Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

298. országos ülés 1894. február 23-án, pénteken. 145 sebe kell bocsátkoznom, hogy a jelenlegi helyzet mikép alakúit? (Halljuk! Halljuk!) Eltekintve személyes elvi meggyőződésein től, eltekintve liberális felfogásomtól, melynek minden alkalommal a múltban kifejezést adtam, (Igás! Úgy van! jobb felöl.) és mely engem már évekkel ezelőtt arra késztetett, hogy a kötelező polgári házasság mellett törjek lándzsát, . . . Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: 1883-ban ! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . eltekintve mindezektől, én egész tárgyilagosan fogom azt fejtegetni, és a t. ház elé tárni, hogy az a helyzet, a melyben jelenleg vagyunk, miképen alakult ? (Halljuk! Halljuk!) Volt már egyszer alkalmam felemlíteni, (Halljuk!) de én azt hiszem, hogy a nagy igazságok nemcsak tűrik, hogy ismételtessenek, hanem egyenesen megkövetelik, hogy ismételtessenek mindaddig, míg a köztudatba át nem mennek, míg mindenkit meg nem győznek. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Mi tagadás benne, t. ház, a jelenlegi helyzet azon rendeletben veszi eredetét, melyet én 1890-ben az elkeresztelési eseteket illetőleg kibocsátottam. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem akarom én most azt vitatni, hogy ezen rendelet törvényes alapon nyugszik-e, habár Polónyi Géza t. képviselőtársamnak minapi azon kijelentésével szemben, hogy ő ezt a rendeletet még mindig törvénytelennek tartja, hivatkozhatnánk e képviselőház határozatára, hivatkozhatnál azon felül a legfőbb bírói széknek egyik ítéletére is, mely maga részéről is (Halljuk ! Halljuk!) e rendeletemet törvényesnek is merte el. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De akármiképen áll is ez a dolog, az csak tagadhatatlan, hogy e rendelet nem foglal magában semmi egyebet, mint intézkedéseket az iránt, hogy az anyakönyvek megfelelően vezettessenek. (Úgy van! jobb felől.), hogy az anyakönyvi bejegyzések a pozitív törvény rendelkezéseinek feleljenek meg. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Az is tagadhatatlan, hogy ez intézkedésemnek, ezen rendelkezésemnek végrehajtási módja nem volt más és nem volt egyéb, mint azon már 1868. óta fennálló gyakorlat, mely szerint az elkeresztelési konkrét esetek mindig egyformán lettek elintézve. (Igás! Úgy van!jobb felöl.) Erre támadt azután, t. ház, az a mozgalom, a mely alulról szítva, (Halljuk! Halljuk) felülről tűrve (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és kívülről helyeselve, (Igás! Úgy van! jobb felöl.) az elégedetlenség és az ellenállás minden stádiumain át egészen a támadásig fejlődött, (Igás! Úgy van! jobbról.) mindig és folyton hivatkozással az egyház rendelkezéseire, a ^vallásos meggyőződésre. (Úgy van! jobb felöl.) És mivel ez a hivatkozás fordult elő a vallásos meggyőződésre, a korKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI. KÖTET. mánynak kötelessége volt kísérleteket tenni az iránt, hogy nem lehet-e a mérges sebből a fallánkot eltávolítani? Azt mondottak, a katholikus lelkészeket nem lehet törvény és rendelet útján arra kényszeríteni, a mit az egyház eooperatio in haeresi-nek nevez; a kormány tehát hajlandónak mutatkozott arra, hogy oly rendelkezéseket tegyen, hogy ezek az anyakönyvi kivonatok ne a lelkésztől egyenesen küldessenek a másik lelkészhez, s ne legyen közvetlen a kooperaczió, hanem küldessenek be azok a politikai hatóságokhoz, teszem fel a szolgabíróhoz, és ez tegye át a másik illetékes lelkészhez. Ez nem találtatott megnyugtatónak. Madarász József: Mert ez a gyengeség jele! (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobb old dm.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: Erre felötlött az az eszme, hogy a kooperácziónak semmiféle jele se maradjon, hogy részleges polgári anyakönyveket kell létesíteni a vegyes házasságból született gyermekek számára. De. t. képviselőház, ez esetben is az illető lelkészeknek közreműködésére lett volna szükségünk, mert ha a részleges polgári anyakönyvek létesíttetnek, akkora vegyes házasságból született gyermekek az általános születési anyakönyvbe természetesen be nem vezethetők, mert azt csak nem lehetett volna megengedni, hogy az általános születési anyakönyv egyes részeiben közokirat legyen, más részeiben pedig ne legyen. Á lelkészek ezen szükséges közreműködéséről nem lettünk biztosítva és ekkép folytonosan nőtt az izgalom és kifejlődött egészen a reniteneziáig, as engedekmetlenségig az állam törvénye ellen, (Élénk helyeslés jobb felöl. Egy hang a szélsőbalon: Nem törvény, hanem rendelet! Mozgás. Halljuk! Halljuk !) és ekkor történt, hogy gr. Apponyi Albert tarthatatlannak jelezve a helyzetet, e teremben leginkább sürgette a radikális megoldást. Nézzük, t. képviselőház, hogy mi lehetett ez a megoldás. Hogy az állami tekintély, az állami törvény egyszerűen alláreudeltessék egy egyház egyoldalú felfogásának, az, gondolom, teljesen ki volt zárva,. (Helyeslés.) Vagy talán egy másik eszközhöz kellett volna nyúlni? Kellett volna az állam rendelkezésére álló összes hatalmi eszközökkel, folyton fokozódó büntetésekkel, karhatalom alkalmazásával kierőszakolni a törvény rendelkezésének a végrehajtását? Ez lett volna, t. ház, a valódi »Kulturkampf«, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) ez lett volna valódi megzavarása a bel békének (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) és a mellett meg rendkívüli odiózus is lett volna, mert a vallásüldözés színe alatt jelent volna meg. (Elénk helyeslés jobb felől.) Nem maradt tehát egyéb hátra, mint az L9