Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

300. országos ülés 18»á. fubrnAr 26-án, hétfőn. 2Í7 nem segítene, hanem oly zavarokat idézne elő, hogy újabb sikertelen kísérletek után lehetetlenné tenné a kérdés végleges megoldását. (Igaz! Úgy van! jobbról.) Végül egy harmadik állásponttal is találkozunk, a melyet igen nagy sajnálatomra gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr említett fel, de nem fejtett ki egész tüzetesen, és ez az álláspont az, hogy ő a polgári házasságnak fakultatív formája mellett hozta fel ugyan érveit, de mégis a szükségbeli polgári házasságra vonat kozó határozati javaslatot fogadta el, (Ellenmondások a baloldalon.) továbbá kétségben hagy bennünket az iránt, hogy végczélja mi ? Vájjon ugyanaz-e a végczélja, a mi gr. Appopyi Albert képviselő úrnak, hogy habár egy átmeneti időben is, de akkor a vallás és lelkiismereti szabadság teljes érvényre emelése mellett a hatáskörök különválasztását akarja megteremteni, vagy pedig azon intézkedést véglegesnek kívánja tekinteni? Sajnálom, hogy a t. képviselő úr akkor, midőn politikánkkal ellentétbe helyezte magát, (Halljuk! Halljuk!) még pedig oly hosszú idő után, mint a mily hosszú idő azóta lefolyt, mióta ezeket az egyházpolitikai kérdéseket felvetettük, nem adott egész precziz és olyan nyilatkozatot, hogy álláspontját ma megérteni tudnók. Sajnálom ezt azért, t. ház, mert ha nem is az ő személyes akarata, de talán a viszonyok öt bizonyos vezérszerepre utalták, a vezérszerephez pedig, nézetem szerint, kettő kell. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy az illető megmondja azt, hogy akarja is e vezérszerepet vinni, a második pedig az, hogy oly határozott politikát adjon, mely a magatartás iránt semmi kétséget nem hagy. Én tehát, ha nem is azon tanácscsal, inert tanács adására jogosítva nem érzem magamat, de akkor mikor elfogadásra ajánlom a javaslatot, azon kéréssel zárom be szavaimat, hogy a képviselő úr, mielőtt vezetni akarna, legyen szíves tisztába hozni, hogy ezen kérdésekre nézve mit akar. (Élénk tetszés a, jobboldalop.) Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Hoszszantartó, élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Minthogy nem adtam be határozati javaslatot, melynek a házszabályok szerint annyi képviselő által kell aláírva lennie, hogy nekem zárszavam is lehessen, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az általános vitának esetleg más stádiumában felszólalhassak, és így az egyedüli mód, mely előttem áll, az, hogy a házszabályokra hivatkozzam, hogy szavaim helyreigazítására, vagy esetleg személyes kérdésben kérjek szót. (Halljuk ! Halljuk!) Kénytelen vagyok ez alkalommal azt is megjegyezni, hogy a házszabályok által adott ezen jog oly szűk korlátok közé szabja a felszólalást, hogy KÉPVH. NAPLÓ Í892 97.XVT KÖTET. újabb fejtegetést, az álláspontnak újabb indokolását ily felszólalások alkalmával csak a házszabályok megkerülésével lehet megtenni. (Egy hang jobb felöl: Vagy a ház engedelmével.) És így, t. ház, kénytelen leszek ezen felszólalásomban a lehető legszűkebb körre szorítkozni és tisztán arra nézve nyilatkozni, a mire a t. miniszterelnök úr felszólalása következtében nyilatkozni kény felen vagyok. (Hállujk! Halljuk!) Ha egyáltalán álláspontom megismertetéséről van szó, azt hiszem, épen &zon nagy fontosságú események után, a melyek ezen kérdés körííl történtek, az igen t. miniszterelnök úr álláspontomat tisztán láthatta, mert álláspontom ugyanaz, a melyet elfoglaltam két év előtt, s a mely álláspontom sem azóta, sem ma nem változott. De, t. képviselőház, azt hiszem, hogy midőn valaki felszólal a képviselőházban és egyáltalán nem a jövő politikájának miként leendő fejlődésére kíván nyilatkozni, hanem a törvényjavaslat ellen adja szavazatát, akkor nem is oly elsőrendű szükség az, hogy évtizedekre kiható előrelátással nyilatkozzék. Azonban, t. képviselőház, nyilatkozatom ezen kérdésben egészen nyilt és határozott volt; mert világosan megjegyeztem azt, hogy a kormány által elfogadott egyházpolitikai javaslatok közül melyek azok, a melyekhez hozzájárulok, és a melyeket elfogadok. Ezeket világosan megjelöltem, ezekben köztünk különb ség nincsen, és megjegyeztem, t. képviselőház, hogy, ha ezen keret körííl maradt volna a kérdés megoldása, meg lehetett volna a kérdést oldani az állam tekintélyének és az ország han gúlatának teljes megnyugvására. (Ügy van! bal felől.) Hogy melyek ezen kérdések, arra visszatérni, azt hiszem, nem szükséges, mert azokra nézve elég világosan nyilatkoztam beszédemben. A másik kérdésre nézve, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot és magát a kötelező polgári házasságot nem fogadom el, az iránt is egészen világosan nyilatkoztam, és nyilatkoztam nemcsak ma, hanem a t. miniszterelnök úr igen jól tudja, hogy ez iránt nyilatkoztam már két évvel, vagy másfél évvel ezelőtt. (Egy hang bal felől: Akkor elfogadta! Derültség.) Marad tehát azon kérdés, hogy a kormány által elfogadott egyházpolitika azon részein kivtíl, melyekhez én is hozzájárulok, melyeknek én az állam érdekében nagy súlyt és nagy fontosságot tulajdonítok, hogy azokon kivül és a kötelező polgári házasság elejtésével, melyik azon álláspont, a polgári házasság melyik formája az, melyhez hozzájárulok. Én részemről kifejtettem beszédemben azt, hogy a fősúlyt nem a formára, hanem magára a kimondott elvre helyezem. Hogy pedig ezen a nézeten voltak igen sokan azok közül, a kik most a kötelező polgári házasságot 28