Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

168 299. országos ülés 1884. február 24-én, szombaton. állam álláspontja a házasságot, a legitimitást, az egyéni jogokat illetőleg egészen más, mint a kontinensen. (Úgy van! jobb felöl.) Ott az állami jogrend és az egyén jogállása közt egészen más a kapcsolat. Ott az állam egészen rábízza a polgárra az inieziativát a jogügyletek kötésében, azt mondva: kössön akármily jogügyletet, annak következményei rá fognak visszahárúlni. Ha nem gondoskorlik arról, hogy érvényesen kösse meg, ha a formákra kellőleg nem ügyel, ha nem kér ügyvédtől jogi tanácsot, ám lássa következményeit: én, az állam, felelős nem vagyok. Ott a polgárok nem követelik az államtól azt a gondoskodást, a biztosítás azon fokát, melyet követelnek a kontinensen a demokratikus áramlatnál fogva, s általában a római jogi eszmék elterjedése folytán. Ott az állam úgy a gyámhatóság, mint a végrendelkezés, és a házassági jog terén sokkal kevesebb szabályt alkot meg kötelezőleg, mint általában a kontinensen; de viszont az állam ellenőrzésének sokkal csekélyebb mértékével elégszik meg. Az angol jogrendszer méfí- VIII. Henrik korából származik, az angol házassági jog VIII. Henrik 32 évi törvényczikkébe van foglalva. Es mit mond ez a törvényczikk ? (Halljak! Hal'iuk!) Egyszerűen módosítja igen csekély mértékben az egyházi jog eddig felállított elveit; módosítja azokat anynyiban, a mennyiben egyházi szuppremácziájából kifolyólag a király állása lépett a pápa állása helyéhe, és a mennyiben a katholikus felfogás szerint felhonthatatlan házasság bizonyos, igen ritka kivételes esetben felbonthatóvá válik. Mindössze négy okot hoz fel, a mely tiltó és bontó akadály gyanánt szerepel. Egyszerűen négy kategóriáját az okoknak állapítja tehát meg, többet nem. És miért? Mert azon angol házassági törvény az akkori kor egyetemes szellemének megfelelően mást, mint az angol egyház által megkötött házasságot, egyáltalában nem ismer. Azt nem kérdezi, hogy anglikánus, protestáns, katholikus, keresztény, zsidó, vagy pogány-e az illető; a vallási különbséget, mint egyházi akadályt nem is említi. A ki az egyházhoz jön, és a kinek a pap megadja az áldást, ha csak nem adulterinus házasság vagy bigámia, hacsak nem őrült, ha csak nem kiskorú, de egyházi érte-' lemben, t. i. 12 éves koron aluli az illető, tehát egyáltalában nem cselekvő képes, ha a pap az illetőt Össze akarja adni és összeadja, akkor érvényes házasság keletkezik. Ha a pap az illetőt nem akarja összeadni, ha más akadály merül fel, melyről a törvény kifejezetten meg nem emlékezik, mivel az a commen-law kiegészítő része, lássa az illető, mit csinál, az nem az állam gondja, hogy házasságot köthet-e, vagy nem, az egyszerűen az illető félnek a baja vagy szerencsétlensége. És tényleg ezen törvény alapján nemcsak az anglikánusok, hanem a katholikusok és a disszenterek odakényszeríttettek VI. Eduárd, Erzsébet, I. Jakab korában, hogy oda járuljanak az anglikánus pap elé, ki összeadta őket, bár nem egy vallás felfogásához tartoztak, ha szerinte vallási akadály nem foroghat fenn és neki megadták az állami sznppremáczia elismerését és egyszersmind azt az illetéket, mely hivatalából folyólag neki járt. Ez volt a legridegebb egyházi házasság felfogása. Később mi történt ? Két felekezetre, de csak két felekezetre, kivételt tettek ez alól, t. i. a quakerekre és a zsidókra. Az mondatott, hogy a quakerek és a zsidók saját szokásaik szerint házasodnak; de hogy mik azok a szokások, mit tekintenek őt házassági akadálynak, mi az ő házassági joguk, azzal az angol törvényhozás abban az időben nem gondolt. Legyen nekik elég, ha házasságot köthetnek a nélkül, hogy meggyőződéseiket megszegik ; hogy ő róluk külön is gondoskodjanak, az állami egyház uralmának azon korszakában erre senki nem is gondolt. Ilyen az az egységes házassági jog, a melyet a fakultatív polgári házasság alapjául a t. képviselő úr elfogadni kész volna? Azt hiszem, hogy ilyen egyoldalú felekezeti házassági jogot, a mely nyíltan kimondja, hogy a többi felekezetekre kiterjedni nem óhajt, azokra nem is gondol, azokat méltatlanoknak tartja arra, hogy velők foglalkozzék, uíánzandóiiak egyáltalában nem tart. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi következett azután később? Bekövetkezett a polgári kötés megállapításának lehetősége, mindenütt azonban az uralkodó egyház bizonyos kiváltságainak szemmeltartásával mindenütt azzal, hogy az uralkodó egyház jogállása e tekintetben kiváltságos jogállás gyanánt msradt fenn a inai napig is. És itt még egyet kell mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Angliában az angol fakultatív polgári házasság intézménye mellett lényeges különbség van a felfogásban a felekezeteknek egymáshoz való állásában, mert az angol felfogás ezen a téren úgy, mint sok más téren, a szabadság érvényesítését a lehető legnagyobb mértékben követeli, de nem követeli az egyenlőséget és viszonosságot Angliában meg van a vallásszabadság, a felekezeti szabadság, de soha nem jutott senkinek az eszébe sem ott, sem Amerikában a felekezetek egyenlőségének, vagy viszonosságának elvét alkalmazni, egyszerűen azon szempontból, melyet az előbb jeleztem; mert vagy úgy veszi tekintetbe a polgárt, mint a ki szükségképen az államegyházhoz tartozik, vagy úgy mint a kinek lelkiismereti kérdése az államot egyáltalában nem illeti. (Úgy van! a jobboldalon.) Hogy minő viszony áll fenn a felekezetek között: az ott tökéletesen közönbös és