Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

220 3M országos fllés 1894. február 2J.én, kedden védelmet akarnak keresni azért, mert addig vallott elveikkel magukat ellentétbe helyezik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal- és a jobboldalon.) Én, t. ház, mert azt akarom, hogy törvényerőre emelkedjék ezen törvényjavaslat, azt sem kutatom, hogy milyen ötletből, milyen taktikából, milyen mellékczélokból terjesztették azt elő. Minden körülmények közt én csak a saját ezélomat nézem, s ha azt találom, hogy ezen törvényjavaslat megfelel az én czélomnak, minden erőmmel lelkiismeretesen támogatom, hogy az törvényerőre emelkedjék. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Ismétlem, hogy csak azok kutatják, milyen taktikából, milyen ötletből terjesztetett elő ezen törvényjavaslat, a kik, úgy látszik, nem tudják, vagy nem merik azt elvi alapon megtámadni; a kik, úgy látszik, a parlamentben nem nagy elvek diadalra juttatásának, hanem más politikai ezéloknak szolgálatában állanak, vagy a kik talán, — a mi még rosszabb, — mások politikai czéljainak horgára akadnak, s azért, nehogy eszközöknek tűnjenek fel a mások érdekében, szeretnének tetszetős alapot találni arra, a melyről a törvényjavaslatot megtámadhassák. (Élénk, zajos helyeslés a szélső bal- és jobb felől.) Én, t. ház, úgy ezen törvényjavaslatnál, mint általában minden törvényjavaslatnál rendesen csak azt kutatom, hogy megegyezik-e az az én elveimmel és megegyezik-e azon párt elveivel, a melyhez tartozom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mert, t. ház, én ehhez a párthoz egész őszinteséggel, nem egyéni indokok, nem feltűnési, vagy szereplési viszketegből, nem hiúságból, hanem lelkem erős meggyőződésével ragaszkodtam és állok azon a talajon, a melyre egyszer ráléptem: én ebből magamra nézve más következtetést le nem vonok, mint azt, hogy míg ennek a pártnak tagja vagyok, becsületbeli kötelességemnek tartom elveim diadalára mindent elkövetni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon és jobb felöl.) És ez nekem, t. ház, annyival inkább kötelességem, mert abban a pártkörben, melynek tagja vagyok, (Halljuk! Halljuk!) egy határozati javaslatot fogadtunk el, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam fogalmazott és nyújtott be, és abban világosan benne van, hogy azért fogadjuk el e törvényjavaslatot, mert az elveink egy részének diadalát képezi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, a ki komolyan szoktam valamit beterjeszteni és elfogadni és ahhoz hozzájárulni, akkor, a mikor e határozati javaslatot elfogadtam, egyúttal köteleztem magamat arra, hogy a javaslat sorsa mellé álljak és a mellett minden lehetőt elkövessek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felől.) De hát tartozom én ezzel talán — legalább azt hiszem — politikai multamnak is, melyről elismerem, hogy alig számottevő, Szalay Károly: Az igaz! (Halljuk! Halljuk !) Komjáthy Béla: . . . szerény tehetségemmel nem tudhattam nagyobb polikai multat teremteni, de legyen meggyőződve a közbeszóló Szalay Károly képviselő úr, hogy azt a politikai multat soha a következetlenség el nem homályosította és annak a múltnak súlyt adott a becsületes és Őszinte ragaszkodás az elvekhez. [Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon és jobb felől.) Ebből kiindulva, a magam és minden embernek kötelességévé vélem ezt tenni. De hogy akkor, a mikor valaki egy javaslattal szemben állást akar foglalni, akkor szigorú kritikát kell maga felett gyakorolnia, vájjon mily állást foglaljon el, és minden embernek, ha komoly és számottevő akar lenni, számolnia kell azzal, hogy állásfoglalásának miféle következménye van. Én, t. ház, szintén számot vetettem magammal e törvényjavaslat tárgyalása előtt s meggondoltam, s meghánytam-vetettem, vájjon azért, mert határozottan ellenzéki ember vagyok, vájjon azért, inert a mostani közjogi alapot egész lelkemből perhorreszkálom, ezen indokból e törvényjavaslatot, mely különben elveimmel tökéletesen megegyezik, melynek elveit magam és pártom évek óta hirdettük, szabad-e visszautasítanom, megtámadnom, csak azért, mert oly kormány terjesztette elő, melylyel egy közjogi alapon nem állok ? És megvallom, t. ház, — ki-ki saját belátása szerint határozhat, — az én ízlésem, lelkiismeretem és ethikai nézetem tiltakoztak az ellen, bogy ebből az okból az elveimet tartalmazó törvényjavaslat megbuktatására szót emeljek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felől.) Megvallom, — lehet, hogy mások más nézetben vannak, — én az ellenzékieskedést, a melyet én tisztességesnek tartok, csak addig tartom tisztességesnek, a míg tisztán elvi motívumokból indul ki és elvi alapon áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Hiszen az a »csak azért se<', meg az a »esak azért is« jelszavak nagyon üresek, lehetnek talán kortesfogások, de komoly emberhez nem méltók. (Helyeslés a szélsőbalon és jobb felől.) Én osztom azoknak az igazán nagy férfiaknak nézeteit, a kik 1848 at előidézték, (Halljuk! Halljuk!) a kik az 1848-at közvetlenül megelőző korszakban a szabadelvűségnek igazán bajnokai voltak, a kiknek nézeteire büszkén hivatkozhatunk. Ezek már 1846-ban, — pedig akkor egy kissé másforma kormány állt velők szemközt, — egész határozottan kijelentették, hogy az ellenzékeskedést tovább nem vihetik, mint hogy mindent megtámadnak, a mi a nemzet érdekeivel ellenkezik, s mindent elfogadnak, bár-