Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
1 44 29 8. országos ülés 1894. február 23-án, pénteken. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Magna pars. Gr. Csáky Albin vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Nem fogok, t. ház, elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni a felett, liogy az állam jogosult-e és mennyiben a házassági jog terén rendelkezni? Azt sem kívánom magyarázgatni, hogy MZ állam bizony kénytelen is a házassági jog terén rendelkezni. És még azt sem akarom kitűntetni, hogy a polgári házasság intézményének tulajdonképen mi a belső értéke. Nem foglalkozom ezekkel, t. ház, azért, mert nyilt ajtókat nem szeretek betörni. (Tetszés jobb felől.) Hiszen az, t ház, hogy az állam jogosult a házassági jog terén rendelkezni, kétségkívül onnan ered, hogy a családalapítás és annak folyományai az állami életnek gyökereit érintik és az állam ennélfogva nem lehet közömbös a tekintetben, hogy a családalapítás miképen történik, és hogy a családalapításnak micsoda folyományai vannak ? Hogy csakugyan szükségszerű az, hogy az állam a házassági jog terén rendelkezzék, ezt mutatja minden állam példája, még azon államoké is, a hol a házassági ügy majdnem egészében az egyházaknak van átengedve, mert még ott is kénytelen az állam állami szempontból rendelkezőleg. utasítókig, határozatilag közbelépni. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ha pedig egyszer az államnak egyrészt jogosultsága, másrészt pedig a kötelezettsége a házassági jog terén konstatálva van, és ha ezen jogát gyakorolja: akkor talán magától érthető, hogy ezen jogosultság és kötelezettség legpregnánsabb kifejezését a polgári házasság intézmé nyében találja, mely egyedül az államtól derivál. (Úgy van! jobb felől.) Nem fogok én t. ház, polemizálni az egyházi állásponttal; nem pedig azért, mivel zárt ajtókon sem szeretek kopogtatni, (Tetszés és helyeslés jobb felöl.) mert nyilvánvaló, hogy az egyházi rendelkezések és felfogások, bármennyire határozók és mérvadók is azok azokra nézve, a kik az egyházakhoz mint hívők tartoznak, nem lehetnek mérvadók, nem lehetnek határozók az államra nézve, (Igaz! Úgy van! jobb felöl) mert az egyházi rendelkezések nem karolhatják fel, nem abszorbeálhatják mind az állami exigencziákat. (Úgy van! jobb felöl.) De azután, t. ház, lehetetlen is az egyházi állásponttal foglalkozni, mikor az államról van szó; mert. hiszen ha egy államban több egyház van, de nincs uralkodó egyház, mint a minő helyzetben mi vagyunk, az egyházben pedig ellentétes, sőt egymással homlokegyenest ellenkező intézkedések és rendelkezések vannak, akkor kérdem: vájjon a kormány melyik egyház felfogásával számoljon és miként jusson ki ebből a zavarból, a mely előtt áll ? (Helyeslés a jobboldalon.) Felesleges, t. ház, az egyházi állásponttal foglalkozni azért, mert hiszen előttünk már bő tapasztalat van a tekintetben, hogy ha az állam a maga részéről a házasság terén intézkedett, ezzel szemben az államban micsoda helyzet támad. Hiszen Európaszerte megvan a polgári házasság intézménye, és Európaszerte látjuk azt, hogy ha már megvan a polgári házasság intézménye, akkor az egyházak, ha ezen intézménynyel talán nem békülnek is ki, meg tudnak élni mellette, sőt jól prosperálnak is. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és a szélsőbalon.) Ellenállok, t. ház, még azon csábító alkalomnak is, hogy a vita folyamán felmerült mindenféle ezélszerűtlenségi momentumokkal foglalkozzam. Ellenállhatok ennek azért, mert hiszen már mások bővebben foglalkoztak ezen momentumokkal; ellenállhatok ennek kivált azért, mert én a kérdés súlyát egészen más körülményekben látom, melyekre azonnal rá fogok térni. (Halljuk! Halljuk!) Egyet azonban ezen ezélszerűtlenségi momentumokból mégis csak fel kell említenem, és pedig- azért, mert úgy gróf Apponyi Albert , mint Bánó József t. képviselő urak beszédükben egyenesen én reám hivatkoztak, mondván, hogy 1892 ben egyik beszédemben kijelentettem, hogy az általános polgári anyakönyvek a közigazgatási reform keresztülvitele előtt egyáltalán nem létesíthetők. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy teljesen igazam volt akkor, midőn azt állítottam, és hogy teljesen igazam van most is, midőn ezen akadályt már nem látom. Igazam volt akkor azért, mivel akkor az általános anyakönyvek rögtöni életbeléptetéséről volt szó; azt pedig az előzetes tanulmányok megtétele, az adatok összegyűjtése és a helyzet ismerése előtt a jelenlegi közigazgatási szervezettel nem tartottam lehetségesnek. Azóta azonban jelentékeny idő múlt el. Azóta volt alkalma a kormánynak összeszedni mindazon részletes adatokat és me.gtétetni mindazon tanulmányokat, melyek a helyzetet megvilágítják, és most mír jó lélekkel mondhatjuk azt, mit t. kollegám, a belügyminiszter úr itt e napokban igen részletesen kifejtett, hogy igenis, megvan annak a lehetősége. E szerint tehát nincs ellentétben mostani felfogásom azzal, a mely volt ezelőtt két évvel. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A főmomentum tehát — a melyre czéloztam, a melynek megítélésétől függ a legtöbb s a melyre nézve előbb kijelentettem, hogy ezzel mindjárt fogok foglalkozni —-az, hogy az egyházpolitikai reform, a mely most törvényjavaslat alakjában a képviselőház előtt fekszik, egyáltalában elhalasztható volna. Ha ezt a kérdést el akarjuk dönteni, akkor, t. ház, annak fejtegeté 1
