Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

200 300. országos Ölés 18M. segélyezésről, illetőleg a segélynek felemeléséről, kíván gondoskodni mégpedig oly módon, hogy ezen egyházak állandóan biztosítva legyenek. De a mennyire helyeslem az igen t. kormánynak és gr. Apponyi Albert képviselő úrnak e kérdésben elfoglalt álláspontját, nem tartanám szerencsésnek, ha az 1868: LM. tez. módosításának kérdése anyagi kérdésekkel kapcsolatba hozatnék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérdem, t. ház, min alapúit az 1868: L1I1. tez. 12. §-a? Az 1868: Lili. tez. azon feltevésből indáit ki, hogy a házasság főj ellegében egyházi intézmény, és e szerint a házasságban az egyik egyházat a másik egyház elhn védeni kell. Abban a perezben, a melyben a házasság az állam előtt és AZ állam szempontjából megszűnt egyházi intézmény lenni, és megszűnt egyházi jeléggel bírni, abban a perezben az 1868 : LM. tez. belső indokolása elesett. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) T. ház! Tudom azt, hogy az 1868: LIII. tez. megváltoztatása a protestáns egyházra nézve hátránynyal jár; de a mit veszt az egyház ezen téren, azt megnyeri egyházilag is a szabad mozgásban és szabad fejlődósben, és a mit nem nyer meg mint egyház, azt megnyeri a magyar állam jogi rendjének, egységességének és szolidaritásának nagyobb mértékében. (Élénk helyeslés jobb felől.) A történelemben messze vissza lehet menni, de^arra nem lehet példát találni, hogy a protestáns egyház bármely jogát anyagi érdek, vagy ellenérték fejében feladja, (Úgy van! Úgy van!) de arra igenis lehet példát találni a miíltban, és kell példát találni a jövőben is, hogy a protestáns egyház az állammal szemben tudjon áldozatot is hozni, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) mert csak akkor felelhet meg e hazában igazi hivatásának. (Helyeslés jobb felől.) Es most, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egy oly kérdésben nyilatkozzam, a melyben jogom lett volna akkor, a mikor gr. Szapáry Gyula képviselő úr beszédét tartotta, személyes kérdésben is azonnal felszólalni. Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula képviselő úr Komáromról beszélvén, a hol én, mint a dunántúli egyházkerület egyik tisztviselője, több képviselőtársammal együtt jelen voltam, egy oly megjegyzést tett e házban, hogy én nem hittem füleimnek, nem hittem a lapokmk, hanem kikerestem a hiteles napló megfelelő részét. Azt méltóztatott az igen t. képviselő úrnak mondani : (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »A primás enuiicziácziója, t. i. nem tette indokolttá azon határozatokat, a melyek a komáromi összejövetel alkalmával úgy a herczegprimäs személye, mint az összes katholikusuk ellen ott hozattak«. (Úgy van! Úgy van! a február 26-án, héttön. baloldalon Ellenmondások és nyugtalanság a jobb oldalon.) T. ház! Ezen kérdés kétszer fordult elő e házban. Egyszer felhozta azt Polónyi képviselő úr, máskor Hock képviselő úr. Mindkét alkalommal innen és onnan a tényállás helyre lett állítva. De minthogy az igen t. képviselő úr jónak látta ezt harmadszor is felhozni, minden tiszteletem mellett egyénisége iránt, sőt talán inkább, minél inkább tisztelem egyéniségét, mert szavának annál több súlyt tulajdonítok, és nem óhajtanám, hogy az a tfíz, a mely akkor fellobogott és a mely már aludt volt, újra és ezen indokból fellángoljon, azért engedje meg a t. ház, hogy teljes nyíltsággal és őszinteséggel elmondjam azt, a mi Komáromban akkor történt, és úgy, a hogy azt tortént. (Halljuk! Halljuk!) Az egyházkerületi közgyűlésen be szokták adni a nyomtatott püspöki jelentést. Ez egy hetven lapból álló füzet. Ez a püspöki jelentés előzetesen csupán az espereseknek küldetett meg, azt senki sem ismerte a világiak közül, az fel nem olvastatott, nehezményezett részében tárgyalás anyagát, nem képezte, abban semmiféle intézkedés nem kéretett, és abban határozat nem hozatott, a mint azt a jegyzőkönyv 48-ik pontja tanúsítja. De azt ígértem, hogy teljes igazságot fogok mondani, azért felolvasom azt a legerősebb passzust, a melyet inkriminálni lehet, és a mely így szól: (Halljuk! Halljuk!) »A helyzet nem változott, hanem veszélyesebbé lett az által, hogy az alpapságnak békebontó mozgalmához most már a főpapság, élén az ország prímásával, csatlakozott, s ez által annak erőt kölcsönzött. Nagy reményeket kötött a nemzet az íVj primás működéséhez; hittünk, hogy miután jelszavául a »Pax«-ot választotta, s a hajthatatlan Róma is ott, hol bármi okból akaratát nem érvényesítheti, a »pati posse«ra hivatkozással meghajol a változhatatlan előtt: a békét tényleg helyreállítandja, s elrendeli, meghagyja az alpapságnak a törvény előtt való meghajolást, s békeszerető lelkével és erős akaratával sikerülni fog e rnagas állású főpapnak »motos componere fluctus.« Fájdalom, csalódtunk. Nem elnyomta, hanem terjedelmesebbé s élesebbé tette a mozgalmat azzal, hogy annak élére állt, s ez által az izgatást, mely egyházi szempontból sem volt legálisnak nevezhető addig, mig a püspöki kar hozzá nem csatlakozott, egyházilag legalizálta.« Ez a legerősebb passzus. Van még szó gróf Ziehy Nándorról ti elvtársairól, és ások irányairól, de nincsen szó sehol az összes katholikusokról. Ha felolvastam a jelentés egyik részét, — a melyre nézve megjegyzem, hogy az lehet helyes vagy helytelen, magam is azt tartom,