Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

80Í. országos (0p» Í8M. február 28-án, szerdán, 245 a bíró az eset nagyságához képest kötelességét teljesíteni fogja, a visszaélések nem igen fognak ismétlődni ; majd elmegy azoknak a kedvük, a kiknek erre talán hajlamuk volna. Különben, t. ház, ma is történnek visszaélések, sőt köztudomású, hogy bizonyos helyeken az anyakönyvek úgy vezettettek, hogy annak folytán a véderökötelesek nagyon könnyen szabadulhattak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az új rendszer tehát, ha a megbízhatóság elve előtérbe tolatik, kétségtelen, hogy semmivel sem lesz rosszabb a mainál. (Úgy van! a szélsőbalon.) A t. belügyminiszter úr Francziaország példájára hivatkozással felemlítette, hogy Francziaországban az állami anyakönyvek vezetéséből az állam bizonyos hasznot, bizonyos jövedelmet is húz. Megengedem, t. ház, hogy Francziaországban ez így van, csakhogy Francziaországban a viszonyok egészen mások. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott nagyobb a jólét, virágzik az ipar, a kereskedelem, és e mellett ott van a nagy világkereskedelem, mely folyton a milliárdok alapját rakja le. E mellett, t. ház, ott a földmívelés is egészen más állapotban van, és ha bajok mutatkoznak, nem is kell, hogy felmerüljenek, hanem, ha csak jelei mutatkoznak, példa rá, hogy az utóbbi időről szóljak, a gabona és a lisztvámok felemelése, az állam nyomban képes segíteni; míg ellenben nálunk a szerencsétlen közös-ügyes állapotainknál fogva, habár a kormány szeretne is segíteni, nem képes, mert kezei bizonyos tekintetben meg vannak kötve. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben, t. ház, mindezekre az aggályokra majd a részleteknél lehet javaslatokkal, módosításokkal élni; én eleve is kijelentem, hogy mindazon módosításokhoz, a melyek haladást jelentenek, készségesen hozzájárulok. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hivatkozás történt t. képviselőház, a müveit külföld czímén Angliái a. Fel is lettek sorolva azon nagynevű lordok, a kik abban az időben, midőn a kötelező polgáii házasságról szó volt, hivatva voltak Anglia ügyeit vezetni és intézni, hogy miként vélekedtek. Angliában, t. ház, a viszonyok egészen mások, Angliában nincs százféle nemzetiség és vallásfelekezet, mint Magyarországon. Anglia képes volt erejével az ott hosszabb ideig dúlt vallási harczokat úgy megszüntetni, a mint mi arra erőnk gyengesége folytán képesek sem volnánk, de talán nem is volna helyén oly eszközökhöz nyúlnunk. Hivatkozás történt Kossuth Lajoson és Deák Ferenczeu kivtíl más magyar államférfiakra is, hogy ezen kérdésben miként vélekedtek. Erre az a válaszom, hogy ha Kossuth Lajosnak és Deák Ferencznek nyilatkozatai az én érzelmeimmel találkoztak és szívemben visszhangot ütöttek: akkor már én tovább nem megyek és nem keresem, hogy más államférfiak uiikép vélekedtek, habár azok nagyságából nem kívánok semmit sem levonni. Arra azonban már most bátor vagyok figyelmeztetni a t. kormányt, hogy nyújtson garancziát a tekintetben, hogy a házasságok arravaló, tisztes férfiak előtt, a kellő ünnepélyes formák megtartása mellett köttessenek, és hogy ezen garancziák ne csak a papiron legyenek meg, hanem tényleg keresztül is vitessenek, de a nélkül, hogy ez által a népre nagyobb teher háramoljék, (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) mert ha ezen aktusnál is lábra kap majd azon negédes, hogy úgy mondjam, minden valláserkölcsiség nélküli állapot, a melyet ma a királyi járásbíróságoknál az eskü kivételénél tapasztalunk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha ez által a népre nagyobb teher rovatnék: akkor a törvényjavaslat elveszti erkölcsi hatását és le fogja magát járni. Gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr azt mondta, hogy neki nem kell a kötelező polgári házasság azért sem, mert abban a katholikusok valläsüldözést látnak. Ez téves felfogáson alapszik. Magam is katholikus vagyok és tartom magamat oly jó katholikusnak, mint hitfelekezetemhez tartozó polgártársam bármelyike, de magamra nézve mégsem látok abban üldözést. Igaz, hogy sok tekintetben különbözöm több katholikus társamtól, mert például én nem vallom azt, hogy csak az üdvözül az Úrban, a ki katholikus; ebből kifolyólag nem azt nézem, hogy ki minő vallása, hanem azt, hogy az életben mit cselekszik, (Helyeslés a szélső baloldalon.) tartozzék bármely vallásfelekezethez, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és csakis azt vagyok képes becsülni, a ki az életben egyenes utakon jár. (Helyeslés bal felől.) Hodossy Imrét, képviselő úr a magyar királyi kanczelláriáról szólva, történelmi elbeszélésében fejtegette, hogy micsoda rugók mozgatták a magyar királyi udvari kanczelláriát Mária Terézia, József és Lipót idejében és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a mostani kormány is épúgy járja a tánczot, mint a hogy Bécsben a madzagot rángatják. Nem e szavakkal mondotta ugyan, de ez volt szavainak értelme. Én elismerem a képviselő úr álláspontjának jogosultságát és helyességét, csakhogy én tovább kívánok menni, mert ha a képviselő úr is tovább ment volna, ugyanazon következtetést vonhatta volna le arra az esetre is, hogy ha az a párt jutna többségre, a melyben a képviselő úr helyet foglal, hasonló sors érné, mert legfölebb a madzagot eresztenék hosszabbra, vagy vonnák rövidebbre, a szerint, a miat a csizma Bécsben szorul. (Úgy van! bal felöl) De ezekből az is következik, hogy Magyar-