Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-300
514 300, orsíAgo* Illés I8«4. február 26-án, hétfőn. tételei megvolnának, mert akkor is állana az a tétel, hogy gyakorlati szükségleteket kell kielégíteni. Ezen gyakorlati szükségletek kielégítésére pedig a nyugalmi állapot nem állana elő. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Engedje meg a t. ház, hogy később, beszédem befejezésekor reasszumáljam, a mit az ellenkező állásponton levők röviden érintettek, mert hiszen itt a házban bővebben ezzel nem foglalkoztak, és most áttérjek beszédem másik részére, hogy t. i. nyilatkozzam egyes olyan kérdésekre nézve, a melyek magával ezen törvényjavaslattal és az egész egyházpolitikával közvetlenül kapcsolatban nincsenek, de azzal itten több részről kapcsolatba hozattak, sőt gróf Apponyi Albert részérő], mint a politikai megoldásnak előfeltételei lettek odaállítva. (Halljuk! Halljuk!) Először is szólok a katholikus autonómia kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) A katbolikus autonómiára nézve mindig elismertük azt, hogy úgy a vallási érdekek megóvása szempontjából, mint a vallásosság emelése érdekében és különösen az illetéktelen külbefolyások megelőzése érdekében a katbolikus autonómia közszempontból is nagy előnyökkel jár. S azért c kérdés megoldásának okszerű módozataitól sohasem idegenkedtünk, sőt épen t. barátom, a közoktatásügyi miniszter volt (/ az, ki azzal újabban legelőször foglalkozott. O felállította azt a követelményt: ha autonómiát akarunk, legyen az valóban autonómia, ne olyan, mely közbeeső tagolatok nélkül létedíl, hanem mely a hívőknek széles rétegeit képes magába foglalni. (Általános helyeslés.) S e tételt jövőre is fenn kell tartauunk. Ha autonómiát akarunk, s azt akarjuk, hogy annak közszeinpoutokbói, mint a katbolikus egyház szempontjából is előnyei legyenek, annak biztosítékait kell keresnünk, hogy ez autonómia egyetlen szükséges tagolata sem mellőztessék, hanem a nép széles rétegeit valóban magába ölelve, azok tevékenységét valóban életre keltse. Egyébként tudja a t. ház, hogy a kormány kezdeményezésére e részben előkészítő bizottság küldetett ki; e bizottság munkálatainak beterjesztése, kívánalmainak kifejezése után leszünk azon helyzetben, hogy az államérdek és a közszempontok megóvása tekintetében álláspontunkat közelebbről jelezzük, illetőleg a katbolikus autonómia mikéntjére, a jogkörök, az életbeléptetés, a fentartás módozataira nézve végleges álláspontot foglaljunk. S azért nem is pozitív, hanem negatív irányban csak egyet jelzek, a mit minden körülmények között megóvandónak tartok, s ez az, hogy az apostoli király fejedelmi jogai sértetlenül és változatlanul fentaitassanak, mivel azok nálunk az állam kiegészítő részei, továbbá, hogy az állami érdekeknek és közszempontoknak minden tekintetben érvényt szerezzünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) A másik, a mire nézve nyilatkoznom kell, az egyházak segélyezésének kérdése, jelesül az 1848 : XX. tezikkben foglalt azon elvi határozat gyakorlati keresztülvitele, hogy az anyagi hely?etben nyilvánuló egyenetlenségek lehető kiegyenlítése és a valódi, elkerülhétlen szükségletek fedezhetése végett az állam az egyes egyházaknak segélyt nyújtson. Szükségesnek tartom ezt felemlíteni, mert az a meggyőződésünk, hogy az állam és egyház tevékenységi körének szétválasztása még nem jelenti a vallási közöny proklamálását. Ama nagy szellemi kincseket és erkölcsi javakat, melyek megőrzésére a vallás van hívatva, jövőre sem kívánjuk parlagon hevertetni és gondozatlanul hagyni, hanem igenis, mint többször kijelentettük, a mennyiben az egyházak saját segélyforrásai nem elegendők szükségleteik fedezésére, az állam részéről szándékozunk támogatást adni. Ez elvi álláspontot foglaltuk el eddig is, ezt foglaltuk el már gyakorlatilag is, igen nagy mértékben a protestáns egyházakkal szemben, a mennyiben a folyó évi költségvetésben ezeknek dotácziójáfc 150.000 foriuttal emeltük, a pénzügyi bizottság tárgyalásai során a további emelést kilátásba helyeztük s lépéseket tettünk a végleges szükség megállapítása iránt is. Ha ezt ismerni fogjuk, nem fogunk tartózkodni attól, hogy esetleg külön törvényhozási intézkedéssel erre nézve biztosítékot nyújtsunk. Hogy mi az állami segélyt nem évről-évre esélyeknek kitett megszavazástól, hanem törvényes intézkedésektől kívánjuk függővé tenni. (Élénk helyeslés jobb felől) Ugyanezt az elvi álláspontot foglaljuk el a többi egyházakkal szemben is. (Helyeslés.) Először is a katbolikus egyházzal szemben, a hol ez a kérdés akuttá lett most a kongrua szabályozásánál. Álláspontunk itt is az, hogy a mennyiben az erre első sorban hívatott segélyforrások nem lennének kielégítők a szükségletek fedezésére, nem fogunk tartózkodni az elkerülhetetlenül szükséges állami segély megajánlásától. (Helyesélés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) A mint ezt az álláspontot foglaltuk el következetesen eddig is, és évrőlévre a költségvetési tárgyalások során minden egyház irányában, úgy ezt az álláspontot fogjuk elfoglalni jövőben is az egyházi segélyek kiosztásánál; szem előtt tartván azonban mindig azt, hogy először azok lehetőleg lélekarányban nyújtassanak, másodszor, hogy az elkerülhetlenül szükséges minimális fizetésnek garantirozására szorítkozzanak; harmadszor, hogy biztosítékokat szerezzünk az állami érdek szempontjából a tekintetben is, hogy azok, kikre nézve felállítjuk azt az elvet, hogy őket, mint a vallás szolgáit, szűk