Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

256 802. országos Illés 1894. február 28-án, síerdán. be volt jelentve, tartózkodó állást foglaltam el, a mint foglaltak számosan barátaink és elvtársaink közül. De mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk, t. ház, és ezt be kell vallanunk, ha azt akarjuk, hogy az ellenzék bírálatának tár gyilagos és igazságos voltában bízzanak és higyjenek, — mert ha megkívánjuk, hogy támadásainkban higyjenek, nem tartózkodhatunk az adott viszonyok közt az igazságos elismeréstől sem, — tapasztaltuk először is azt, hogy Wekerle miniszterelnök úr itt kijelentette, hogy a kormánykrizis akkor vált akuttá, midőn Irányi •Dániel határozati javaslatát a kormánypárt elfogadta és a kormány magáévá tette. (Mozgás a szélsőbalon.) Wekerle miniszterelnök úrnak ezen kijelentését a volt miniszterelnök úr helybenhagyta. Tehát azt tapasztaltam, t. ház, hogy a legnemesebb forrásból, az elvi meggyőződés forrásából ered ezen kérdésnek az előkészítése. (Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Mit tapasztaltam továbbá, í, ház? Ugyanakkor, midőn az egyes lapok, a nemzeti párt lapjai, de más ellenzéki lapok is azt írták, hogy a kormány ezen kérdésben kompromittál az egyházzal, hogy feladja több elveit: ugyanakkor a kormány a koronával szemben is megállta helyét és képes volt ezen mélyen katholikus dinasztiának aggályait is eloszlatni s azt a javaslat számára megnyerni. Tapasztaltuk azt is, t. ház, hogy a kormány ebből nemcsak pártkér(lést, hanem kabinetkérdést is csinált, és én igen sajnálom, hogy ezen háznak oly nagyon tiszteletreméltó tagja,, mint" Hodossy Imre, a hatalmi kérdés bírálásánál olyan tévedésbe esik. (Zaj és ellenmondások bal felöl.) Mert engedelmet kérek, a kabinetkérdés mindig elvi és nem hatalmi kérdés, és én kijelentem a magam részéről, hogy ha a t. kormány ez elvi javaslatból nem csinál kabinetkérdést, habár elveink találkoznak, én a magam részéről nem oly nyugodt lelkiismerettel szavaztam volna azt meg. (Nagy derültség a baloldalon.) Mert mit bizonyít az, t. liáz, ha egy kormány nem tesz egy ily fontos javaslatot kabinetkcrdéssé ? Bizonyítja azt hogy esetről-esetre fölvet elvi jelentőségű kérdéseket, de hatalmát elveszteni nem akarja s ugyanakkor \ nem teszi kabinetkérdéssé. Azon t. urak, a kik engem most kinevetnek, szoktak rendesen a, parlamentben felállam s azt mondani, hogy Tisza Kálmán semmit nem tett az elvért, hanem csak a hatalomért, mert sohasem tett semmiíéle kérdést kabinetkérdéssé. (Zaj bal felől.) Én nekem az, hogy a kormány a jelen javaslatot pártkérdéssé tette, az intencziókra nézve kellő felvilágosítást adott, mert nem akadályozta meg, hogy az ellennézetííek a pártból kilépjenek. És ha még bármily téves nézet uralkodnék ez oldalon a kabinetkérdés jellegére nézve, méltóztassanak nekem megengedni, a kormány, midőn a pártkérdést felvetette, azt csak előre nem tudhatta, hányan fognak abból a szabadelvű pártból kilépni s hányan fognak bentmaradni? De én, t. ház, nem csodálom, hogy a parlamenti elvek tekintetében ily nézetek uralkodnak; hiszem azoknál, a kik gr. Szapáry Gyula t. képviselő urat valják szövetségesüknek, azt nagyon természetesnek találom. Mert mi volt gr. Szapáry Gyula képviselő • úr főérve arra, hogy nem fogadhatja el a törvényjavaslatot? A t. képviselő úr azt mondja, hogy nem lehet egy kormánynak hivatása elfogadni azt, a mi az ellenzékről jön. Felolvasom azt a néhány sort, a melyet a t. képviselő úr mondott. (Zaj a baloldalon.) Azt mondja Szapáry Gyula t. képviselő úr, — s igen jellemző, hogy ez az ellenzéken nagy tetszést aratott, — (Olvassa): »De, t. ház, volt azonkívül egy másik ok is, s erre is czélzott mai felszólalásában a vallás-és közoktatásügyi miniszter úr, hogy ha ezen kérdés, a kötelező polgári házasság kérdése esetleg felvettetik az ellenzék, vagy egy ellenzéki férfi részéről, akkor a kormány és a szabadelvű párt csak nem maradhat hátra ezen szabadelvű kérdésben. Ez előttem argumentumot nem képezhet, mert felfogásom szerint a kormánynak nem lehet feladata az, hogy egy kérdésben az ellenzékkel liczitáczióra lépjen, mert a ki ezt veszi figyelembe, cselekedhetik népszerűsége érdekéből, de nem cselekedhetik az állam érdekéből«. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Engedelmet kérek, a mi már most az elsőt illeti, a mindenkori kormány álláspontját az ellenzékkel szemben, úgy a parlamentnek egyik elemi s alapelve az, hogy minden képviselőnek kezdeményezési joga van, hogy minden képviselő, akár ellenzéki is, indítványt, előterjesztést tehet, határozati javaslatot, törvényjavaslatot terjeszthet elő s ezt a kormány magáévá teheti. Ily ridegen tehát e tételt felállítani nem lehet. (Úgy van! a jobb és a szélső baloldalon.) Ha nem untattam volna már annyira a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) felolvastam volna, de így csak ismertetem és a t. ház becses figyelmébe ajánlom Alfeus Todd munkáját, a melyet az angol parlamenti gyakorlatról írt; ott preczedenseket hoz fel és világosan megmondja, mikor a minisztériumoknak és kormányoknak feladatát vázolja, hogy nem lehetséges e téren a rideg elzárkózottság és nem lehet a hatalom szempontjából mindent, mi az ellenzék részéről jön, visszautasítani. (Igaí! Úgy van! a jobb- és a szélső baloldalon.) Igen sajnálom, hogy épen az ellenzék az, mely ma oly nagyon helyesli Szapáry Gyula grófnak ezen enuncziáczióját, a