Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

300. országos ilíés 1894. február 26-án, hétfőn. S07 meznem, de álláspontomat kifejteni kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz képviselő úrral fogok beszédem folyamán foglalkozni, egyet azonban mindenesetre előre meg kell jegyeznem, t. i. azt, hogy beszédében az a kétszer való hivatkozás a jó népre, a mely alatt — azt hiszem — a magyar népet értette, szerintem ma történhetett először ezen alkalommal. Azt a népet, a mely ma mögötte áll, ezen padok soraiból az ellenzék részéről és segítségével kapta eddig, és mögötte csak az a nép állott, mely az egyházpolitikának ma is ellensége, és pedig nem abból a szempontból, a melyhői én, hanem nemzetiségi irányzatú törekvésekből; ez pedig lényeges különbség. Megengedem azoknak, a kik a törvényjavaslat ellen, vagy mellett foglalnak állást, hogy vallási érzületüket magukkal hozzák a házba, s magam is ezt cselekszem, és itt nem osztozom Darányi Ignácz képviselő urnak azon nézetében, hogy akkor, a mikor egyházpolitikai kérdésről van szó, mindenki hagyja künn vallási érzületét és csak mint vallástalan, »konfessionslos« szerepeljen. Én »konfessionslos« pem vagyok, tehát igenis vallási érzületemmel fogom megbírálni a törvényjavaslatot. (Helyeslés hal felöl.) T. ház! A szabadelvííséggel iszonyú frazeológiát tíznek. Látjuk, hogy a liberalizmus czímén hozták be a guillotinet, melynek kése legelőször a liberalizmus jelszava alatt esett le; Vaillant liberalizmusból öldökölt; a rabszolgaságot liberalizmusból törölték el, a szabadsajtót liberalizmusból hozták be. Már most ebből látható, hogy micsoda különbségek vannak mindabban, a mi a szabadelvüség jelszava alatt történt, Vaillant, a szabadsajtó, a rabszolgakereskedés eltörlése és a guillotine közt. (Úgy van! bal felől.) Azt meghatározni, hogy mi a szabadelvüség, soha senki sem fogja, sem e házban, sem e házon kívül. Végzem azzal, hogy a törvényjavaslat néze tem szerint teljes hiányával bir a liberalizmusnak. (Helyeslés bd felől.) Hogy egyebet ne vegyek elő, az 1868-iki törvény revízióját emliíem. Az 1868-iki LIII. törvényczikk keletkezését illetőleg egy igen régi, öreg barátomtól hallottam, a ki részt is vett ezen mozgalmakban a 30 »as és 40-es években, hogy a mozgalom kezdődött 1790-ben; lassan haladt előre, azután a 30-as és 40-es években már kezdtek a liberális katholikus tényezők engedni azon posztulátumoknak, melyeket a protestánsok a múltban felállítottak. Ebből keletkezett 1848. Azután jött Bach, Thun, Schmerling, ezek a protestantizmusnak barátjai csakugyan nem voltak. Tehát kellett, hogy később a protestánsok . megvédessenek a túlkapások ellen, és ekkor keletkezett az 1868: LIII. tcz. Az 1868-iki törvény semmi kiváltságban nem részesít egy vallásfelekezetet sem, csak a jogokat egyformán osztja meg közöttük, tehát ez liberális eszme, és ennek eltörlése liberálisnak nem nevezhető. (Űgy van! a haloldalon.) T. ház! Áttérek arra, hogy tulajdonképen miképeii keletkezett ez a mai egyházpolitika, (Halljuk! Halljuk!) A trónbeszédben nem foglaltatott benne, de húsz évig hangoztatta onnan Irányi Dániel, és a t." túlsó oldalról mindig mereven visszautasították. (Úgy van! bal felől.) Tény az, hogy csak gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam hozzájárulása után — mondjuk — merészelte az úgynevezett liberális párt magáévá tenni azt az eszmét. Csakhogy a szabadelvű párt egymagában nagyon gyöngének érezte magát annak keresztülvitelére, azért elkezdett taktikázni, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) oszlopos támaszai által elkezdte megtéveszteni a közvéleményt is. Rátérek én is arra a hires komáromi aktusra. (Halljuk! Halljuk a baloldalon.) Különös, hogy Komáromban a protestánsok lelkesedéssel nyilvánították bizalmukat a magyar kormány és a szabadelvű párt iránt — és ezt Darányi képviselő úr elfelejtette referádájában elmondani (Derültség bal felöl.) — és teljes bizalmat szavaztak annak a kormánynak, melynek élén akkor gr. Szapáry állt; (Élénk derültség balról.) annak a pártnak, mely az 1868-iki tczikket el akarta törülni, vagy legalább módosítani. És ime, mi történt? Gr. Szapáry miniszterelnöksége megszűnt, sőt utóbb elhagyta azt a pártot épen az egyházpolitikai kérdés miatt, s kitűnt, hogy a komáromi protestánsok legalább is könnyelműen adták bizalmukat oly kormánynak, melynek elnöke visszalépett azért, mert nem akarja az egyházpolitikai kérdések liberális megoldását. (Tetszés balról.) Egyébiránt miért akarják eltörölni az 1868-iki tör vény czikket? Á protestánsokat ezzel nem csábítják, a liberális katholikusokat talán szintén nem? Vagy talán azt hiszik, hogy megnyerik az ó-katholikusokat, vagy klerikálisokat? Elidegenítettek e programmal mindenkit — s leginkább a magamfajta protestánsokat — és nem nyertek meg vele senkit. (Tetszés bal jelöl.) Ha úgy vetjük fel a kérdést, bogy kívánunk e Magyarországon szabadelvű irányú egyházpolitikát, a felelet az, hogy alig van ember, a ki ezt ne kívánná. Nálunk nincs talaja a szabadelvííséggel ellentétes irányúak s Szilágyi miniszter úr hiába fenyegetődzik klerikális és reakcziónárius kormánynyal. Ilyenek nem maradhatnának meg az országban már csak azért sem, mert ily kormányoknak is pénz kell, erre pedig Rothschild pénzt nem ad. (Élénk derültség és tetszés a hah és szélsőbalon.)