Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

234 801. ©rszágos ülés IS 94. február 21-én, kedden. az egyik papnak és hazugságot mondott a másik papnak. Vajay István: Egyeseknek szenvedni kell a közérdekért! (Élénk mozgás jobb felől. Halljuk! Halljuk !) SmialOVSZky Valér: Hivatkozom arra az egyik beszédre, a mely az előbb említett helyről elhangzott és dicsérhetem annak a békéltető hangját, mert csakugyan a tolerarí posse álláspontjára állott ebben a kérdésben. Azt mondotta ugyanis az illető t. képviselő úr, ő nem teheti, hogy támogasson egy ilyen törvényjavaslatot, de ba törvénynyé lesz, akkor el fogja azt ismerni, akkor tűrni fogja. T. ház! Én azt_ mondom, mint katholikus, hogy én sokkal magasztosabb érdeknek tartom a katholikus vallásra nézve azt, hogy semmiféle egyéniséget oly rettenetes lelkiismereti kényszerbe ne hozzunk akkor, a mikor az emberiesség oly kötelességek teljesítésére hívja fel, melyek elől ki nem térhet. T. ház! Mind a mai napig a vadházasságokat itt nem említette fel senki, csak Komjáthy Béla t. képviselőtársam, inczidentaliter. T. ház! Én ráutalok egy esetre, a melyet ismerek; ez meg fogja világítani az én, e tekintetben elfoglalt álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Van a felvidéken egy község, melynek mint katholikus pap, kitűnő papja van, de ugyanazon községben vannak más felekezetűek is. Ezen más felekezetűeknek az eklézsiája azonban igen messze fekszik a községtől. És mi történt ottan, t. ház? Az történt, a mi az országban mindenütt történik, hogy a katholikus pap össze nem adta a vegyes házasságra lépni akarókat. Ezek földhöz ragadt szegények voltak és az első esetben el nem mentek abba a messzeeső eklézsiába, mert nem voltak képesek ezen áldozatot meghozni. A faluban tűrték a vadházasság első esetét, mert ők mindig azt mondták, hogy majd elmennek; midőn azoiiban látták, hogy ez tűrt állapot, jött utána a második és a többi eset, és ma abban a községben annyi a vadházassá.g hogy a katholikus papnak nincs kit esketnie és annyi a törvénytelen gyermek, hogy alig van más. Vajay István : Francziaországban is így van! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Smialovszky Valér: Azt hiszem, a katholiczizmus szempontjából is helyes állásponton állok, midőn a törvényjavaslathoz hozzájárulok. A t, előttem szólott képviselő úr azt mondta, hogy ne engedjük meg az áttérést a keresztény vallásról a zsidó vallásra. A példák, nevezetesen a német példák, azt mutatják, hogy az áttérések száma alig jöhet tekintetbe. Vajay István: Akkor felesleges! Smialovszky Valér: A kérdés úgy áll, hogy meghagyassék-e a katholikus egyháznál az a prerogativa, hogy ő kösse a házasságokat, vagy sem, mert nem az állami prerogativa adja meg a szentség jellegét, a mi abszolúte meg nem támadható. Én a kaíholiezizmust oly erősnek tartom, hogy annak ez a törvény, mely a jogegyenlőség alapján áll, abszolúte nem árthat, sőt használni fog, mert a katholikus vallás Magyarországon, a regnum Marianum-ban úgyis a legerősebb, és a történet tanúsága szerint a katholiczizmus ott, a hol állami fegyverekkel élt, mindenütt visszaszoríttatott. A katholikus egyháznak a szellemi fegyverek a helyes fegyverei, és ezek a fegyverek a történet tanúsága szerint eltompultak ott, hol állami hatalom állott rendelkezésükre; a min azonban segítve lett most, mihelyt e kényelemben a katholikus papságot épen a polgári házasság meg fogja zavarni. A laikus elemhez fog simulnia hierarchia, és remélem, hogy el fogja hárítani az autonómia akadályait, hogy a ma létező indifferentizmust megszűntesse. A katholiczizmust tehát semmikép sem féltem. Áttérek arra, hogy miképen eredt az alpapság körében az a nagy mozgalom, a melynek eredetét én legalább nagyon szeretném ismerni, hogy minden gyanúsítás végre megszűntettessék. Nem akarom Rómát gyanúsítani, én közelebb keresem azokat, a kik abból politikai tőkét akarnak csinálni. S talán igazam is van ! Az alpapságnak még egy bajára kívánok rámutatni, s ez beszédemnek tulajdonképeni tárgya. (Halljuk! Halljuk!) Az aípapság, főkép a szegénvebb vidékeken, annyira elszegényedett, hogy nem is lehet csodálni, ha köztük egy ily mozgalom oly nagy mérveket tudott ölteni, és túlcsapott a megengedett határokon is. Vajay István: Ez gyanúsítás! Smialovszky Valér: Nem akarok senkit gyanúsítani! Vajay István : Ez gyanúsítás! (Mozgás a jobboldalon.) Smialovszky Valér: Igazságot kell szolgáltatnom még az aípapság azon részének is, a mely még nemzetiségi velleitások közepette is mindig tisztelte azt a mondást: » Extra Hungáriám non est vita«. A felvidéken a kanonika vizitáczió legtöbb része elévült, az úrbéri telkek, melyek a javadalmakat ellátták, mások kezére jutottak, s az új birtokosok szolgáltatták tartozandóságaikat úgy, hogy a javadalmak teljesen elszegényedtek. Az úrbéri telek nem adta meg tehát az alpapságnak azt, a mire szüksége volt, a javadalom gazdasági része értékében csökkent, forgó tőkéje nem volt, a plébániák kegyurai, a középosztály szintén tönkre ment a felvidéken. Kire hárult tehát az a kötelesség, hogy az aípapság meg-