Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

112 297. országos ülés 1894. február 22-én, csütörtökön. menyemet itt nyíltan indokoljam. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) T. ház! A mi M személyes kérdést illeti, íme, itt van a függetlenségi és 48-as pártnak a választókhoz intézett szózata, a melyben reverzáíisról szó sincsen. Ezen szózat szórói-szóra így hangzik: »Sztikségesnek tartjuk a vallásszabadságnak törvényben leendő kimondását, a házassági jognak kötelező polgári házasságra való alapítását s ezekkel kapcsolatban minden felekezet közt úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint az egyházak és hitközségek szervezetére a teljes egyenjogúságnak megállapítását s a felekezetek önkormányzati jogának biztosi tását«. Kérdem, t. ház, van-e csak egy szó is, van-e csak egy fogalom is ebben a szövegben, a mely valami jogi elemét foglalná magában akár egy reverzálisnak, akár váltónyilatkozatnak ? Abban egy nézet, egy óhajtás van kifejezve, a melyet a függetlenségi és 48-as páit a maga közjogi és politikai rendszerében akkor, a mikor ezen programm megvalósításának esete bekövetkezett, megvalósítani akar. Ebben tehát váltókötelezettség, vagy reverzális egyáltalában nincs, és én a fenforgó javaslatra vonatkozólag ebből a szövegből sem váltókötelezettséget, sem reverzálist magamra nézve elvállalni nem akarok, Mert noha aláírtam a függetlenségi párt válaszfelíratának a szövegét, de tudjuk, hogy ifiként készült ezen válaszfelírat, a függetlenségi kör műhelyében: az egyes darabok összefüggésükben sohasem vizsgáltattak meg. Elismerem ugyan, hogy akkor ezen szöveget nem is vettem komoly megfontolás alá, hanem aláírtam egyszerűen a többiek iránt való tekintetből. Azonban ebből nem következik, hogy ha én utólag meggyőződtem, hogy az illető szövegben oly kifejezést, vagy oly pontot találok, a melyet nem tartok megvalósíthatónak, arra nézve kötelezettséget vállaljak. (Helyetlés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ha a szavak értelmének konkrét megvalósításáról van szó, veszélyesnek tartom a szavakhoz való kapaszkodást, ezt nem is teszem, hanem mindig a lényeget keresem. Megmondom a lényeget ezen kérdésben is, de mielőtt megmondanám, egy kérést kell intéznem a t. házhoz, és ezt teszem nem annyira a magam, mint inkább a parlamentáris szólásszabadság érdekében, hogy méltóztassanak az ellenvéleményt is türelemmel meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk levő törvényjavaslat a kormány egyházpoluikájának egyik konkrét, mégpedig legfontosabb része, ez úgyszólván az a tengely, a mely körtíl a többi javaslatok is körülbelül forogni fognak. És mivel ugyanezen kérdésnél már fel van vetve a hatalmi és kabinetkérdés is, én sem térhetek ki a kérdések ezen terjedelme elől; ennélfogva foglalkoznom kell a helyzettel, a hogy az jelenleg áll, beszédem másik részében meg fogom mondani egyéni nézeteimet arra is, hogy miként vélném én ezen kérdés megoldását. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) T. ház! A kormány egyházpolitikájára lesújtóbb és igazságosabb ítéletet nem olvastam, mint a, minőt Kossuth Lajos Helfy Ignáczhoz májusban írott levelében arról mondott. Kossuth Lajos idézett levelében szóról-szóra ezeket mondja: »A minisztériumnak egyházpolitikai prograuimja nem is, mint liberális szándék, hanem csakis mint az elkeresztelési kérdésben elkövetett baklövések hínárjából kibontakozás taktikája került önöknél szőnyegre«. A tényleges kormány politikája >olyan gyermek, ki, tekintve fogamzásának indokát, nem igen tisztességes ágyban született*. És szerinte »tény az is, hogy annak dajkája oly fürdőben mutatja be azt, melynek vizében sok mindenféle piszok úszkál*. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem liberális szándék, hanem taktika és hatalmi vágy azok a források, melyekből ez az egyházpolitika származik. Az embrió megvolt a 70-es évek törvényhozási naplóiban ; megvolt az, habár kötetlen pólyában, a függetlenségi és 47-as párt programjában, de a mi fő, nem volt meg egyáltalában a tényleges kormány programmjában; azonban mit alterálja ez a hatalom embereit? Egy kis szerzői jog elbitorlására szükség volt és azt meg h tették. Az embriót átvették és a szabadelvű párt melegítő és sütő kemenczéjébe helyezték, melengették és várták a kipattanást; midőn pedig az kipattant, azonnal körülvették a dajkák a csodaszülöttet; felfelé oly herkules-fajzatnak mutatták be, a mely képes lesz a függetlenségi párt mérges kígyóját agyonfojtani; lefelé fordítva pedig úgy mutatták azt be, mint az igazi magyar liberalizmus derült arczú angyalkáját, a mely egyszerre képes lesz ezen országból a sötétség ördögeit kiűzni. (Élénk tetszés a bal- és a szélső . baloldalon.) Ez röviden összefoglalva az egyházpolitikai programm genezise. Ámde a dajkák és bábák a felnevelésről is gondoskodtak. Dajkává nevezték mellé a kormány kipróbált szellemét és bábává tették a kozmopoíitikus és a szabadkőmívesség sajtójának egész seregét. (Úgy van! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Ezek nevelték a csecsemőt és tizenöt hónapon át forszírozott neveléssel fölnevelték azt akkorára, hogy ime már szükségesnek látták, hogy pogányságából ide behozzák és a megkéresztelésünkkel az egyetemes kereszténységbe felvegyék. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ámde Kossuth azt is monda, hogy a dajkák