Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-301
301. országol öles 1S94. febrnár 27-éu, kedden. 219 nyét szintén az egyházpolitikai törvényjavaslatok pártolása tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Az elnökségnek több jelenteni valója niacs. Mielőtt a napirend tárgyalására áttérnénk, Darányi Ignácz képviselő úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz: T. képviselőház! Egy igen elterjedt fővárosi lapban azt látom, hogy tegnapi beszédemnek azon passzusa, a mely Deák Ferencz nagy hazánkfiát érintette, félreértetett. Megengedem, t. ház, mert látom, hogy nem oly kifejezést használtam, hogy minden félreértés eleve ki legyen zárva. De azt már nem ismerhetném el, hogy akár e házban, akár e házon nálamnál kívül bárki is Deák Ferencz és emléke iránt több kegyelettel viseltethetnék. (Helyeslés jobb felöl.) Az én eszmemenetem, t. képviselőház, 'az volt, hogy valamint Arany János és Petőfi Sándor a magyar nép érzésének, a magyar nép költészete egyik és másik irányának megtestesítője volt, azonképen Deák Ferenezet úgy fogtam fel, mint a magyar faj egyik legkiválóbb tulajdonának, ritka ítélő tehetségének eszményi megnyilatkozását. (Általános helyeslés.) Különben, t. ház, megjegyzem még azt is, hogy a midőn a kötelező polgári házasság és a szabadelvű egyházpolitikai reformok mellett felszólaltam, akkor a mellett, hogy kötelességemet teljesítettem, egyszersmind áldoztam és áldozni véltem Deák Ferencz nagy emlékezetének. (ÁMulános helyeslés.) Elnök: Áttérünk, t. ház, a napirendre: a házassági jogról szóló törvényjavaslat (írom. 513, 588) tárgyalásának folytatására. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Kom játhy Béla! (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A házassági jogról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Éljenzés és helyeslés a jött- és a szélső baloldalon.) elfogadom egész őszinteséggel és örömmel. Ls midőn hangsúlyozom, hogy egész őszinteséggel, azt nem azért teszem, mintha talán valaha politikai életemben okot szolgáltattam volna arra, hogy bárki őszinte ségemben kételkedhessek, do az utóbbi időben az őszinteségnek oly sajátos nemével ismerkedtünk meg, hogy én igazán szükségesnek tartom kijelenteni és hangsúlyozni, hogy az én őszinteségem az az őszinteség, a melyet a szívnek és agynak együttműködése teremtett meg. (Helyeslés és íets és a szélsőbal- és a jobboldalon.) T. képviselőház! Elfogadom a törvényjavaslatot az elvek alapján, mint az elvík embere. Én semmi más érdek szolgálatára nem adom oda szavazatomat, tisztán csak arra, hogy azon elvek, a melyek az enyémek is, e törvényjavaslatban megvalósulást nyerjenek. (Élénk helyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon.) És kijelentem, hogy bár egész nyiltan megvallva, a törvényjavaslat részleteit sokkal szabadelvűbb irányban óhajtottam volna megalkotni, — hogy többet ne hozzak fel, ott, hol a bontó okokról szól a javaslat, én a kölcsönös beleegyezés felvételét is szükségesnek tartanám, mert sem az egyén, sem a társadalom, sem az állam érdé kében állónak nem tartom azt, hogy két ember boldogtalanságát mintegy állandóvá tegyük, —de mert lényegében ragaszkodom a törvény javaslat elveihez, még azon esetben is, ha a részletekre nézve nézetemet a többség nem osztaná, kötelességemnek fogom tartani még úgy is, a mint az igazságügyi bizottság szövegezte, a törvényjavaslatot egész terjedelmében elfogadni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és a jobboldalon.) Azt akarom, az a törekvésem, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emeltessék, mert azt én üdvösnek, szüksigesnek és elodázhatatlannak tartom; (Élénk helyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon.) Azt hiszem, igen t. képviselőház, hogy felesleges volna most itt elmondanom azon indokokat, miért tartom én üdvösnek, elodázhatatlannak e törvény megalkotását. Mert eltekintve attól, hogy a t. előttem szólók ezt már tüzetesen és helyesen kifejtették, maga az indokolás is szépen kifejti ezt, és a t. miniszter úr szakszerű beszéde még jobban kifejtette; de feleslegesnek tartom azért is, mert a t. ház bizalmából az igazságügyi bizottságnak tagja lévén, a bizottságban alkalmim volt már ez iránt állán pontomat kifejteni és ezen jogommal és kötelességemmel ott éltem is. Előttem, mint mondám, t. ház, a főczél az és főterekvésem oda irányúi, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék, és természetes kifolyása ennek az, hogy én nem kutatom, hogy vájjon ki, vagy kik terjesztették elő a törvényjavaslatot, mert meggyőződésem az, hogy ;i mi jó. a mi igazságos, a mi helyes, bárkitől, vagy kiktől eredjen az, alapjában mindig az aurád ; valamint, hogy a rossz és gonosz, származzék az a néptől, vagy a tróntól, mindig rossz és gonoií marad (Élénk helyeslés a szélsőbal- és jobb felől.) Csak azok kutatják azt, kik vagy ki terjesztette e'ő a javaslatot, a kik, úgy látszik, netu ak írják, vagy nem merik elvi alapon megtámidni a törvényjavaslatot; (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon és jobbról.) csak azok kutatják, a kik a hitelvek és dogmák homokjába dugják a fejőket azért, hogy a józan gondolkozás által életre hozott elveket s annak diadalát ne láthassák; (Igaz! Úgy van! helyeslés a szélsőbal és a jobboldalon.) csak azok kutatják azt, a kik 2:>-