Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

I jg 2$7, oras&gQs fiiéi 18M. február 2ä-éa, efütBrtttkSn. hatásnak a politikában is ellenhatás felel meg, megtörtént ezen ellenhatás most a jelen kérdésben is, mert ime, megindult az ellenmozgaloni, az ország többsége jogot és meghallgatást kíván és már ezen ház sorompói elé is jött. Ez a helyzet valódi szignaturája. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Itt nekem, t. ház, Macbeth esete jut eszembe önkéntelenül. Macbeth a boszorkányok jóslata és az azok által elővarázsolt látományoknak hatása alatt hatalomhoz jutott és a hatalmat meg akarta tartani, és rettenthetetlen volt és kevély is. Embertől nem félt, mert jósolva volt, hogy neki ember, kit anya szült a világra, ártani nem fojr, és jósolva volt, hogy addig legyőzhetetlen lesz, a míg a birnami erdő meg nem indul és meg nem mászsza a Dünsinán hegyet. Ámde, t. ház, ime, megmozdult a birnami erdő ég jön Dünsinán felé, és jönni fog még egy Macduff is a kit nem anya szült, hanem a kit az anya méhéből idő előtt kivágtak. És ez meg fogja dönteni Macbeth hatalmát, és nemsokára be fog következni, hogy Skóczia bérczei közé újból a béke angyala vonul be. T. képviselőház! Ezen elmosódhatatlan benyomások alatt vagyok kénytelen már most a javaslatnak érdemleges tárgyalásába is belebocsátkozni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én, a mint előbb is jeleztem, a szőnyegen levő házassági javaslatot, úgy, a hogy szerkesztve van, azon szellemben ég azon rend szerben, általánosságban el nem fogadom. Nem fogadom el először a nálunk divatban levő pártorfodoxia szempontjából, .... Vajay István: Nagyon helyes! (Derültség.) Szacsvay Sándor: . . . . mert a függetlenségi és 48-as párt álláspontja minden közösügyi alapon álló kormánynyal szemben kibékíthetetlen, és az minden engedékenységet és minden kibékülést és engedékenységet egyszerűen és elvileg teljesen kizár. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) T. ház! így fogva fel a pártor todosiát, én nem vagyok nazarénus, hogy ne harczoljak az én ellenségemmel szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én győzni, és az ellenséget legyőzni akarom. (Élénk helyeslés a szélső bololdalon.) T. ház! Én hadviselésnek tartom a parlamenti küzdelmet és nem vizsgálom, hogy a győzelem után mi fog következni ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Én harezolni, győzni, vagy elesni akarok ; én, t. ház, a stratégiát, a taktikát a hadjáratnál egyaránt alkalmazom, és tőlem függ, hogy a hareztéri viszonyokat miként, hogyan használom fel, és ebben nekem senki tanácsot nem is adhat. (Helyeslés a szélsőbal felől.) T. ház! Midőn előttem egy oly kormányán, a mely mindjárt programmjänak első pontjában az én függetlenségi eszméim ellen oly merev állást foglalt el, és a mely kormány fennállása óta rendszeresen az én függetlenségi törekvéseim ellen küzd, (Úgy van! a szélsőbalon) és a mely úgy tekintette a szerencsétlen pártválságot is a kőszegi napok idejében, hogy arra már csak azt a hivatalos pecsétet kell ráilleszteni, hogy mi ámítók és hiú Ígérgetők vagyunk: én ettől a t. kormánytól semmiféle javaslatot el nem fogadok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Nem fogadom el a javaslatot •— és ez még fontosabb — a magyar államjog Szempontjából sem. Lehet, hogy ebben sajátságos, lehet, hogy különleges a felfogásom, de ez meggyőződésem kifolyása. Én tehát ismétlem, t. ház, a magyar államjog szempontjából sem fogadom el a javaslatot, és ezt indokolom a következőkkel. (Halljuk! Halljuk!) Úgy tudom, hogy a mi alkotmányunk és államjogunk szerint minden egyes magyar állampolgárnak vau nálunk több közszabadsága, úgynevezett polgári alapjoga, és ezen alapjogok közé tartozik a személyes szabadság, ezek közé tartozik a lelkiismereti és vallásszabadság is. (Helyeslés a szélső baloldalén.) Ez olyan közjoga és közjogi állása minden egyes állampolgárnak, melyet az államhatalomnak érintenie nem lehet, csorbítania egyáltalán nem szabad; mert akkor az alkotmánynak egyik legfontosabb biztosítékát megszüntetjük, a szabadságot pedig veszélyeztetjük. (Helyeslés a szélsőbalon.) Már, t. ház, ha ez áll, és ha ezen országban minden állampolgárnak ilyen személyi, vallási és lelkiismereti szabadsága van, és ha századokon keresztül minden magyar ember és az összes hazai felekezetek szabadon gyakorolhattak ebben az országban személyi és lelkiismereti szabadságokat; ha minden egyes felekezet a maga vallásos szertartásaiban és önkormányzati szervezetében boldogulni és haladni tudott idáig, és ez az államnak akadályul nem szolgált: nem látom át czélját annak, hogy ezt a vallásszabadsági nevezetes és sarkalatos alapjogot miért változtassuk meg az ország többségével szemben, csupán azon a czímen, hogy ezentúl a polgári házasság is kötelező alakban legyen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elannyira híve vagyok a lelkiismereti és vallásszabadságnak és annyira a türelem embere is vagyok, hogy én nagyon veszedelmesnek tartom, ha az államhatalom a hitelvekbe avatkozik, s annyira becsülöm az egyéni vélemény szabadságát, az egyesek hitelveit, felfogását, vallásos szertartásait, hogy ha az következnék be, hogy mikor a javaslattal egy nagy felekezetnek lelkiismereti szabadsága van megtámadva, a kormány holnap már azt találná indítványozni, hogy a mint e javaslat szerint a házasságkötés a községi elöljáróság előtt fog történni, úgy például a refor-