Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
298. országos IHés 1894. február 23-án, pénteken. 149 feladata? Az-e, hogy a czélnak meg nem felelő rendelet fentartassék, vagy az : gondoskodni arról, hogy egy oly mód kerestessék, hogy az állam akaratának biztosítása mellett ezen kér dés megoldást nyerjen? Arra, t. képviselőház, hogy az 1868 : LIII. tcz. 12. §-a végrehajtassák — ha más kérdésről nem lett volna szó — két egyszerű, czéiravezető mód kínálkozott. Az egyik mód az lett volna, hogy addig is, a míg az általános polgári anyakönyvek behozatnak, rendeletileg történt volna intézkedés az iránt, hogy a szülök vallása az anyakönyvbe beírassák, mert ez által biztosítva lett volna az, hogy úgy az iskolai hatóságoknak, mint más hatóságoknak módjában lett volna megállapítani, hogy az illető gyermek törvény szerint mily vallású. De a gyökeres megoldás — és erre azon időtől fogva egész mostanáig elég idő lett volna — az általános polgári anyakönyvek hehozatala lett volna. Ez által úgy az állami tekintély, mint az 1868 : LIII. tcz. biztosítva lett volna. Ezen egy intézkedésen kívül más törvényhozási intézkedésre szükség — szerintem — nem lett volna. (Igaz! Úgy van! a báládon és a középen.) De lássuk, t. képviselőház, — és itt követni fogom a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr beszédének fonalát, — hogy az 1890 februári rendelettől hogy jutottunk el a kormány egyházpolitikájához? (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy hivatalos aktákból, vagy minisztertanácsi megállapodásokból indiszkréeziót fogok elkövetni. Tisztán csak a tényállás elősorolása által fogom saját véleményemet elmondani az iránt, hogy 1890ben, (Halljuk! Halljuk!) midőn a kormány helyét elfoglalta, ezen kérdésnek sürgős meuoldása a kormány programmját nem képezte, és egy fél évvel később, midőn ezen képviselőháznak módja és alkalma volt a felmerült vallásügyi kérdések folytán ezen kérdésekkel tüzetesen foglalkozni és ez iránt határozatot is hozott, 1890. évőszén a képviselőház tárgyalásai alkalmával a kérdésnek ily megoldásáról és a kérdés ezen részének felvetéséről szó nem volt. 1892-ben tavaszszal az általános választások előtt sem a kormány, sem a párt programmjában ezen kérdésnek felvetése nem foglaltatott, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon és a középen.) sem 1892ben a legmagasabb trónbeszédben; pedig, t. ház, egy írónbeszédnek az alkotmányos felfogás szerint az a feladata, hogy említse tel azon nagyfontosságú kérdéseket, melyek azon országgyűlés alatt elő fognak fordulni, de sorolja fel mindenesetre azon kérdéseket, melyek a legközelebbi első ülésszakban napirendre fognak kerülni. (Zajos helyeslés a baloldalon és a középen.) Hogyan történt tehát, t. ház, az, (Nagy zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy hat hónappal az általános választások és a legmagasabb trónbeszéd elmondása után egyszerre olyan sürgőssé vált ezen kérdés, hogy minden más kérdésnek, mindazon nagyfontosságú kérdéseknek, melyek a trónbeszédben kilátásba voltak helyezve, háttérbe kellett szorűlniok és tisztán ezen egy kérdés maradt előtérben? Erre, az én felfogásom szerint, a következő indokok szolgáltak. (Halljuk! Halljuk!) Az első indok, a melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is felemlített, az volt, hogy megszüntettessenek azon súrlódások, a melyek az eikeresztelési rendeletből eredtek; de ez, felfogásom szerint, ezen politika inaugurálására nem volt elégségei ok, mert ezen kérdést, a mint már említettem, más módon, a kedélyek feliz^atása nélkül is el lehetett volna intézni. (Helyeslés a baloldalon és középen.) Á második indokra, nézetem szerint, alkalmat szolgáltatott a herezegprimás azon beszéde, melyet a főrendiházban elmondott. (Halljuk! Halljuk!) A herezegprimás ezen alkalommal azt mondotta, hogy felfogása szerint az 1890. február 26-iki rendeletet nem elég hatályon kívül helyezni, hanem meg kell változtatni az 1868 : LIII. törvényezikket is. (Helyeslés a baloldalon és középen.) T. ház! Alkotmányos országban, és így nálunk is, mindenkinek szabad véleményt mondania. Azt hiszem tehát, hogy nemcsak megvan engedve, de állásánál fogva kötelessége is a herczegprímásnak ily fontos kérdésekben véleményét elmondani. (Zajos helyeslés a baloldalon és a középen. Halljuk! Ralijuk!) Azonban, t. ház, bármennyire is súlyt fektetek én a herezegprimás enuneziácziójára, úgy közjogi állásánál, mint személyénél fogva, az ő enuneziáeziója mégsem képezte a kormány programmját és nem tette indokolttá azon határozatokat, melyeket a komáromi összejövetel alkalmával úgy a herezegprimás személye, mint az összes katholikusok ellen ott hoztak. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon és a középen. Ellenmondások és nyugtalanság a jobboldalon,) Elnöki (Csenget.) Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk !) Gr. Szapáry Gyula : Ezen enuncziáczióból kifolyólag állíttatott fel a kérdés úgy, hogy ha a katholikusok meg akarják változtatni az 1868 : LIII. tcz. 12. §-át, akkor ezzel szemben életbe kell léptetni a polgári házasságot. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a köiépen.) De, f. ház, volt azonkívül egy másik ok is, (Halljuk! Halljuk!) és erre is czólzott már felszólalásában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy ha ezen kérdés, (Halljuk! Halljuk!) a kötelező polgári házasság kérdése
