Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

299. országos Blés 1884. mellékes. Az angol egyházzal szemben az angol kormány és törvényhozás az angol alkotmány értelmében tisztán politikai indokok szempontjából jár el. Az angol egyház szupremácziáját fentartotta Angliában, de kivetkőztette azt Irlandban abból, sőt nagyobb szubvencziót ad az irlandi nép szempontjából a katholika egyház czéljaira. Indiában azonban nemcsak nem adott szubvencziót a keresztény egyháznak, hanem a helyi körül mén veknek megfelelőleg nagyobb oltalomban és előjogokban részesítette hol a hindu, brahmin, hol pedig a mohamedán vallásfelekezeteket, sőt voltak hosszú idők, a mikor egyenesen akadályozta, sőt megtiltotta, hogy áttárések ezen vallásokról a keresztény vallásra történjenek, és volt idő, a mikor az angol miszszionáriusok sokáig panaszkodtak, hogy az angol uralkodó egyház vallási elveit Indiában nyilvánosan hirdetni, vagy terjeszteni egyáltalában tilos. Különben még azon mozgalom is, a mely az uralkodó egyházak szekuiárizácziójára, illetőleg kiváltságos helyzetéből való kimozdítására vonatkozik, újabban Angliában nem azon alakot Ölti magára, mint a minőt ezen mozgalom nálunk öltött, a hol az uralkodó egyház állásával szemben a többi egyházakat ugyanazon állásra és fokra kívánjuk emelni. (Helyeslés jobbról.) Nálunk nem a jogfosztás, nem a jogelidegenítés elmélete az, a mely az 1848-íki törvényekben és azóta győzött. Valamint í848-ban nem a nemesség töröltetett el, hanem az ország minden lakosa azou előjogokban részesíttetett, a melyek az előtt a nemességnek voltak, kiváltságai, épúgy világos, hogy a felekezetek egyenjogúsítására való törekvés nálunk oly irányú, hogy a jogokat egyforma mértékben azon felekezetekre is kiterjeszteni óhajtja, a melyek azokkal eddig nem birtak. Ez az irányzat az, mely nálunk az 1848; XX. törvényczikkben kifejezésre jut. (Úgy van! jobb felöl.) Ez az, a mi minden oldalról követeltetik. Annyira általános ezen törekvés nálunk, hogy a mikor a római katholika vallás azt tartja, hogy a mennyiben kiváltságos állását az államban esetleg elveszti, és a mikor készséggel hozzájárul ahhoz, hogy a többi felekezetek egyenjogusíitassanak : akkor viszont azt követeli, hogy ő is a többi felekezetek jogait élvezhesse, és autonómiával láttassék el. (Úgy van! jobb felől.) Ez a legkiválóbb bizonyítéka annak, hogy a jogfejlődés állami életünk egész terén más, mint nyugaton, niás, mint Angliában. (Úgy van! jobb felöl) Büszkén vallhatjuk tehát, hogy mi e tekintetben tisztán nemzeti géniuszunkat követve, (Úgy van! jobb felöl.) talán szabadelvűbb, szebb, magasztosabb czélt tűztünk magunk elé, és a megoldásnak oly módját találtuk, melyről KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI, KÖTET. február 24-én, szombaton, JgQ büszkén elmondhatjuk, hogy példa reá a világtörténelemben nincs. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) De tovább megyek, t. ház. Nem elég, hogy az angol anyagi, az angol házassági jognak a követelt egységes házassági jogtól való ezen eltérésére utaljak, mert az angol és amerikai jogrendszer még más tekintetben is lényegesen eltér azon felfogástól, melyet e ház minden tagja, minden pártja magára nézve irányadónak tart. Mert, t. ház, ha azt látjuk, hogy Angliában nem a honosság, nem a domiczilium elve, hanem a házasság tekintetében épen úgy, mint bárminő kötelem tekintetében a »loeus regit actuni* elve irányadó, és ha azt látjuk, hogy az angol házasság, ha külföldön köttetik, sokkal nagyobb mértékben ítéltetik meg azon külföldi jog határozmányai szerint, mint azt bármely hazai jogász egyáltalán csak javasolni merné is: akkor egy másik kulcsot találunk arra vonatkozólag, hogy az angol házassági jog formális egysége miért férhet össze a fakultatív polgári házassággal, a mi azonban a mi házassági jogunk követelt egységével nem azonos. Az angolnak egyszerűen csak el kellett mennie a Skóczia határán fekvő valamely skót faluba, hogy ott a házasságot minden formalitás nélkül a mutuus consensus elve alapján megkösse. A skót házasságra nézve a régi egyházjognak, — mely a keresztény egyházban 13 századon keresztül irányadó volt, és mely nem egyéb, mint a római jog egyszerű folytatása, •—• azon elve, hogy: »m«trimonium facít consensus« ezzel teljes mértékben érvényestíl. Ma tehát ép oly két magánjogi terűletet képez Anglia és Skóczia, mint a minő területet képez Magyarország és Horvátország. (Úgy van! jobb felöl.) Skóeziára nézve és minden skót származású férfiúra nézve Angliában és viszont minden ísngoi származású férfira, a ki Skócziába ment lakni, vagy tartózkodni, bárcsak a legrövidebb időre is, a skót házasság elvei voltak érvényben. Ezen házusságjog elvei pedig még sokkal távolabb állanak az egységes házassági jog kontemplált eszméjétől, mint a régi angol egyházjognak elvei e tekintetben. Hivatkozom csak az angol felsőháznak, mint legfelsőbb bíróságnak ítéletére azon perben, a mely a breadalbanei őrgrófság örökösödése tekintetében hozatott. Ez rendkívüli érdekes per a házasságjog szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) A legitimitásról van benne szó, t. i. arról, vájjon az illető érdekelt az őrgrófságot elnyerhetí-e, vagy sem ? Ezen legitimitás kérdése azonban egy házasságjogi kérdésen alapúit. Ezen házasságjogi kérdés pedig az volt, hogy az illető a múlt században, 1783-ban megszöktetett Angliában egy férjes nsszonyt s mint katonatiszt ezzel a nővel el22