Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

299. országos Blés 1884. mellékes. Az angol egyházzal szemben az angol kormány és törvényhozás az angol alkotmány értelmében tisztán politikai indokok szempontjá­ból jár el. Az angol egyház szupremácziáját fentartotta Angliában, de kivetkőztette azt Ir­landban abból, sőt nagyobb szubvencziót ad az irlandi nép szempontjából a katholika egyház czéljaira. Indiában azonban nemcsak nem adott szubvencziót a keresztény egyháznak, hanem a helyi körül mén veknek megfelelőleg nagyobb ol­talomban és előjogokban részesítette hol a hindu, brahmin, hol pedig a mohamedán vallás­felekezeteket, sőt voltak hosszú idők, a mikor egyenesen akadályozta, sőt megtiltotta, hogy áttárések ezen vallásokról a keresztény vallásra történjenek, és volt idő, a mikor az angol misz­szionáriusok sokáig panaszkodtak, hogy az an­gol uralkodó egyház vallási elveit Indiában nyilvánosan hirdetni, vagy terjeszteni egyálta­lában tilos. Különben még azon mozgalom is, a mely az uralkodó egyházak szekuiárizácziójára, ille­tőleg kiváltságos helyzetéből való kimozdítására vonatkozik, újabban Angliában nem azon alakot Ölti magára, mint a minőt ezen mozgalom ná­lunk öltött, a hol az uralkodó egyház állásával szemben a többi egyházakat ugyanazon állásra és fokra kívánjuk emelni. (Helyeslés jobbról.) Nálunk nem a jogfosztás, nem a jogelide­genítés elmélete az, a mely az 1848-íki törvé­nyekben és azóta győzött. Valamint í848-ban nem a nemesség töröltetett el, hanem az ország minden lakosa azou előjogokban részesíttetett, a melyek az előtt a nemességnek voltak, kivált­ságai, épúgy világos, hogy a felekezetek egyen­jogúsítására való törekvés nálunk oly irányú, hogy a jogokat egyforma mértékben azon fele­kezetekre is kiterjeszteni óhajtja, a melyek azokkal eddig nem birtak. Ez az irányzat az, mely nálunk az 1848; XX. törvényczikkben kifejezésre jut. (Úgy van! jobb felöl.) Ez az, a mi minden oldalról követel­tetik. Annyira általános ezen törekvés nálunk, hogy a mikor a római katholika vallás azt tartja, hogy a mennyiben kiváltságos állását az állam­ban esetleg elveszti, és a mikor készséggel hozzájárul ahhoz, hogy a többi felekezetek egyen­jogusíitassanak : akkor viszont azt követeli, hogy ő is a többi felekezetek jogait élvezhesse, és autonómiával láttassék el. (Úgy van! jobb felől.) Ez a legkiválóbb bizonyítéka annak, hogy a jogfejlődés állami életünk egész terén más, mint nyugaton, niás, mint Angliában. (Úgy van! jobb felöl) Büszkén vallhatjuk tehát, hogy mi e tekin­tetben tisztán nemzeti géniuszunkat követve, (Úgy van! jobb felöl.) talán szabadelvűbb, szebb, magasztosabb czélt tűztünk magunk elé, és a megoldásnak oly módját találtuk, melyről KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI, KÖTET. február 24-én, szombaton, JgQ büszkén elmondhatjuk, hogy példa reá a világ­történelemben nincs. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) De tovább megyek, t. ház. Nem elég, hogy az angol anyagi, az angol házassági jognak a követelt egységes házassági jogtól való ezen eltérésére utaljak, mert az angol és amerikai jogrendszer még más tekintetben is lényegesen eltér azon felfogástól, melyet e ház minden tagja, minden pártja magára nézve irányadónak tart. Mert, t. ház, ha azt látjuk, hogy Angliá­ban nem a honosság, nem a domiczilium elve, hanem a házasság tekintetében épen úgy, mint bárminő kötelem tekintetében a »loeus regit actuni* elve irányadó, és ha azt látjuk, hogy az angol házasság, ha külföldön köttetik, sok­kal nagyobb mértékben ítéltetik meg azon kül­földi jog határozmányai szerint, mint azt bár­mely hazai jogász egyáltalán csak javasolni merné is: akkor egy másik kulcsot találunk arra vonatkozólag, hogy az angol házassági jog formális egysége miért férhet össze a fakultatív polgári házassággal, a mi azonban a mi házassági jogunk követelt egységével nem azo­nos. Az angolnak egyszerűen csak el kellett mennie a Skóczia határán fekvő valamely skót faluba, hogy ott a házasságot minden formalitás nélkül a mutuus consensus elve alapján megkösse. A skót házasságra nézve a régi egyházjognak, — mely a keresztény egyházban 13 századon keresztül irányadó volt, és mely nem egyéb, mint a római jog egyszerű folytatása, •—• azon elve, hogy: »m«trimonium facít consensus« ezzel teljes mértékben érvényestíl. Ma tehát ép oly két magánjogi terűletet képez Anglia és Skóczia, mint a minő területet képez Magyar­ország és Horvátország. (Úgy van! jobb felöl.) Skóeziára nézve és minden skót szárma­zású férfiúra nézve Angliában és viszont minden ísngoi származású férfira, a ki Skócziába ment lakni, vagy tartózkodni, bárcsak a legrövidebb időre is, a skót házasság elvei voltak érvény­ben. Ezen házusságjog elvei pedig még sokkal távolabb állanak az egységes házassági jog kontemplált eszméjétől, mint a régi angol egy­házjognak elvei e tekintetben. Hivatkozom csak az angol felsőháznak, mint legfelsőbb bíróság­nak ítéletére azon perben, a mely a breadal­banei őrgrófság örökösödése tekintetében hoza­tott. Ez rendkívüli érdekes per a házasságjog szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) A legitimitás­ról van benne szó, t. i. arról, vájjon az illető érdekelt az őrgrófságot elnyerhetí-e, vagy sem ? Ezen legitimitás kérdése azonban egy házasság­jogi kérdésen alapúit. Ezen házasságjogi kérdés pedig az volt, hogy az illető a múlt században, 1783-ban megszöktetett Angliában egy férjes nsszonyt s mint katonatiszt ezzel a nővel el­22

Next

/
Thumbnails
Contents