Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-299
178 % m- •«**&•» filés 1894. február 24-én, u*niUton hirdettek, de a mit tényleg elérni alig akartak. Az igen t. igazságügyminiszter úr tegnap előtti nagyszabású beszédében azon, e javaslat elbírálásánál döntő momentumra nézve, hogy ez intézmény a valláserkölcsi alapot mennyiben érinti, arra a következtetésre jutott, hogy sehol, a hol ez intézmény behozatott, az a vallás hanyatlását elő nem idézte, s így a népek valláserkölcsi érzületére, avagy annak hanyatlására befolyással nincs. Nem fárasztom a t. ház türelmét államjogi elméletekkel. A mint e javaslat a történelem lapjaira hivatkozva meríti érveit, én is erre támaszkodom, ellentétben az igazságügyminiszter úrral, és ebből tanultam meg azt, hogy mindenütt, Í hol ez intézmény behozatott, az állami hatalom erőszakos módon tépte szét azon szálakat, a melyek a társadalmat és abban a házasság intézményét, a családot a polgár lelkiismeretével és hitelveivel összefűzve, annak oly valláserkölcsi alapot adott, a melyen az egész társadalom szilárdan nyugodott, de a hol e kötelék széttépésével és ez intézmény behozatalával ezen alap megdöntetett, látjuk a társadalmi bajok egész sorozatát, a melyek ma már oda fejlődtek, hogy megrémítik magukat az erőszakos ezivilizátorokat is. Különös előszeretettel szeretnek Franeziaorazágra s a német államokra hivatkozni. Az igazságügyminiszter úr mint kecsegtető és megnyugtató példát állította elénk tegnap Francziaországot és Németországot, a hol ez intézmények már életbe léptek. De hogy minő eredménye lett annak, hogy az államhatalom oly mélyen belenyúlt a társadalom, az egyház és a különböző felekezetek és vallások jogkörébe, a midőn azoktól a házasságkötés alaki és anyagi jogkörét saját szupremacziája alá kényszerítette, ennek igazolásául legyen szabad nekem is, mint kecsegtető és megnyugtató példákkal, előbb a franczia és azután a német társadalom átalakulásával foglalkoznom. (Hallj'iá! Halljuk !) Dupin Károly 1843. január 2-án a párisi tudományos akadémiában felolvasást tartott s a polgári házasság ottani eredményeit mutatja be. Megkapó színekkel ecseteli azon rombolást, mit ez intézmény behozatala előidézett. A nagyobb városokban a törvénytelen szülöttek száma 35°/o-ra emelkedett, 13°/o ebből az utczára kitétetik, 34°/o az óvódákban, részben a kiadott dajkaságban hal el. »Megfosztották— úgymond — a házasságot vallási méltóságától, hogyan becsülnék azt? Ha lehet törvényes ágyasságban élni, még inkább törvénytelenben. Azt híresztelték, hogy a bűnös viszonyokat megszüntetik a polgári házassággal. Nem, még szaporították. A mi nem becsűltetik, az nem kerestetik«. Nem veszem igénybe a t. ház türelmét annak illusztrálásával, hogy az igy sülyedt franczia társadalomban miként küzdöttek egyesek és társulatok, hogy azt a valláserkölcsi kapcsot, a melyet az állam széttépett, miként egyesítsék, miként adják vissza a házasságnak szentségi jellegét? Miként fáradozott ezen a regisi Szent Ferenczegylet, s az ottani protestánsok is miként alakították meg e czélra az »Oavres evangeliques des mariages« czímtí egyletet, s katholikusok és protestánsok kezet fogva, miként küzdöttek azon sebek gyógyításán, a melyeket a polgári házasság a társadalom testén ütött, és a melyek megdöbbeutő színben tárják elénk a^on erkölcsi bajokat, a melyeket ez intézmény a vallástalanság terjedésével okozott? Elég ezen társulatok statisztikai kimutatásából arra utalnom, hogy a tolvajok, iparlovagok, a kóbor gyermekek: a társadalom elzüllött szemetjei 94°/o-ban reklamálják származásuk egyedüli forrásául azon intézményt, a polgári házasságot, mely alapjából a valláserkölcsi alapot kiküszöbölte. Még borzasztóbb kép tárul elénk, ha Németországban a polgári házasság eredményét vizsgáljuk. Poroszországot tekintve, Berlinben 1875-től 1879-ig az egyházi összeadás elmaradt az esketések közül 60°/o-nál; Boroszlóban 30°/o nál; Magdeburgban 50°/o-nál; Stuttgartban 23°/o-nál; Münchenben í2°/o-nál. De hát erre önök azt mondják, hogy az állam nem tiltja el, hogy egyházi téren az esketést ne teljesítsék, ez a polgárok magándolga. Hogy az ily nagy számban a vallás igénybevétele nélkül kötött házasság mennyire terjeszti a felekezetnélkűliséget és vallástalanságot, ugyancsak a statisztika erre még szomorúbb adatokat tartalmaz. így Bsrlinben 1875-től í 879-ig a tiszta protestáns és kis részben vegyes házasságból szülöttek közül kereszteletlen maradt összesen 61.475 gyermek. Berlinben kathoíikus szülőktől való gyermek 1876-ban 42'2°/o; 1877-ben 53°/o; 1878-ban 56°/o kereszteltetett meg csupán. Egész Poroszországban 1875—79-ig a meg nem keresztelt gyermekek száma protestáns szülőktől 245.205; Bajorországban protestáns szülőktől 1162; Berlinben tisztán protestáns szülőktől 1879-ben kereszteletlen Ső 1 /* 0 /©; 1880-ban 19y4 0 /°; vegyes házasságból 1879-ben 16'9°/o; 1886 ban 168°/o. Törvénytelen protestáns anyátóli születéseket tekintve, azt látjuk, hogy nem kereszteltetett meg 1879-ben 54°/o; 1880-ban 49°/o. Nem fárasztom a tisztelt házat e száraz statisztikai adatokkal, (Halljuk! Halljuk !) de egyre különösen felhívom a tisztelt ház minden egyes
