Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

300. országos Ülés 1894. február 26-án, fcétfón. §J5 és el visel hetién anyagi körülmények közt ne hagyjuk, megfelelő műveltséggel bírjanak és az állameszmének nem dezolucziójára, hanem minden tekintetben megerősítésére munkálkodjanak az egyház terén. (Élénk helyeslés jobb felől) Ez volt elvi álláspontunk eddig is, ezen állásponton maradunk jövőre is. De a mint itt már többszörösen említettük, ezt semminemű összeköttetésbe a házassági joggal, az 1868 : LIII. tczikkel, nem hozzuk és összeköttetésbe hozatni elvi okokból nem engedhetjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Az 1868 : LIII. tcz. megváltoztatása nem a konpenzáczióknak kérdése. Ez oly elveket tartalmaz és oly elvekkel áll szemben, melyeket árúba bocsátani nem engedünk. (Helyeslés jobb felől.) Az 1868 : LIII. tcz. megváltoztatása természetes és elmaradhatatlan folyomány állam és egyház közötti hatáskörök különválasztásának, akár adatik segély, akár nem. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Épen azért nem is ezzel hoztuk kapcsolatba, hanem eddig is elfoglalt elvi álláspontunk folyományaként annak már eddig is tanúsított és ezentúl fokozatosan valósítandó végrehajtásaként fogjuk ezen elveket alkalmazni. Hogy azonban ez kapcsolatba hozassék az egyházi kérdésekkel, hogy kapcsolatba hozassék az itt említett bizonyos kártalanítás kérdésével, mint a mely azért nyujtatik, mert az újabb interkonfesszionális törvények folytán a papság jövedelme esetleg kevesbedhetik, ezt elvi szempontból nem konezedálhatjuk. Nekünk változatlanul fenn kell tartanunk azt az elvet, hogy közfuukczióknak megvonása, állami funkczióknak más térre való utalása nem szolgálhat indokul kártalanításra, mert kártalanítások magán jogosítványokért, de nem közfunkcziókért adatnak. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Mivel azt az elvet mondottuk ki, hogy a mennyiben a saját segélyforrásaik nem elégségesek, az elkerülhetetlen szükség erejéig igen is állami segélyt fogunk nyújtani és ezen állami segélynek mérve, természetesen annál nagyobb lesz, minél kisebbek a saját jövedelmi források. Azon esetben, ha az újabb egyházpolitikai javaslatok folytán a papság jövedelme kisebbednék, közvetlenül igenis ez a segély is meg fog nyújtatni, ez a hiány is ki fog pótoltatni, nem ugyan talán azon egyházi férfiakra nézve, a kik nagyobb jövedelemmel bírnak, hanem a kiknek jövedelme azon minimumon alul van, a melynek kiegészítése múlhatlanúl szükséges. (Helyeslés jobb felől.) Ha tehát, t. ház, igazán akarjuk ezt a kérdést megítélni, akkor azután nagyon kérem gróf Apponyi Albert t. képviselő urat, hogy azokat a kiadásokat, a melyek ezzel az egyházpolitikai reformmal semminemű összeköttetésben nem állanak, ne úgy méltóztassék oda állítani, mint ezen reformnak pénzügyi következményeit. Mert hiszen azok a segélyek, a melyeket mi az 1848: XX. törvényczikkben foglalt elvi határozmányok folyományaképen már is nyújtunk, melyeket fokozatosan emelünk és kiegészítünk, azoknak a segélyeknek ehhez az egész egyházpolitikához semmi közük sincsen. Ezen segélyeket és kiadásokat nekünk nyújtanunk kellene, épúgy, akár a mi politikánkat, akár az ő politikáját követnők. (Helyeslés jobb felöl. Egy hang a baloldalon: Eddig is tették!) A miket eddig is tettünk, azok nem új kiadások. Ismétlem, t. ház, annak daczára, hogy éri a kárpótlásnak semmi nemű elvi jogosultságát itt el nem ismerhetem; de ha mégis társadalmi vagy egyházi hatásukban akarjuk a károsodást megítélni, erre néze is szolgálhatok számszerű adatokkal, és remélem, bizonyítékát fogom szolgáltatni annak, hogy azok az állítólag elmaradott jövedelmek nézetem szerint elmaradni nem fognak; mert hiszen mi díjtalanul fogjuk teljesíteni az anyakönyvvezetést. Azok az esketések, keresztelések, halálozások jövőre is jövedelmi forrását fogják képezni az egyházi férfiaknak és azok az anyakönyvi kivonatok, melyek elmaradnak, nem egy rohamos jövedelmi apadást fognak előidézni, hanem idő múltával, lassanként fog elenyészni, az a jövedelem, mely az anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatásában áll. Tegyük fel azt az esetet, hogy a mai jövedelem mind elmarad és nézzük meg, hogy mekkora a károsodás. Összeállíttattam, hogy a stóla jövedelemnek milyen része esik az anyakönyvi kivonatokra és esketésekre. Ha tehát azt szupponáljuk, hogy az anyakönyvi kivonatokból eredő jövedelem teljesen elmarad, ha senki sem fogja magát az egyház által megeskettetni, vagy megáldatni, — a mi talán olyan lutrirozott oda állítása a kérdésnek, hogy ilyesmitől tartani nem lehet — akkor a gyűjtött adatok és az adóvallomások sxerint 413.000 forintot tesz ki az az évi összeg, a melylyel a jövedelem apadni fog. Ebből, t. ház, 163.000 forint esik a katholikusokra, 49.000 forint a görög-katholikusokra, 85.000 forint a görög-keleti, 60.000 forint az evangélikus-református, 29.000 forint az ágüBtai egyházra, 22.300 forint az izraelitákra és 2974 forint az unitáriusokra. Ifj. Ábrányi Kornél: Megveszem dupla pénzen! (Derültség bal felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Oly számadatokkal van tehát dolgunk, t. ház, a melyek, ha meg is engedem, nem pozitivek, mert hiszen bármennyire bizom is egyházi férfiaink adóvallomásainak őszinteségében, mégis azon a nézeten vagyok, hogy már az adótétel magassága miatt is számolni kell az adózási következményekkel, minthogy