Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

»?. »ps»ftg»s ölés 1894 febrnár SÍS-én, esfltnrttíStSn. 119 Herman Ottó: T. ház! Szacsvay Sándor t. képviselőtársam azzal tisztelt meg, hog}^ az imént elhangzott beszédében Miskolczon elmondott programmbeszédemnek egy részét felolvasta; ezzel megtörtént az, hogy csekély szavaim a ház naplójába belekerűi ve, a ház vitáinak történetében foglalnak helyet. De minthogy a történetírásban a dátumra is tartozunk súlyt fektetni, és mivel Szacsvay t. képviselőtársam szavaimat egy egész hónappal későbbre tett", mert nem Julius elsején, hanem június elsején mondottam azokat, sietek ezt helyreigazítani. Egy második megjegyzésem az, hogy az idézett szavak nem voltak az én szavaim, hanem voltak egy történelmi ténynek konstatálásai, annak a ténynek, hogy egészen analóg helyzetben, már akkor is találkoztak Magyarországon határozott liberális férfiak, a kik azt mondották, hogy túlmenve a mértéken, vegye fontolóra az egyház azt, hogy Palóczy és társai nemcsak meg akarják tenni, de meg is teszik azt az indítványt, hogy az egyházi javak állami kezelés alá vétessenek. Kijelentem egész nyíltsággal, hogy én ma is teljesen rokonszenvezem azokkal a férfiakkal, a kik ezelőtt, ötven évvel már a liberalizmusnak ezen fokát érték el és azt hirdették is, valamint rokonszenvvel és tisztelettel hajlóm meg a Szacsvayak azon nemzedéke előtt, a melynek sírjához Magyarország ifjúsága ma is járul, hogy szabadságszeretetét erősbítse. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Molnár Béla! Molnár Béla: T. ház! Midőn a magam részéről is bátorkodom a t. ház becses türelmét és idejét igénybe venni e kérdésben (Halljuk! Halljuk! Percsel Dezső alelnök elfoglalja az elnöki széket.) mely immár közel másfél éve, hogy napirenden van, s minden oldalról élénk eszmecsere tárgyát képezte, épúgy az irodalomban, mint a képviselőházban, nem remélhetem, ho<ry a nagyfontosságú javaslat támogatására áj, eddig sohasem hallott érveket találjak. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom felsorolni azon szempontokat, melyek nálunk a házassági jognak egységes állami törvények és a kötelező polgári házasság alapján való rendezését nagy nemzeti kérdéssé teszik. Ha mégis felszólalok, teszem ezt egyrészt azért, mert hatholikus létemre most, midőn a javaslatot tárgyaljuk és bekövetkezett a sokak által ez ideig gondosan került színvallás ideje, kötelességemnek tartom, bármi sze rény tagja legyek is a háznak, álláspontomat ismételve nyíltan kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom felszólalni azért is, mert követője és híve lévén azon egyháznak, melynek nevében és hiíelveire való hivatkozással a kormány javaslataival szemben országszerte oly élénk agitáczió folyik, jogosítva érzem magamat tiltakozni, hogy az országos agitáczió az összes katholikusok neve. és czégére alatt menjen, (Helyeslés jobb felől.) másrészt tiltakozni az agitáczió azon módja és fegyverei ellen, melyek használatára szerintem még a végszükség sem adna jogosultságot, (Élénk helyes lés jobbról.) Teljes lojalitással ismerem el minden nézet jogosultságát, még azt se kívánom tőle, hogy következetes legyen, mert hisz akkor ma sok lelkes meggyőződés jogosultságát tagadnunk kelleue. (Tetszés jobb felől.) Elismerem minden kinek alkotmányos jogosultságát arra, hogy nézeteinek tisztességes és alkotmányos fegyverekkel követőket toborozzon. De feltétlenííl el kell ítélnem azt az eljárást, hogy itt a fővárosban összegyűlt 3—4 ezer ember elnevezze magát »katholiku? nagygyűlés* nek és a mindnyájunk által ismert királyi távíratnak oly ügyes és tapintatos felolvasásával port hintsen a könnyen hivő közönség szemébe (Tetszés jobbról. Mozgás bal felöl.) s a Felség magas személyét abba a ferde színben igyekezzék feltüntetni, mintha kerülő utakon, saját kormánya ellen tüntetve, épen a katholiküs nagygyűlés útján akarná kifejezni kormánya iránti bizalmatlanságát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tiltakoznom kell továbbá az ellen is, hogy az úgynevezett katholiküs nagygyűlés, mint Magyarország nyolcz-kilencz millió katholikusának mandatáriusa nyilatkozzék s hozzon oly határozatokat, melyek a felekezeti torzsalkodást permanenssé tegyék, nemcsak az általános képviselőválasztások idejére, hanem kivigyék a községi és megyei üléstermekbe is. (Élénk helyeslés jobbról.) Vívjunk tisztességes fegyverekkel bár mily elkeseredett elvi harczot, de megbotránkozással kell, hogy visszautasítsa minden magyar ember az agitáczió azon módját, mely az izgatás teréül a családot választja s nem riad vissza még attól sem, hogy serdűlő gyermekek még érintetlen, de könnyen befolyásolható kedélyét a felekezeti türelmetlenség csirájával mételyezze meg. (Tetszés a jobboldalon) Házassági jogunknak egységes országos törvények és a kötelező polgári házasság alapján való rendezése . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Molnár Béla: • . . nagy lépést jelent mindazok előtt, kik, midőn egységes jogrendet óhajtanak minden téren, egyszersmind szívükön viselik állami életünk fejlődését és erősbítését. Akkor, midőn épen ezen feltétlenül megoldandó kérdéseket a katholiküs egyháznak az állam törvényeivel szemben követett merev álláspontja tette feltétlenül megoldandókká, midőu épen az egyháznak az állam tekintélyével történt szembeállítása tette ezen kérdéseket akutakká, és kormányunk ezen kérdéseket gyökeresen s emberi