Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

156 298, orstógos ölés t894. február 28»&n pénteken. hogy vannak a jegyzői karban egyének, kik 4—5 évtizede szolgálják a községet és teljesen megfelelnek hivatásuknak. De a jegyzők és közjegyzőkre vonatkozólag általánosságban hosszá miniszteri praxisom, különösen legutóbbi belügyminiszterségem alatt, oly szomorú tapasztalatokat szereztem, a melyek után mégis gondolkozóba kell esnem, Kénytelen voltam, t. képviselőház, a fegyelmi eljárások egész sorozatát elrendelni s a fegyelmi vizsgálatok folytán a sikkasztások nagy száma bizonyult be. Ily nagymérvű bajnál fogva gondolkoznom kellett a felett, vájjon csakis az egyénekben van-e a hiba, vagy magában a szervezetben? (Felkiáltások hal felöl: A szervezetben! Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) A hiba egyrészt az • egyénekben van, de van hiba a társadalmi felfogásban is, mely nem elég erős annak megítélésében, hogy mi szabad és mi nem szabad; de a hibák legnagyobb részét mégis a szervezetben találom. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És én, t. ház, nem theóriából, nem a belügyminiszteri íróasztal mellől ítéltem meg a helyzetet, hanem a helyszínén néztem meg a községi jegyzők működését és teendőit, és úgy találtam, hogy oly óriási halmaz teendőjük van, (Élénk helyeslés, Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbalon.) hogy annak teljesítéséhez az intelligencziának sokkal magasabb fokán kellene állniok, és különösen oly községekben, hol egy ember végzi e teendőket, az egy ember erejét túlhaladó feladat. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ezen nagymérvű' teendőkön kivűl a pénzkezelés azon formája, hogy az ellenőrzést a községi bíró teljesíti, — a ki, megengedem, sok helyen intelligens eniber, de sok esetben épen csak a nevét képes aláírni, — nem hiszem, hogy az ellenőrzés megfelelő módja volna, (Helyeslés bal felöl) De ha a bajok oly nagyok, n szervezet oly hiányos, úgy az egyének qualifikáeziójánál, mint azok alkalmazásánál, valamint a felügyeletnél fogva, mert hiszen a szolgabíró annyira el van halmozva teendőkkel, hogy úgy a hogy elvégezheti az évről-évre szaporodó hivatalos teendőket, de a külső felügyeletet nem gyakorolhatja, akkor én ezen szervezetre megnyugvással nem bízhatom az anyakönyvvezetést. (Helyeslés bal felöl.) Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy ezen községi elöljáróságokon és községi jegyzőkön kivűl legfeljebb 500 ember szükséges, és ennyi csak akad Magyarország intelligens osztályaiban, akár volt katonatisztek, akár nyugdíjas tisztviselők, a kikre ezen teendők bízhatók; s e tekintetben igénybe akarja venni a 409 szolgabíró egy részét is. Ámde, t. ház, a szolgalmakat illetőleg én azon nézetben vagyok, hogy nemcsak azon száz szolgabírót kell leszámítani, a kiket a belügyminiszter úr leszámított, mint * kiknek nagyobb helyeken van székhelyük, mert nem abban látom én a nehézséget, hogy talán nem akad anyakönyvvezetőnek alkalmas egyén a szolgabírói székhelyeken. De a baj nem ezekben a községekben van, hanem a határszéli községekben, (Igaz! Úgy van! a bah és szélső baloldalról. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) a melyekben sem a kellő intelligenczia nincs meg, sem azon erőket nem fogják megtalálni, sem a községek nem lesznek képesek előállítani azon erőt, hacsak vagy az állam, vagy a törvényhatóság nem segédkezik nekik, a melyekre az anyakönyvvezetés megnyugvással lenne bízható. Én tehát sem az állami anyakönyvvezetést, sem az adminisztráczió egyéb feladatait nem akarom dilettánsokra bízni, a kik mellékesen teljesítenék ezt a feladatot, hanem a községi szervezettel egyidejűleg akarom azt szervezni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalról) Ha már most, t. ház, ily nagy nehézségek merülnek fel az anyakönyvek vezetése körű!, akkor szerintem még sokkal nagyobb mértékben áll ezen ellenvetés a házasságkötésre nézve. Ennél oly fontos a házassági akadályok kellő megítélése, a házasságkötés feltételeinek szigorú megtartása, hogy ezt mindenesetre csak egy ügyes és teljesen megbízható emberre lehet bízni. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) És én e tekintetben elfogadom a t, belügyminiszter űr álláspontját, hogy erre nézve különbséget lehet tenni az anyakönyvvezetők között s nem szükséges minden anyakönyvvezetőt megbízni a házasságkötéssel is, és hogy a közigazgatási szervezet létesítésénél is szét lehet választani a funkcziókat s nagyobb számmal lehet alkalmazni anyakönyvezetőket, s csekélyebb számmal nagyobb qualifikáczióval bírókat, a kik a házasságkötés fuukcziójának teljesítésére lesznek hivatva. De mindenesetre igen fontos az egyének megválasztása. De én épen nem akarom azt, hogy e kérdés elodáztassék, hanem azt akarom, hogy inkább tegyük e feladatot egy évvel később jól végrehajtóvá, mintsem egy évvel előbb és rosszul. (Helyeslés bal felél.) Ez az az álláspont, a melyet a kérdés gyakorlati oldalára nézve elfoglalok. Van azonban, t. ház, ezen kívül még két főkérdés, a mely e javaslatban kifejezést nyer, és mely az igazságügyi bizottságban is e javaslat tárgyalásánál kifejezésre jutott. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik kérdés az uralkodó családnak házassági viszonyaira vonatkozik. (Halljuk! Halljuk ! balról.) Erre nézve, t. ház, azon stádiumban, a melyben a kérdés ma van, én e kérdéshez hozzászólani magamat hivatottnak nem érzem, mert nem látom, hogy az eléggé tisztázva volna.