Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-293
298. orszúgos ülés 1894. február 10-én, szombaton* 19 állítólag gondoskodik, mert a magyar piaez megbízhatatlan. Ha mi olyan viszonyok közt vagyunk, hogy egy intézet szolgálja mind a két országot, a melyeknek egyike formális harczot vív a mi hitelünk ellen, és azt le akarja járatni szántszándékkal, lehet-e elképzelni, hogy ugyanez az egy intézet képes a két versenyző piaezot kielégíteni? (Igás! Ügy van ! a szélsőbalon.)Nem is szólva arról, hogy a két piacz már természeténél fogva is annyira eltér egymástól, anynyira ellentétes, hogy, merem állítani, nincs az a pénzügyi kapaezitás, a ki képes legyen egy bankot még a legjobb akarattal is, úgy vezeíni, hogy az a magyar kereskedelem érdekeinek megfeleljen s ugyanakkor megfeleljen az osztrák kereskedelem érdekeinek is. Miért? Mert ott kifejlett a kereskedelem és az ipar. Ott a váltók mind rövid lejáratúak; egy osztrák kereskedőn bőségesen segítve van, ka egy rövid lejáratú három-hónapos váltót valamely czélból eszkomptálhat. Magyarországon, fájdalom, még nagyon is rászorul a kereskedő a törlesztéses váltókra. Ha megnézzük a, váltóstatisztikát, annak nagy része rövid lejáratú, de azért a törlesztéses váltókat sem kerülhetjük ki, mert nálunk össze van kötve az ipar és kereskedelem a földmívelés érdekeivel. Ily körülmények közt én lehetetlennek tartom, hogy egy és ugyanazon intézet a két különböző érdekű és természetű területet teljesen kielégíthesse. Ennyit tartottam egyelőre szükségesnek megjegyezni, fentartván magamnak, hogy annak idején ezen fontos kérdésben bővebben és alaposabban nyilatkozhassam. Nem veszem tudomásul a választ. (Hdyeslés a halon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Hogy hallgatásom folytán valahogy azt ne méltóztassék gondolni, hogy hozzájárulok a t. képviselő úr egyes tételeihez, kénytelen vagyok ismételten felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Először is a mi a bank mai működését illeti, ez hagyhat kívánnivalókat közjogi és állami tekintetben; lehet, hogy a hiteligények kielégítése tekintetében is, de — bocsánatot kérek, egyet nem hagyhatok eltagadni a banktól, — és a ki higgadtan bírálja meg a bank működését, ebben igazat fog nekem adni, — és ez az, hogy a bank a legnagyobb kulanssággal és liber ál itassál igyekszik a magyar hitel igényeit kielégíteni, mégpedig oly mértékben, a mint azt néhány év előtt magunk se hittük volna. (Ügy van! jobb felől.) Utalok a dotáczió nagyságára, a melynek ellenében nem az hozatik fel kifogásképen, hogy a dotáezió nem elegendő, hanem azok, a kik hitelviszonyainkkal alaposan foglalkoznak, azt mondják, hogy a túlságos hitelezés irreális spekulácziónak is képezheti kiindulási pontját (Úgy van! a jobboldalon.) Ez első megjegyzésem. Második megjegyzésem az, hogy legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy akár közös, vagy együttes, akár külön jegybankot fogunk felállítani, azt az egyet sohasem fognám konezedálni, mert a jegybank alaptermészetével ellenkezik, hogy az törlesztéses váltókat eszkomptáljon. (Helyeslés jobb felől.) Egy jegybank készfizetési képességének első s alapfeltétele, hogy a váltó eredeti természetéből ki ne vetkőztessék. (Helyeslés jobb felől.) Ismétlem t. ház, a kérdés megoldásánál egy önálló bank felállítását önczélnak nem tekinthetem ; igyekszem azonban a kérdést minden áron úgy megoldani, és más javaslatot nem is fogok tenni, mint azt, hogy ott úgy állami igényeink megfelelőn respektáltassauak és érvényre juttassanak, mint különösen közgazdasági és hiteligényeink minden tekintetben kielégíttessenek. (Élénk helyeslés jobb felöl) Ezért, midőn a jövő tárgyalásról van szó, nem a jelenlegi helyzet, hanem ezek szerint lehet, a kérdést elbírálni, Kérdem a t. házat, hogy akkorra méltóztassék ítéletét fentartani, midőn erre vonatkozó előterjesztésemet a t. háznak megteszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Egy kifejezésem helyreigazítása érdekében kérek szót. (Halljuk! Halljuk !) Mikor én azon kifejezést használtam: »törlesztéses váltók«, nem értettem alatta oly hosszú törlesztéses kölcsönre szóló váltókat, hanem azt, a melyet más kifejezéssel „prolongaczionális" váltóknak szoktak nevezni, és a melynek 3, vagy 4 hónaponkint egy kis részletét, mondjuk 10°/o-át törlesztik s azután a váltót megújítják. Ennyit akartam helyreigazításképen mondani. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr által adott választ tudomásul venni: igen, vagy nem ? (Igen ' Nem !) Kérem azon képviselő urakat, kik a miniszterelnök úr által adott választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Következik, t. ház, a Meszlény Lajos képviselő úr által bejelentett interpelláczió. Meszlény Lajos képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Meszlény Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn most Magyarország kormányához kívánok néhány kérdést intézni, nem teszem ezt azon pártnak megbízásából, melyhez tartozni szerencsém vau, hanem egyedül és kizárólag saját magam meggyőződése kíván felvilágosítást néhány oly kérdésben, (Halljuk!
