Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

«|6 800. országos ülés tSí>4. feltrnár 26 án, hétfőn. azonban ezek nem. tisztán az önbevallásokra alapított adatok, hanem hivatalos nyomozásokon alapúinak, tehát ha nem is teljes összegében, de mindenesetre igen megközelítjük a tényleges jövedelmet, a mely tényleges jövedelem, ismétlem, ezentúl sem fog elmaradni. Még hogy a pénzügyi részszel foglalkozzam, az anyakönyvek költségeiről is meg kívánok emlékezni, (Halljuk! Halljuk!) talán egy más alkalomra hagyván fel a kiviketőséget illető fejtegetéseimet, és most általános direktivánl csak azt akarom megjegyezni, hogy ha összehasonlítást teszünk arra nézve, hogy azok az anyakönyvek jövőre lesznek-e jobbak, vagy most jobbak-e, és akkor lesznek rosszabbak, úgy akkor egyforma tényeket hasonlítsunk össze. Az ország azon részeit, hol az anyakönyvek vezetése ma kifogástalan, ne hasonlítsuk össze az ország azon részeivel, hol az anyakönyvek vezetése ma sem kifogástalan, és hol nem arról lehet szó, hogy oly anyakönyvvezetést tudjunk létesítem, mely jóság tekintetében a maival felér, hanem a hol nagy feladat, hogy úgy mondjam, merészség volna oly rossz anyakönyvezést állítani fel, mint a milyen most van. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) így a kivihetőség tekintetében elfogadom az összehasonlítást. De én űsztán a pénzügyi részről akarok most íőbb vonásokban szólni. Hogyan állunk az anyakönyvek költségeivel? Az anyakönyvek költségeivel úgy állunk, hogy ha eltekintünk azon dologi kiadásoktól, a mely dologi kiadások a papíranyag, kötés, küldözésből és többiből állanak elő, szóval, ha a szo rosabb értelemben vett irodai költségektől eltekintünk, a személyi kiadásokat olyanokúi tekinthetjük, a melyek az adniinisztráczió reformálásának keresztülvitele után tökéletesen elenyésznek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Mert kétségtelen tény, hogy az adminisztráczió közegei minden számbavehető külön terkeltetés nélkül képesek lesznek ezen csekély feladatnak, melyet az anyakönyvek vezetése hárítana reájuk, mellékesen megfelelni. (Úgy van! jobb felöl.) T. barátom, a belügyminiszter úr a múlt kor említette fel, hogy egy háromezer lakossal biró körzetre hetenkint öt anyakönyvezési eset esik; tehát naponkint még csak egy sem. Azt biszem, hogy ez egy qualifikált anyakönyvvezetőre, egy qualifikált adminisztratív közegre < nézve oly csekély feladatot képez, hogy az egyéb feladataihoz képest, legalább a külön költségek tekintetében számba sem jöhet. De milyen kiadásokról lehet itt szó, t. ház? Olyan kiadásokról, melyek nézetem szerint talán egyáltalában nem is fognak előállani. Nem fognak elő'állani azért, mert hiszen nincsen kizárva, sőt , remélni lehet, hogy igen rövid idő választ el az adminisztráczió legalább azon tagolatainak életbeléptetésétől, a mely tagolatok az anyakönyvnek vezetésére lesznek hivatva. De azért, t. ház, meg nem engedett politikai kísérletnek tartanám azt, hogy ezen kérdések megint kapcsolatba hozassanak egymással. A. junktim igen könnyen lehetne azon temető, a melyben azután később úgy az egyházpolitikai javaslatok, mint az adminisztráczió reformálásának kérdése megfenekelnének. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ha komolyan akarjuk ezen reformokat, akkor azért, mert ezekkel ideiglenesen és átmenetileg külön kiadások állhatnak elő, ezekkel bizonyos kapcsolatba hozni olyan kérdéseket, a melyek ezen egyházpolitikai kérdések meghiúsítására vezetnének, annyival kevésbbé lehet, mert a belügyminiszter úr igen alaposan kifejtette, hogy itt nem oly óriási költségekről lehet szó, a melyek az államháztartás rendes vitelére befolyással lehetnének. (Úgy van! a jobbóldalon. Zaj és nyugtalanság a ba oldalon.) És most méltóztassanak megengedni, hogy különösen az ott mutatkozó türelmet'enséggel szemben (Á baloldalra mutat.) kényszerítve érzem magamat beszédemnek befejezésére. (Halljuk! Halljuk!) Röviden reasszummálom azt, hogy micsoda kérdésekkel állunk szemben, mik azok a differencziák, melyek a mi politikánkkal szemben (Halljuk! Halljuk!) mint egyenértéknek oda állíttattak. És itt először is Tódor József képviselő úr álláspontját kell felemlítenem, mint a mely diametralis ellentétben áll a mi álláspontunkkal, a mennyiben ő sem a törvényjavaslatot, és nézetem szerint nem mondta ugyan meg a konklúziót, de beszédéből lehet következtetni, gr. Apponyi Albert képviselő úr határozati javaslatát sem fogadja el, mert hisz az épúgy ellenkezik egyházi állásával, az ő egyházpolitikai nézeteivel, mint a mi álláspontunk. Szemben állunk tehát először is egy oly véleménynyel, a mely tulajdonképen semmit sem akar, hanem a mai állapotokat, talán ez állapotokban a mai zavarokat és bajokat, változatlanul fenn akarja tartani a nélkül, hogy még csak meg is kísérelné módját nyújtani annak, hogy micsoda úton lehessen ezeket orvosolni. Talán nem szükséges bővebben bizonyítani, hogy ehhez az állásponthoz nem csatlakozhatom. A másik gr. Apponyi Albert t. képviselő úr álláspontja, a mely az ez idő szerint meg nem határozott, még közvetlenül kilátásba sem helyezett végczéltól eltekintve, melyben egyetértünk, átmenetileg, maradandó jelleggel bíró hosszabb átmenet tartamára oly ideiglenes állapotot akar teremteni, a mely nézetem szerint, nem a kérdésnek megoldása és kiegyenlítése, hanem további ellentétek és disszonancziák kútforrása lenne, és ép azért nemcsak a jelenben