Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

146 298- országos Blés 1894 állam és egyház közötti viszony új és végleges rendezése, mint kettészakítása annak a vitás területnek, a melyen az állam és az egyház közt ily összeütközések előfordulnak. (Zaj. Halljuk! Sálijuk!) Nem maradt tehát egyéb, mint az egyházpolitikai reformnak teljes terjedelmében való felvétele és annak a torvényhozás elé terjesztése. (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) Ennek a reformnak sarkalatos pontjai a polgári általános anyakönyv, a kötelező polgári házasság; természetes koroilariuma az 1868 : LIII. tcz. némely intézkedéseinek megváltoztatása. (Helyeslés jobb felel) Ez a programra nemcsak felszabadulás az egyik oldalon, de felszabadítás a másik oldalon is: felszabadulás az államra nézve az egyházi bilincs alól, (Úgy van!) mert az állam saját szükségleteit, saját igényeit saját belátása szerint intézi és akaratának végrehajhiijtása felett maga őrködik ; (Élénk helyeslés jobb ftíol.) de felszabadítása egyúttal a vallásfelekezeteknek és egyházaknak is, mert ha ez a programra életbe lép, akkor a vallásfelekezetek, az egyházak nem lesznek kénytelenek eltűrni az állam beavatkozását és azon rendelkezéseket, a melyek igen gyakran nagyon kellemetlenül érintették őket. És ez a programra és annak életbeléptetése egyúttal legpregnánsabb biztosítéka a vallásfelekezetek egyenjogúságának, de egyúttal az állam szuperioritásának is: (Élénk helyeslés jobb felől.) a vallásfelekezetek egyenjogúságának, mert hiszen a kötelező polgári házasság behozatala által az állam az összes felekezeteket egy színvonalra állítja; és az állami szuperioritásnak, mert az egész vonalon az összes felekezetekkel szemben az állam akarata érvényesül. (Elénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Es ez a programra egyúttal a leginkább és legkönnyebben békéltető is, mert úgy a protestánsok, mint a katholikusok megnyugtatást meríthetnek belőle: a protestánsok azért, mert a kötelező polgári házasság létesítése által a vallásfelekezetek egyenjogúsága legvilágosabban jut kifejezésre, a katholikusok azért, mert csak e programra keresztülvitele teszi lehetségessé az 1868 : Lili. tcz. némely rendelkezéseinek megváltoztatását, a mire a katholikusok nagy súlyt fektetnek. (Úgy van! Úgy van! jobb Jelöl. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Nem úgy áll tehát a dolog, a mint azt gr. Apponyi Albert t. képviselő úr minapi be szédében mondotta, hogy a kormány ütni akar az egyiken, tudniillik a protestánsokon, és ütni akar a másikon, tudniillik a katkolikusokon; ellenkezőleg, meg akarja nyugtatni ezt ós meg akarja nyugtatni amazt. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Már több ízben hallottam felemlíteni ezen vita folyamán is, hogy e programm csak takfeoraár 23-á.ü, pénteken. tikázásnak és hatalmi vágynak szülötte, hogy a mi részünkről különös elvhűség az, a mely csak akkor jelentkezik, a mikor a kormány reá nézve tarthatatlan helyzetből akar menekülni. E vádnak, e szemrehányásnak nincs semmi alapja. Az elvhűség nem abban áll, hogy elveket hangoztassanak akkor, a mikor azokat nem lehet alkalmazni, (Helyeslés jobb felöl) a mikor annak helye és ideje nincs; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem nézetem szermt abban áll, hogy a régen vallott elveket akkor léptessük életbe, a mikor arra az alkalom megvan. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És midőn az alkalom beállott, akkor ez a párt és a kormány azonnal előállott azokkal a régen vallott elvekkel. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál: Tehát mi vagyunk az elvtagadók és önök az elvhűek?! (Mozgás a szélsőbalon.) • Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy csak hatalmi vágyból állította volna fel a kormány ezen programmját, ennek a vádnak megerőtlenítésére, azt gondolom, elégséges reámutatni azokra az eseményekre, a melyek a kormánypárt kebelében a programm felállítása óta lefolytak. (Felkiáltások bal felől: De előtte! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ezek világosan mutatják, hogy nem hatalomvágy vezette a kormányt akkor, midőn elveit programmba foglalva, törvényjavaslatban bemutatva terjesztette a ház elé. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagyon merész vállalkozás volna részemről, ha azok után, a miket a t. kollegám, az igazságügy miniszter úr (Élénk éljenzés jobb felöl.) a tegnapi napon oly részletesen, oly behatóan kifejtett, én is azzal akarnék foglalkozni, és annak most már felesleges bebizonyításán akarnék fáradozni, hogy az általunk kitűzött czél elérésére és biztosítására csak az a reform vezethet, melyet a törvényhozás elé terjesztettünk, hogy azt, a mit mi létesíteni kívánunk, csakis a kötelező polgári házasság által érhetjük el. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) De ha össze kellene foglalnom a különbséget, mely a mi felfogásunk, a mi programmunk és gr. Apponyi Albert t. képviselő úr programmja közt van, akkor azt röviden a következőkép tehetném. (Halljuk! Halljuk!) A mit mi akarunk, t. ház, az a végleges rendezés, a mit gr. Apponyi Albert úr akar, az az ideiglenes rendezés. Az az ideiglenes rendezés, a melyet gr. Apponyi Albert úr kíván, kétségtelenül épen annyi izgatottsággal, épen annyi animozitással, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) épen annyi küzdelemmel járna, mint a végleges rendelés. (Élénk helyeslés a jobboldalon.