Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

170 299. orsiágos ülés 1894. februir tl-én, szombaton. ment áíloroásheh ére,Nova-Skócziába, s ott megesküdött. Késői b visszatért haza. Az első, el nem választott férj csak tetemes idővel azután halt meg. A kérdés tehát az volt: vájjon az ezen viszonyból származó gyermekek törvényesek-e, vagy sem? Es a legmagasabb törvényszék ítélete, a lordok bírói ülése, kimondotta, hogy a házasság — és itt közbevetőleg megjegyzem, hogy a breadalbanei őrgrófság nemcsak skót, hanem angol peerség is, mely az angol felsőházban való üiési joggal és igénynyel jár — nem forma?ág által köttetik meg, nem formaság szerint Ítélendő meg, hogy az tulajdonképen nem is szerződés, hanem »marriage is a line of eondnct, di^tinguiusbed by matrimonial conduet as opposed to meretricious«, a házasság a magaviselet következetes neme, mely a házas társi viszony állandósága által különbözik az ideiglenes és rendellenes viszonytól. A házasságot ezen viszony állandósága jellemzi. Szó szerint fordítottam. Gondolom, gr. Apponyi Albert t. képviselő úr is teljesen igazat fog adni nekem e tekintetben. E doktrína kétségen kívül kissé veszedelmes s ha ez bármely más részről jönne, talán radikálisnak volna mondható. E doktrína azonban, melyet az angol lordok házának — ismétlem — bírói ülése álla pított meg, jellemzi leginkább az angol házassági jogot, jellemzi a házassági jogunk azon állapotát, mely a házassági jog kodifikáeziójában megállnpírott egységgel, egységes házassági joggal, mely azon visszaélések eltörlésével, melyeketa t. képviselő lir tűrhetetleneknek, s minden tekintetben eltörlendőknek tartott, egyáltalában párhuzamba s kapcsolatba nem hozható. (Helyeslés jobb felöl.) De a praktikum szempontoktól eltekintve, melyek az angol-szász állapotok nyugodt és higgadt mérlegeléséből és a mi állapotainkkal való összeméréséből következnek, ismételve állítom, hogy a fakultatív házasságjog mellett a házassági jog egysége egyáltalában fenn nem tartható s nem érvényesíthető, vagy hogy egységes házassági jog mellett fakultatív házasság egyáltalában nem lehetséges. Mert az egységes házassági jog mindenesetre megköveteli azt, hogy mindenki, a ki azon házasság megkötésének cselekményében részt vesz, ki e házasság következményeit jogi hatálylyal feljegyezni kötelezve van, az az állam törvényei értelmében, az állam törvényeinek meghódolva, az állam törvényeit minden tekintetben elfogadva és ezeket követve cselekedjék. (Helyeslés jobb felől.) Már most, t. ház, ha azon szempontból indulunk ki, hogy kerülni akarjuk az összeütközést az egyházzal, hogy nem akarjuk az egyház fölé az állami kény szert bárminő tekintetben is helyezni, hogy az egyház szabadságát meg akarjuk óvni és őrizni, ha másrészt azt mondjuk, hogy mi a házassági jogokban, mi a hazánkban levő népességi viszonyok következtében, a hazánban levő különféle felekezetek egymáshoz való viszonya következtében egyáltalában nem vehetünk tekintetbe felekezeti indokokat, dogmákat, vagy bárminő felekezeti körülményeket, ebből szükségkép az következik, hogy az az egységes házassági jog ellentétben fog állani számos mozzanatában a bármely egyház által magára irányadónak tartott házassági jogokkal, (Igás! Úgy van! jobb felől.) s ezen ellentétek közt az összeütközés lépten-nyomon elő fog kerülni; elő fog kerülni az, hogy midőn ezt a rendszert elfogadjuk, csakugyan kiteszszük magunkat azon izgatásnak, azon veszélynek, melytől gróf Szapáry Gyula képviselő úr jövőnket a kötelező polgári házasság elfogadása esetén félti, mert akkor csakugyan bekövetkezik az, hogy ha lesz fakultatív polgári házasság, akárki elmehet akár a paphoz, akár a világi hatósághoz. De a világi hatóság ingyen teljesíti a házasságkötést, s ha az illető a paphoz megy, mégis el kell mennie a világi hatósághoz a házasságkötés érvényes bejegyzése végett, s akkor ezzel azt fogják mondhatni, minek menjünk egyáltalában a paphoz, mikor ez felesleges; felesleges a pap a keresztelésnél, felesleges a házasságkötésnél, felesleges a pap a temetésnél, minek menjünk tehát el egyáltalában a paphoz? Igen, ha pusztán zaklatásnak fogjuk fel a paphoz menést: akkor szükségképen erre az eredményre jutunk. Ámde nem ez a mi álláspontunk; mi nem azt mondjuk, hogy felesleges a pap, hogy ne tessék oda menni házasságot kötni, hogy elég a polgári hatóság előtt a dolgot bejegyeztetni, hogy ezzel minden tovább: zaklatástól az illető fel van mentve. Mi nem ezt mondjuk, hanem ml azt mondjuk: a házasságnak az államra vonatkozólag következményei vannak, a házasságot a nő, a gyermekek biztosítása czéljábóí meg kell óvnia az államnak; tudnia kell az államnak, hogy az megkezdődött; ellenőriznie kell a feltételeket, a melyek közt az megtörtént azért, hogy házasságod érvényesítése, hogy nőd jogai, hogy gyermekeid öröksége biztosítva legyen. Ezért polgári hatóság előtt fogsz házasodni, polgári hatóság fog összeadni, polgári anyakönyvbe fogják házasságodat bejegyezni azért, hogy annak emlékezete semmi viszony tekintetében el ne veszszen, akárhogyan változik is meggyőződésed, akárminő lesz vallásod; de e mellett meggyőződésed szabad. Tiszteljük vallási hitedet; akarjuk, hogy vallásodnak megfelelj, nem azért, hogy zaklassunk, hanem azért, hogy saját lelkiismereted igényeinek eleget tégy, azért, hogy azon társadalom követelményeinek is megfelelj, a melynek szavára hallgatsz, a