Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-299
299. orszásros fllés 1894. f jut? (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Derültség a baloldalon.) Csodálkozom azon, hogy a t. képviselő urak a felet" méltóztatnak nevetni, mikor épen a nemzeti eszme követelményéről szólok. (Felkiáltások a baloldalon: Nem arra szól!) Remete Géza: Hát a katonai akadémia! Pulszky Ágost: A katonai akadémiáról szólottunk annak helyén és a katonai akadémia tekintetében a nemzeti eszme követelménye elől ki nem tértünk, és nem fogunk kitérni. (Úgy van! jobb felöl.) Érvényesítettük és érvényesíteni fogjuk azon keretek közt, a melyek közt lehetőnek és czélszerűnek tartjuk a nemzeti érdek szempontjából. De ki hiszi, t. ház, hogy akár a katonai akadémia, akár bárminő más követelmény, melyet önök a nemzeti követelmény nevével felékesítenek, előbb érje el azt a ez élt, hogy a nemzeti akarat nagyobb mértékben vétessék tekintetbe, ha oly kérdésben, melyben kétségtelenül, csalhatatlanul és ellenmondhatlanúl fennáll a nemzeti akarat és nemzeti követelmény, az meghiúsíttatik és megsemmisíttetik? (Tetszés jobb felől.) Ki hiszi azt, hogy akkor, mikor Magyar ország népének túlnyomó nagy többségét egy szellem lengi át : e szellem megakasztásn, félrevezetése és e szellem követelményeinek megtagadása a nemzeti erőt gyarapítsa, a nemzeti állam eszméjét valósíthassa? A ki ezt hiszi, álljon fel és mondja meg. (Derültség a baloldalon.) A ki ezt hiszi, az meglehet, hogy azon véleményben van, — amint gr. Szapäry Gyula t. képviselő úr is kijelentette, — hogy a polgári házasság veszedelmes azért, mert az állam szűk séges konszolidácziójának munkáját hátráltatja különféle ellentétek felidézése által, a mely ellentétek eddig fenn nem állottak. De nem állottak-e fenn, t. képviselőház, és nem jutottak-e kifejezésre ezen ellentétek? Es gyorsabban fognak-e elsimulni, ha az ellentétek egyikének, vagy másikának engedünk? (Tetszés jobb felöl.) A ka pituláczió politikája gyorsabban fog-e bennünket a béke helyreállításában eredményre vezetni? Én nem hiszem, t. ház, hogy a magyar nemzetnek kapitulálni kellene bárminő tradiezió, bárminő osztályérdek, bárminő egyoldalú dogma szempontja r előtt. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl) Én nem hiszem, t. képviselőház, hogy a mi jövőnk dermesztő tél legyen, a melynek átélésére, a melynek átalvására kelljen minden, esetleg korhadt, fennálló tényezőben levő erő. Azt hiszem, hogy Magyarország elég erős, Magyarország elég hatalmas, hogy ott, a hol az erőnek valóban forrásai nincsenek, a tradiczióktól és a fennálló intézményektől, a melyek czéljaiknak meg nem feleltek, eltérhessen. Azt hiszem, hogy ez az állam még ezredéves fennállása óta is fejlődésének csak tavaszát éli. Azt hiszem, hogy Magyarország nem aratta le EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI. KÖTET. 177 azon tehetségek, azon képességek teljes termését, a melyeknek csírája benne rejlik, és a melyeknek virágzása történetének eddigi folyamán teljesen nem gyümölcsözött. (Élénk tetszés jobb felöl.) Azt hiszem, hogy előttünk hajnalhasadás, egy szebb kor felderfílése áll. És mivel e törvényjavaslat, mivel azon szellem, a melyben e törvényjavaslat méltattatott, azon átható, átfogó, számos tekintetet egyesítő felfogás, a mely a jogélet minden különböző terét összekapcsolja, a mely minden lehető kihatásra tekintettel van, egy új korszakot, egy új érát nyit meg törvényhozásunkban: épen ezért én e törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom a t. háznak ; (Helyeslés jobb felől.) nemcsak egyszerű elfogadásra, hanem minél nagyobb többséggel való elfogadásra, hogy az ország képviselőházának az országot képviselő tényezőnek hatása a törvényhozás többi tényezőinek üdvös, eredménydús és készséges hozzájárulását biztosítsa. (Hosszantartó, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés jobbról. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : öt perczet kérünk!) Hock János jegyző : Hortoványi József! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hortoványi József: T. ház! A tárgyalás alatt levő, házasságról szóló törvényjavaslat Indokolása épúgy, mint az azt pártoló eddig felszólalt képviselőtársaim, ez intézményt, mint a liberalizmus elengedhetlen követelményét, mint a modern jogállam épületének betetőzését állítja elénk. Egy ideális czélt tűz ki —szerintük — e javaslat, mert a kötelező polgári házasság behozatalával le akarja rombolni azon, a középkorból maradt válaszfalakat, a melyek részint vallásfelekezeti, részint nemzetiségi viszonyok szerint a polgárt a polgártól elválasztották, e nemzet egygyéforradását akadályozták, és ezen egységes házasságjog által a magyar nemzet, a magyar társadalom egybeforrasztásával akarja elérni az egységes magyar nemzeti állam megalapítását. Nem foglalkozom most e kérdés politikai hátterével, sem azon valódi okokkal, a melyek a t. kormányt e javaslatnak benyújtására kényszerítették, de ha elfogadnám is azon ideális czélokat, a melyek lobogója alatt e javaslat pártolói küzdenek, el azon eszméket, a melyekért lelkesedni is tudnak : akkor is az ellenkező eredményre jutok. Azért az eszmék világából legyen szabad a t. ház figyelmét átvinnem a rideg valóságba, s ott a gyakorlati élet világánál bebizonyítanom azt, hogy ez eszmék szépen hangzó, de csak üres jelszavak, a melyek a gyakorlatban épen az ellenkezőjét bizonyították be mindenütt ott, a hol ez intézmények eddig életbe lettek léptetve, mint a minő czélt 23 ebrnár 24-éu, szombaton,
