Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

300. országos Hlí-1884 felirnár 26-án, hétfon. 199 Molnár Antal jegyző: Darányi Ignácz! (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel viseltetem minden vélemény, minden meggyőződés, a kötelesség minden teljesítése iránt, és e szerint tisztelettel vagyok Tódor József t, képviselő úr felszólalása iránt is. Hozzáteszem, hogy a t. képviselő ár felszólalásában azt"a mérsékletet tanúsította, mely a szeretet hirdetésének megfelel, és hogy bár minden elkövetett, és pedig tudományos alapon a maga szempontjából arra, hogy álláspontjának érvényt szerezzen, és a törvényhozást meggyőzze; de egyszersmind köteles tiszteletet is tanúsított az államnak meghozott és meghozandó törvényei iránt, midőn a maga részéről a törvény iránti engedelmességét előre is bejelentette. (Helyedés a jobboldalon.) Én a t. képviselő úr beszédével részletesen foglalkozni ezúttal nem kívánok. Nem teszem ezt azért, hogy mindazt elmondhassam, a mit elmondandó vagyok, de különben is a kötelező polgári házasság előnyét épen abban látom, hogy ÍIZ egyháznak meghagyja a maga teljes szabadságát, meghagyja az egyháznak a maga teljes jogi rendjét, és az állam nem tesz egyebet, mint állami szempontból ezen polgári jogviszony szabályozásához való ős- és eredeti jogát veszi vissza. T. képviselőház! Az 1868: Lili. tcz. volt az, a mely körű] nagy részben e házban a vita forgott. Az 1868: LM. tcz. természete iránt felvilágosítást ad annak bevezetése. (Halljuk! Halljuk!) Ezen bevezetés következőleg hangzik: »Addig, míg a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján általánosan szabälyoztatnék, az 1848: XX. tcz. alapján a keresztény vallásfelekezetek viszonosságát illetőleg rendeltetik.« Ha egyébből nem, ezen bevezetésből látszik, t. ház, hogy az 1868: L1II. tcz egy régi rendszeren, a felekezeti rendszeren alapuló törvényhozásnak befejező intézkedése és zárköve volt. Tagadom azt, hogy a kik az 1868: LM. tezikket bölcsen megalkották, ennek deklaratív jelleget akartak volna tulajdonítani. Azon a helyen ült (A vallásés közoktatásügyi miniszter székére mutat.) néhai báró Eötvös József, és báró Eötvös József, a ki maga részéről nem proponálta az 1868: LIII. tcz, 12. §-át oly szövegezésben, mint az mi. fenn áll, maga mondta, s előre mondotta, hogy az iránt azonban legyünk tisztában, (Igaz! Ügy van! jobb felől.) hogy ez nem maradhat és nem lehet deklaratív törvény csupán. Ezen törvény végrehajtása, t. ház, nehézségekkel jáit. Legtöbb nehézséget okozott a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, míg végre 1890. évi február 26 ki rendeletét kiadta. Én e rendelet fázisait részletezni nem kívánom; hanem egyre figyelmeztetek, t. ház, arra, hogy a ki igazán és helyesen akar ítélni, az ne nézze annyira a rendeletnek fázisait, mint inkább nézze a visszaesésnek, a visszafejlődésnek azon tüneteit és jelenségeit, melyek nemcsak nálunk, hanem az egész kontinensen mutatkoznak. És kérdem, hogyha a kormány és törvényhozás engedett volna ebben a kérdésben, és hogyha hagyta volna m igát a törvényhozás és a kormány ezen első ponton mintegy kikezdeni, nem vesztette volna-e el az ügyét egyszerre előre az egész vonalon? (Igaz! Úgy van! jobbról.) És a mikor azután eljött az az idő, hogy az izgatás nem a readelett ellen, hanem már a fa gyökere ellen, maga az 1868: LIII. tcz. ellenirányúit, és midőn az láttuk, hogy azok is, a kik fenn akarják t.irtani az 1868: LIII. törvényezikket, meg vannak oszolva, mert az 1868: LIII. tcz.-nek kétféle barátai voltak, olyanok, a kik elvileg helyeselek, és olyanok, a kik elvileg nem helyeselék, de ideiglenesen a felekezetek megnyugtatása szempontjából azt fentartandónak vélték, — ilyen volt gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, és ezt nem azért mondom, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselő úr teljes jóhiszeműségét és jóakaratát e kérdésben legkevésbbé is kétségbe vonjam, — hanem mondom azért, hogy midőn az izgatás egész ereje maga az 1868: LIII. tcz. ellen irányúit, s annak barátai is meg voltak oszolva és a törvény pártolóinak is egyik része elismerte azt, hogy ez gyökerében helytelen s csak ideiglenesen tartandó fenn, kérdem lehetett volna-e az 1868: LIII. tezikket sikerrel megvédeni és sikerrel feltartani? (Úgy v*n! Úgy van! jobb felöl.) (Peresd Dezső alelnök elfoglalja az elnöki széket.) Gr. Apponyi Albert képviselő úr, midőn az 1868: LIII. tcz.-ről szólt az ellenérték theóriját állítutta fel, s ezen változtatást feltételhez kötötte. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő úr, hogy előfeltételül az erőviszonyok egy bizonyos kiegyenlítésére van szükség, Szükség van az anyagi dolgokban is egy bizonyos egyensúlyra, és akkor lehet a »do, nt des«, a »facio, ut facias« elvének alapján talán e törvényt módosítani, ezt megváltoztatni. Gr. Apponyi Albert azon kijelentését, melyet nemcsak akkor, de már más alkalommal is tett, mely szerint tudniillik ő hivatkozással az 1848. évi XX. tcz. szellemére, a protestáns egyházak megfelelő dotáczióját sürgeti, azt hiszem, a protestánt egyház csak köszönettel fogadja és fogadhatja. Az igen t. miniszterelnök úr, úgy tudom, a közoktatásügyi bizottságban ki is jelentette, hogy a kormány a szükséglet felvételéről és megállapításáról intézkedni szándékozik, és megfelelő