Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-297
Ug 2»7. urssAjcoi filé* 1884. február t%-éa, egütOrtSkttn. gári hatóság előtt is meg lehet kötni a házasságot és egyházilag is. De én a fősúlyt nem erre, hanem a polgári és személyi status nyilvántartására, az anyakönyvezésre fektetem és megmondom ent nézeteimet is. (Sálijuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Nem tartom szükségesnek és törvényhozásunk ma sem teszi azt, hogy minden magánjogi szerződést közjegyzői kényszer alá helyezzen és csak némely esetben áll is ez fenn. Annál kevésbbé szükséges ez a házassági viszonyra nézve, mert a házassági szerződés magasabb erkölcs-vallási dolog, mint az egyszerű magánjogi szerződés, mert ebben vallási motívumok és erkölcsi és hitelvi kérdések és behatások is vannak. Már most, ha az egyszerű magánjogi szerződésnél nem köteleztetik a pol-iár, hogy azt közjegyző lássa el: akkor annál kevésbbé jogosult, hogy a házasságot okvetlenül polgári hatóság előtt kössék meg. Én részemről elégnek tartom, — és ez a fődolog, — hogy az állampolgárnak születésétől kezdve haláláig minden status-viszonya, annak minden változása, mintegy személyi telekkönyvileg, a publiczitás, legitimitás és spcczialitás elveinek megfelelőleg nyilván tartaSBék és bizonyított is legyen. Ezért én elégnek tartanám a házasságra vonatkozó általános bejelentési kötelezettség törvénybe iktatását és ezt megoldhatjuk többféle úton. (Halljuk ! Halljuk!) A fődolog azonban az, hogy annak egységesnek és általánosnak kell lenni. Hogy a nyilvántartás belyes legyen, nem okvetlenül szükséges a megkötési mód kötelező formája a lényegre nézve, mert a telekkönyvi rendszer sem kívánja, hogy csak ott legyen megköthető a szerződés, hanem a magánúton létrejött szerződés alapján csak a jogviszonyt jegyzik a cselek vénynél be és az abból származó jogot magát. Es ebhen van & lényeg, nem pedig abban, hogy jegyzőkönyvbe vegye a polgári tisztviselő a felek kijelentéseit a házasságlépésre nézve! Nem mondom én, t. ház, hogy ehhez egészen hasonlóan járnának el a többi művelt országokban is, s nem is remélem tehát, hogy e véleményem nyilvánításával én még a figyelmet fel is ébreszthettem volna ma itt, esak nézetemet akartam elmondató, úgy, a hogy én ezen kérdést voltaképen tekintem. Csalhatatlanságot magamnak nem vindikálok s én egyáltalában csak a kérdés tisztázásához, annak valódi alakjában és annak minden salak nélkül való feltüntetéséhez kívántam szavammal hozzájárulni. (Helyeslések a szélsőbalon.) T. ház! A mint beszédem kezdetén is mondtam, a most divatos áramlatban a hiperliberálizmus, a kozmopolitizmus és egyéb mindenféle áramlat szerepel. Az egész ország el van ragadtatva és a liberalizmus harmadnapos hideglázában szenved és ily állapotban én egyáltalában nem számíthatok arra, hogy felszólalásom még csak figyelmet ébreszszen is itt. De majd következik egy erősebb áramlat és . fc zuggesztió folytán azok a túlságos hevtílékeny és liberalizmustól elragadott szellemek majd vissza fognak térni a józan meggondolás terére; és ha elfogulatlanul, tárgyilagosan megvizsgálják majdan még a kérdést: nem fogják azt oly parforceliberalis kérdésnek tekinteni, a mely az ország közvéleményét két táborra oszsza akként, hogy az egyiket liberálisnak, a másikat ultramontánnak is nevezzék el. Ezen javaslat egymagában, de a hozzáfűzött politikai és hutaimi kérdés nél fogva is olyan, hogy annak megoldása, ezen, vagy azon irányba való terelése az ország jövő fejlődésének irányára döntő befolyású lehet. Goudo'juk meg tehát, mielőtt e javaslat sorsa eldől, és fontoljuk meg azt gondosan és tartsuk első és a haza iránti kötelességünknek, hogy ki-ki úgy teljesítse hivatását, a mint ezt Nelson mondta az abukiri csata előtt. T. képviselőtársaimat a túloldalon pedig arra figyelmeztetem, hogy fontolják meg, hogy még az oly tekintélyek is, minő br. Eötvös József, Deák Ferencz és— akiről gr. Apponyi Albert tegnap nyilatkozott — gr. Andrássy Gyula is, kik, mint az önök vezérférfiai, az ilyen rohamos haladást nagyon is fékező nyilatkozatokat tettek több alkalommal is. B. Eötvös József azt mondja ugyanis egy helyen: »A haladás népeknél és egyeseknél csak akkor valóban lehetséges, ha egy lábbal szilárdan állunk, mikor a másikat előbbre teszszük.« Másik maximája pedig így szól: »Az elveket nem lehet az életben legvégsőbb következményükig alkalmazni, mert ha az elv tökéletes is, az emberi viszonyok tökéletlenek « (Úgy van! a szélsőbalon.) Deák Ferencz pedig, a ki a kötelező polgári házasságot elfogadta, azt mondja maga is, hogy azt csak fokonkint lehet megvalósítani és óva intett is, hogy »jaj annak a törvényhozónak, a ki ideális törvényeket akar hozni.« Végre azon államférfiú, a kire gr. Apponyi Albert tegnap hivatkozott, gr. Andrássy Gyula, az ehhez hasonló valláskérdésekre a következőket mondta: »Es bár minden ilyen harczban az utóbbi időkben az állam győz: az én meggyőződésem mégis az, hogy vallásos kérdésekben a legrosszabb egyezség is sokkal jobb, mint a legfényesebb győzelem«. így lévén meggyőződve e kérdésről, véleményemet szabadon, függetlenül és önállóan kimondottam eddig is, kimondom most is, sezaz, hogy nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslések a szélsőbalon.) Elnök: Herman Ottó képviselő úr kér személyes kérdésben szót. (Halljuk! Halljuk!)
