán leánynyal! Kovács Albert: Továbbá felidézte a pragmatika szankczió és a trónöröklés kérdését. Mind e kérdések talán megoldhatók, kényesek és nehezek, de megoldhatók ; de az bizonyos, hogy a jelen javaslatban nincsenek megoldva, már pedig addig ezt a törvényt életbe léptetni nem lehet, míg ezek valami megoldást nem nyernek. (Úgy van! bal felöl.) De a mit legjobban fájlalok, a javaslat felidézte a két magyar felekezet közti összeütközést és viszályt. A nemzetiségi felekezetek most még csak összetett kézzel nézik a dolgokat. Az ő idejük majd csak akkor fog elkövetkezni, ha az addig is erélyesen űzött nemzetiségi izgatást vallási motívumokkal is erősíthetik, (ügy van! bal felöl.) Most a harezot a két magyar vallás viszi egymás ellen. Pedig Magyarország összes viszonyai olyanok, hogy a magyar fajban, legyen annak egyházi, vagy bárminemű instiíuczióról szó, összeütközést, megoszlást kelteni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Magyarországon ezer esztendő óta állandóan folyamatban van egy roppant érdekes etnográfiai proezesszus. Bejött ide egy igen pieziny magyar sereg, a mely roppant minoritása daczára erre az országra rányomta a maga bélyegét s vezére lett az itt nagy tömegekben élő népeknek, ezeknek a faji és nyelvi összeolvadásához ez adta a karaktert. így alakúit itt egy egészen új faj. Ez a proczesszus máig sincs befejezve, sőt épen a jelen korban nagyobb mértékben van folyamatban, mint korábban bármikor. (Igaz! a baloldalon.) Ezen proczesszusban a magyar fajnak ereje a legnagyobb mértékben szükséges, ezt a proczesszust megzavarni az által, hogy a ma-