Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

297. nrajKisros Illés 1894. február 22-én, csütSrtököiu 113 ezen csecsemőt oly fürdőben mutatták be, melynek vizében sok mindenféle piszok úszkál. Nekem hivatásom lenne politikai vegyelemzéssel azt is megvizsgálni, hogy a fürdő vizét mi teszi tisztátalanná. (Ralijuk! Halljuk! bal felöl.) Vájjon a taktika-e, az illiberális szándék-e, törvénytelen ágy-e, a dajkák, vagy a bábák-e, vagy a dajkák és bábák nevelési rendszere-e? Nekem is lennének az alkotmányos politika, a politikai morál mííszertárából némely alkotmányos eszközeim, hogy ezen vegyelemzést teljesítsem, de nem teszem, rábízom ezt az utánam következőkre, a nálam szakértőbb politikai szak vegyelemzőkre. De nem tehetem, hogy néhány olyan körülményt fel ne hozzak ezen egyházpolitika fejlődési stádiumából, a melyek igazság számába is mehetnek 8 a melyek ezen csecsemőre a nevelési redszer folytán bizonyos anyabélyeget is sütöttek, a mely onnan soha ei nem múlik. A bélyeg első sorban az, hogy a t. kormánynak nincsen alkotmányos jogezíme arra, hogy a javaslatot ide behozza; és az alkotmányos tisztesség szem előtt tartásával nem tagadhatja ezt el ma már sem a kormány, sem a szabadelvű párt maga. Mert ime gr. Szapáry Gyula, a ki önöknek apjuk, papjuk és keresztapjuk volt, (Derültség a szélsőbalon.) folyó évi január hó 16-án önökhöz intézett búcsúlevelében következőket mondja : »Sem az előtt, sem az 1892-iki általános választások alkalmával nem képezte sem a kormány, sem pártja programmját az, hogy az egyházpolitikai kérdések és az azzal összefüggő intézkedések a közigazgatási reform megoldása előtt léptettessenek életbe, melyek nélkül azokat életbe léptetni lehetetlen, vagy legalább is fölötte káros.« A kormányprogramm ezen hiányát folyton hangoztatták is a valódi ellenzéki árnyalatok — mert mások is lehetnek— és a sajtó, és hangoztattam magam is többször a legutóbbi költségvetési vita alatt is. Csakhogy a kormány azt a sarkalatos alapelvet, mely szerint minden kormány-akezió akkor jogosult, ha a nép akaratára támaszkodik, azzal a fallácziával akarja elütni, hogy a kormány Deák Ferencz hagyományainak örököse, és hogy az egyházpolitikai eszmék oly közkmeset képeznek, melyeket a nép akaratára való hivatkozás nélkül is meg lehet valósítani. Nem ismerek ennél nagyobb politikai hipokrizist. Mert bár nem vagyok a, Deák Ferencz politikájának híve, mégis mint igazságos ellenfél kijelentem, hogy önök ott túl nem örökösei Deák Ferencz szellemének, (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) önök, mielőtt a kakas háromszor kukorikolt volna, háromszor megtagadták már mesterüket, (Élénk tetszés a szélsőbalon.) és elhagyva zászlaját, mesterükké tették Tisza ÜLÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVI. KÖTET. Kálmánt, (Úgy van! a szélsőbalon.) alapjában felforgatták Deák alkotásait és megalapították a Tisza-rendszert, mely 15 év alatt megrontotta az országot. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Önök e javaslattal is csak azt a rendszert akarják továbbra is fentartani és nem akarnak meghallgatni semmi ellenkező véleményt. Önökre talál Béranger szava: »A hatalom harang, és a kik húzzák, nem akarnak más hangot hallani.« (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Azt mondja az önök sajtója és a miniszterelnök úr is, hogy a 70 es évekbeli törvényhozás közkincsei jogosítják fel önöket arra, hogy programmjukat a nép megkérdezése nélkül is megvalósítsák. Valóságos közkincsek ugyan a 70-es évek törvényhozásának eszméi, azonban azok már a történeleméi, azok az akkori választók és választottak tulajdonai, azok nem a mi és a mi választóink tulajdonai, azokat felhasználni ugyan lehet, de nézetem szerint minden államférfinak a maga elvéből, a nemzeti akarat forrásából származott elvéből és a maga emberségéből kell élnie, ha mindjárt modern államférfi is. A hadviselő fél mindig a maga fegyverzetében áll ki a csatatérre, azzal a fegyverzettel esik, vagy győz, és nem használja más fegyverzetét, mert az csak hadi jogon válik az ő tulajdonává. És az úrlovas mit tesz? Saját színei alatt indul és győz, de idegen színeket nem használ. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezekre hivatkozni tehát nem lehet. Á második szeplő ezen a gyermeken az úgynevezett közvélemény előkészítési eljárása, (Halljuk ! Halljuk!) és ennek a valódi közvélemény helyett való feltüntetése. Hangoztatják, hogy ebben a kikészítés! eljárásban sok mindenféle nyilt és titkos tényező folyt be, de én ezekről megemlékezni nem akarok, mert nem ismerem a titkos tényezőket. Csak azokról szólok tehát, a melyeket észleltem, a melyekről tapasztalataira vannak, Ily tényező első sorban maga a kormánypárti sajtó, az úgynevezett kozmopolitikus sajtó. Ezen kozmopolitikus sajtó kézzel-lábbal, síppal-dobbal dolgozott a kormány politikája mellett, a magyar liberalizmus dicsőségére és emelésére. Ezen sajtóra nézve elmondom nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Korunk az idegesség és az újdonság ingerének korszaka lévén, a meggondolatlanul felkapott röp- és jelszavak gyorsan elterjednek s továbbterjedésükkel politikai áramlatokká, valóságos divattá is válnak. S mikor ekkorára fejlődtek, akkor már nivelláló erejük elől alig térhet ki az ember, mert nem akar az árral szemben úszni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az emberek nagyobb része nem tud, vagy nem akar saját agyával magának képzeteket alkotni és azokból ítélethez iá