Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

297. tntégm fiién 181.**.. J (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) »Ilyen közvéleményt bódító szavakkal és bódító italok kai bármikor lehet csinálni bárki és bármi ellen, vagy bárki és bármi mellett. Lehet még az egyház felkent szolgái ellen és különösen a papi vagyon ellen is. Ámde ezek a egyházpolitikai reformkérdések olyannyira jogi természetűek, átértésük annyi ismeretet és tárgyilagos megfontolást igényel, hogy az ezek megítélésére illetékes közvéleményt nem is a legtanúlatlanabb, legszegényebb s lelki ismeretlen izgatással ide-oda rángatható tömegben kell keresni«. Itt van egy másik röpirat, a névtelenség fedezete alatt kiadva, mely szól a polgári házasságról, melynek mint társadalmi legfontosabb intézménynek, Krisztus urunktól való egyenes leszármazását, és annak minden vallási színezet nélküliségét olvasom. Ezen röpirat hasonló az élőbbemhez, s ezt mondja a 109. és 110-ik lapon: »A hazafiságnak megdöbbentően elszomorító példája annál keserűbb, mert azon osztály részéről származik, mely a haza közvagyonának nevezetes részét, és mondhatni, ma már elavult, nem létező jogczimen birtokolja és élvezi, melynek gazdag jövedelmei nem személyes és magánczélokra, de a nemeslelkfí adományozók és alapítók intencziói szerint a haza közczéljaíra volnának fordítandók«. En részemről az ily névtelenség alatt megjelenő röpiratokra nagy súlyt egyáltalában nem fektetek, s azoknak nagy fontosságot nem tulajdonítok; de az ily röpiratok is fontosakká válhatnak azonnal, mihelyt a közéletnek nevezetesebb férfiai, mihelyt olyan férfiak, mint maga Eötvös Károly is, a ki pedig a református felekezetnek egyik legkiválóbb képviselője, hasonlót írnak, és hasonlókat nyilvánítanak. Eötvös Károly t. képviselőtársam ugyanis ezeket mondja nagykőrösi beszámolójában: »Az 1868-ki törvénynyel végre igazságosan szabályoztatok a felekezetek közti egyenjogúság és pedig az állami eredetű egyházi javak s a római kathoükus főpapság közjogi hatalma kivételével minden felekezeti kérdésben«. De még nevezetesebb székesfehérvári pohárköszöntője, a melyben ezt mondja: »A protestantizmusnak egy nagy missziója van, és ez az, hogy nyugodtan nézze végig a küzdelmet . . . Mióta a reformáczió hazánkban is elterjedt, ma van a második alkalom, a mikor az alkotmány védelme, az állam kormányzatának védelme és a protestáns érdek egy volt. S azért a magyar protestáns egyház éljen nyugodtan, mint a vén sas a szikla tetején. Hiába vijjognak a fekete madarak.« Ezen székesfehérvári pohárköszöntő volt az, a mely legelőbb az én figyelmemet felébresztette. aaéu, ctats«teM5B. ij5 Ott van gr. Károlyi Gábor t. képviselőtársam, a kit, ha jól emlékszik azonnal figyelmeztettem is, hogy én azt a pohárköszöntőt így elmondva, az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke részéről merőben tapintatlanságnak tartom 8 tartottam. Megmondom, miért. Úgy állítani fel a kérdést a függetlenségi és 48-as párt elnökének, hogy az állam kormányzatának védelme s a protestáns érdek egy és ugyanaz lenne, s ezzel implicite azt mondani, hogy az ország alkotmányának védelme tehát csakis a protestáns egyház részéről történnék: ebben már egyenesen benne van az is, hogy tehát az állam alkotmányának védelmét a katholikus egyház nem teljesíti; mihez képest ez már sértő inszinuáczió; másfelől egy oly pártelnök, a ki oly párt élén áll, melynek többsége katholikus képviselőkből áll, nem mondhat ily felekezeti színezetű progr.immot és nyilatkozatot egyáltalában, mert az sérti a többi párttagokat. De, t. ház, nemcsak ezen jelenséggel találkoztam én, hanem itt van a magyar demokratikus szabadéivtíségnek legtipikusabb képviselője, Herman Ottó képviselő úr is, a ki Miskolczon múlt évi Julius i-én tartott nagyon szellemdús és tartalmas liberális programmbeszédjében a következőket mondotta. (Halljuk! Halljuk!) Előbb ugyanis megfenyegeti a papokat, mint fekete sereget, s azután a következő szavakat mondja: (Olvassa.) »Ha továbbra is izgatnak: itt az Avas hegyfokon fel fog pattani egy igaz magyar sírja, a Palóczy Lászlóé, s mint ezelőtt egy századdal Borsodmegye székházából, most a sírból fog országgá szárnyalni a követelés: az egyházi javak állami kezelése.* Nem mondom, hogy itt teljes összefüggés, de mindenesetre hasonlóság van a felfogásban, és ez az, a mi a kérdést egyáltalában veszélyessé s igen meggondolandóvá teszi elannyira, hogy látva ezt a veszélyes felekezeti szellemet, én megdöbbentem annak nyilvánúíásán, s ez volt nálam az első benyomás, a mely szememről a hályogat levette, úgy, hogy én az egyházpolitikán kérdésben most már nemcsak tetszetős előtért, hanem egy sötétebb háttért is Iátok már, a melynek következményeit részemről egyáltalán előidézni nem akarom, s melynek folytán ezekkel szembeszállni legelső törvényhozói kötelességemnek tartom is, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert nem akarom, hogy ezen országban még a felekezeti szellem is a maga teljes türelmetlenségével felébresztessék, és ez országnak még meglévő békéje is végzetesen megbontassák. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Ezt látom én a kormányprogramja nevelési rendszerében, és ily tényezők mellett fejlődött ki a mai politikai helyzet, a melylyel ma szembenálltmk. Mivel azonban minden 15»