Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
246 **° 2 ' országos ülés 1884. febrnár 28-án szerdán. ország érdekeit, függetlenségét, önállóságát csakis a függetlenségi és 48-as párt programmja alapján lehet biztosítani, mert e párt nincsen semmi madzaghoz kötve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az előadottaknál fogva, ismétlem, nem vagyok azon kellemes helyzetben, hogy a törvényjavaslat kapcsán a kormány megbuktatására szövetkezzem, mert ezzel önmagamat, és önmagammal elveimet is megtagadnám. Oly helyzetbe jutnék, mint azon ember, a ki, mert nem állott módjában, hogy éhező embertársaid segítsen: megakadályozni igyekezett, hogy rajtuk mások segítsenek Követem tehát a nagy száműzött példáját, a ki nem állott boszút a hazából kiközösítéseért, hanem saját sérelmét alárendelte a haladás követelményeinek. Ismételve kijelenten), hogy a törvényjavaslatot megszavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző Szentiványi Árpád. Szentiványi Árpád: T. ház! (Halljuk! Halljuk:') A házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nemcsak azért kívánom az igen t. képviselőház figyelmét igénybe venni, hogy szavazatomat indokoljam, hanem főkép azért, mert az e törvényjavaslattal kap csolatos, úgynevezett reformj avaslatok azon felekezetre nézve, a melyhez tartozni szerencsém van, olyan káros befolyással vannak, hogy azt itt az ország szine előtt, a képviselőházban elmondani kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kötelességemnek tartom ezt már azért is, mert ez által fel akarom arra hívni az igen t. kormány figyelmét. Azt hiszem, t. ház, hogy ez megengedhető. (Helyeslés a baloldalon.) A magam részérő] nem helyeslem, ha egy képviselő a maga politikai pártállása szerint egy törvényjavaslat ellen, vagy melleit való állásfoglalását felekezetiségével indokolja; de akkor, a midőn olyanok történnek az országban, mint jelenleg, akkor talán ez mégis megengedhető. (Helyetlés a baloldalon) Ha figyelembe veszszük azt, hogy csak nem régen az országos katholikus nagygyűlésen olyan határozatok hozattak, mint a minők hozattak, melyeket én eléggé kárhoztatni, eléggé elítélni alig tuduk; ha figyelembe veszszük azt, hogy ezzel szemben egy nagy protestáns gyűlést akartak összehívni, igaz, hogy később, meggondolva a dolgot, nem protestáns, hanem nagy liberális gyűlést hívtak össze; ha figyelembe veszszük, hogy a katholikus nagygyűlésen hozott határozatok nem lehettek mások, mint az országban a felekezetek kétfeléválasztisára irányuló czélzatok; ha figyelembe veszszük, hogy ezen liberális nagygyűlésnek sem lehet más czélja, mint az, hogy szintén felekezetekre oszsza az országot, vagy ha nem az, akkor erre az a válaszom, hogy az egyik helyen működött az u. n. fanatizmus, a másik helyen pedig működik a liberalizmus láza, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és hogy mind a kettő izgatja a kedélyeket. S mit akarnak ezzel elérni? Azt, hogy ne lássák meg azt, hogy raiképen kell higgadtan mérlegelni, miképen kell higgadtan gondolkozni, és hogy ne vehessük figyelembe a c/.élszerííségi szempontokat, hanem csak a láz által hajtva, segítsük elő vagy az egyiket, vagy a másikat. (Igaz! Úgy van! balról.) Akkor pedig, a mikor ilyen viszonyok között a köz véleményt ilyen lázas állapotba hozzák, s a mikor a higgadt, megfontolt közvélemény alakulását tűzzel-vassal megakadályozzák, izgatással akarják megsemmisíteni, nem akarják megengedni, hogy a józan gondolkodás a, maga közvéleményét megalkothassa : ez lehet minden másnak érdeke, de hogy Magyarországnak nem érdeke, az bizonyos. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ezen bevezetésem után talán nem fogja rossz néven venni a 1 ház, ha egész nyíltan kimondom, hogy felszólalásom fonalát úgy akarom vezetni, hogy abban a felekezeti érdek is ki legyen domborítva, hogy azután azon konklúzióra juthassak, hogy kimondhassam, hogy a törvényjavaslat mellett, vagy ellen milyen állást foglalok el. (Halljuk! Halljuk!) A házassági jogról szóló törvényjavaslatnak azon részét, mely az egységes házassági jogot és a czivil judikaturát nugteremti, őszinte örömmel üdvözlöm, s kijelentem, hogy azt el is fogadom. Megjegyzem azonban azt is, hogy nekem a polgári házasság kötelező formája ellen elvben semmiféle kifogásom nincs. Hiszen mindannyiszor megszavaztam azt, valahányszor Irányi Dániel megboldogult képviselőtársam előterjesztette, de emlékszem arra is, hogy talán 1890 ben fel is szólaltam s arra a rezultátumra jutottam, hogy az elkeresztelésekből származó hínárból csak a kötelező polgári házasság behozatala által lehet az országot kisegíteni. De azt mégsem hittem, nem is gondolhattam, hogy olyan törvényjavaslatot nyújtanak be, a mely ben arról, a mi a legfontosabb, hogy kik előtt fog a házasság megköttetni és kik fogják az anyakönyvet vezetni, gondoskodva nincs ; meg van benne mondva az, hogy kik nem verethetik és kik nem eszközölhetik, hogy azok, a kik századokon keresztül ingyen, a legtisztességesebben viselték és teljesítették az államnak ezen funkczióját, ki vannak zárva. Talán a liberálismus nagyobb dicsőségére % Meg van benne mondva, és megmondta a belügyminiszter úr is, hogy képesítve van és kinevezhető lesz arra a jegyző, a tanító, a penzionált katona, a penzionált tisztviselő, a postamester, szóval mindenki, csak az nem. a ki azt mindeddig tisz
