Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

j gp 800. országos fllás 1894. február 26-Ati, hétfőn férfiú el ne bocsássa feleségét* Ezen ősrégi kinyilatkoztatáson alapuló tan iktattatott be a tridenti zsinat által ismét egy másik káuonba, a mely azt mondotta ki, hogy: »Keresztények közt érvényesen létrejött és végrehajtott házasság köteléke csak a házasfelek egyikének halála által oldatik fel és hogy az a kapocs, míg a hitvestársak élnek, semmi szín és ürügy alatt fel nem bontható«. Támogatja a katholikus egyháznak ezen, megengedem, szigorú, de magának isteni alapítójának ajkairól vett tanítását magának a felbonthatatlanság elvének az emberi társadalomra nézve egyedül üdvös és magának a házasságnak természetével és czéljával is egyedül megegyeztethető volta. Nem akarok ezen most már egy egész tudományos irodalmat képviselő thémának, a házasság felbonthatailansága kérdésének jogi, vagy épen jogbölcseleti fejtegetésébe bocsátkozni, de egyet helyénvalónak vélek megjegyezni és ez az, hogy a felbonthatóság híveinek egyetlen egy, nem mondom, elfogadható, de mindenesetre számbaveendő érvük van s ez a szerencsétlen, úgyszólván, létalapjában megromlott házasság, mely érvet maga a t. igazságügyminiszter úr is, a javaslatot beterjesztő beszédében, elismerem, sok hatással használt ki. Mondom, ez az érv, a mely magából az életből van merítve, habár igen súlyos és számbaveendő, de mégsem fogadható el. Parion Nisas 1803-bau a franczia tribunátus márczius 20-iki ülésében így szólt: »Azt mondják, hogy a vallások többsége megengedi a házasság felbontatását. De nem a vallások többségéről van szó, hanem a többség vallásáról. A polgári házasság a házasság felbontásának engedélyével törvény által vetett csel a lelkiismeretek számára; mert egy kis töredék lelkiismeretfurdalás nélkül élne azzal, mindenkinek felajánljátok azt? Miért nem engeditek meg egyszersmind a többnejű séget is, hisz talán vannak, a kiknek vallásával s lelkiismeretével ez nem ellenkezik. Miért nem állíttok fel törvényeket a nő elbocsátására, mint Jeruzsálemben, a gyermekek kitételére, mint Kínában, a nő elégetésére a máglyán, mint Indiában? Azt mondjátok: ezek a következtetések őrültek. Oh nem, a ti elvetek a hibás.« hiS úgy is van. A törvények egyesek miatt meg nem változtathatók; ez általános jogi axióma. Ha a törvények megsztíntethetők volnának egyesek viszonya miatt, ha azon megszorítással is, hogy e szabadság csak ilyen és ilyen esetekben vehető igénybe, legyünk meggyőződve mindnyájan, hogy nap-nap után mindig többen fognak találkozni, a kik szándékosan fogják megteremteni azon eseteket, a melyekben ezen szabadsággal élhetnek. A törvényeknek számolniok kell az emberi gyöngékkel, de nem azért, hogy ezekért szigorukból engedjenek, hanem azért, hogy a szenvedélyeket a kellő korlátok közé szorítsák: és ez a felbouthaílanság törvényének a hivatása. De Összegezzük a mondottakat, t. ház. Katholikus tan szerint tehát a házasság úgy is, mint vallási cselekmény, úgy is mint szentség, az annak lényege és érvénye körül felmerülhető minden kérdésben az egyház törvényhozói és bírói jogkörébe tartozik, és az egyszer megkötött és konzummáit házasság, ha az érvényesen jött létre, fel nem bontható. Ezzel szemben a polgári házasság egyik alapvető dogmája a felbonthatóság, és benne azon elv nyer kifejezést, hogy a házasság, mint polgári szerződés a polgári hatóság törvényhozói és bírói jogkörébe tartozik; a polgári hatalom van jogosítva a házasság érvényes megkötésének szükséges feltételeit megszabni, a polgári hatalom van jogosítva bontó és tiltó akadályokat felállítani és ezen akadályok alól, ha szükséges, felmenteni és az egyszer megkötött, de megtámadott házasság fölött bírói ítélettel dönteni. Én úgy vélem, t. ház, hogy az északi és déli pólus nem lehetnek egymással oly diametraliter ellentétben, mint a minő ellentétben állnak a polgári házasságban lefektetett elvek a katholikus egyháznak a házasságra vonatkozó hitelveivel. És ha valaki azt mondja, hogy igaz, a polgári házasság ellenkezik a katholikus hitelvekkel, de az állami érdekek, nemzeti követelmények sürgetik azt, hogy ezen intézményt ezen hitelvek mellőzésével is megteremtsük, a nemzeti állami életnek egy bázist teremtsünk, ezt logikus, igaz és őszinte beszédnek tartom; de ha valaki azt mondja, hogy a polgári házasság nem ellenkezik a katholikus hitelvekkel, ez először tévedés, másodszor megtévesztés. Ha mindazonáltal a katholikus államokra történik hivatkozás, és azt mondják, hogy mindazon államok, melyekben a polgári házasság behozatott, a katholikus egyház azt tűri, és a pápa s a püspökök intik a híveket, hogy a polgári törvényeknek engedelmeskedjenek: erre egyszer s mindenkorra legyenek megjegyezve a következők : A katholikus egyház mindazon államokban, a melyekben a polgári házasság törvény által behozatott, ezen állapotot tűri, mint olyant, a melyet nincs hatalmában megváltoztatni, de soha sem helyesli azt, — a mit hangsúlyozva mondok, — a házasság érvényére nézve joghatálylyal bírónak soha el nem ismeri. Ha pedig a híveket arra utalja, hogy a polgári hatóság előtt is megkössék házasságukat, illetőleg egyszerűen bejelentsék, ezt csak annyiban teszi, a mennyiben féltékenyen őrködik a fölött, hogy hívei házasságuk polgári következményeit ne