Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

ä96. országos Illés 18M. feljrnár 21-én, sgorftén, 101 megtenni mindazt, a mi a protestánsoknak jogos kívánságait és óhajait képezi, de hogy azután az egyházak és az állam közt meglesz-e a béke, az nemcsak az államon múlik, hanem az egyházakon is. (Úgy van! a jobboldalon.) Hogy meglegyen az a béke, ;t melyet mi óhajtunk, arra kölcsönös jóakaratra van szükség. (Helyeslés a jobboldalon.) Én abban a meggyőződésben vagyok hogy ez a törvényjavaslat a kormány részéről ennek a békés egyetértésnek és békés együttélésnek lehetőségét megadja, s azért kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és gr. Apponyi Albert t. képviselő úr határozati javaslatát mellőzni. (Hosszantartó, élénk helyeslés jobb felöl) Papp Elek jegyző: Babó Emil! (B sszantartó zaj. Felkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk !) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Csendet kérek! Babó Emil képviselő urat illeti a szó. Babó Emil: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha én ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tisztán csak taktikai szempontokból indíilnék ki, és lia azt vizsgálnám, hogy miként kerültek ezek a reformok a t. kormány programmjába, ha vizsgálnám azt az eljárást, melyet a t. kormány ezen politika keresztülvitelénél követett, ha vizsgálnám azokat a messzemenő fondorlatokat, (Halljuk! Halljuk !) a melyek e politika érvényesítésénél ezúttal sem hiányoztak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, t. ház, hogy a szőnyegen fekvő kérdésről ily ítéletet mondhassunk, ennek az ítéletnek nagyon is komolynak kellene lennie, s annak a bírálatnak a t. kormánynyal szemben egyáltalában nem lehetne kedvező kimenetellel bírnia. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, nem akarom feltárni mind a taktikai indokokat és eszközöket, csupán csak arra térek ki, hogy van-e egy ember ebben az országban, a ki még másfél évvel ezelőtt is azt hitte, vagy hihette volna, hogy a t. vallásos közoktatásügyi miniszter úr által kibocsátott elkeresztelési rendelet Magyarországon egy új valláspolitikái reformot fog jelenteni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert van-e ember, ki abban mást, mint egy oly egyszerű rendeletet ne látott volna, mely nem az egyik, vagy másik vallásfelekezet ellen, hanem igenis az 1868 : L1H. tcz. biztosítása és szilárdítása indokából lett kibocsátva, de mely rendelettel azonban az által, hogv a t. miniszter úr ezen törvénynek folytonos módosítását helyezte kilátásba, egyenesen magának e törvénynek meggyöngítését eredményezte, (Igaz! Úgy van! a sséhőbahn.) s van-e, t. ház, ember ebben az ország ban, a ki nem látná és nem tudná azt, hogy maguk ezek a valláspolitikai reformok s maga e javaslat is a t. kormány kezében nem egyebek, mint taktikai kibontakozási kényszereszköz abból az elkeresztelési harczból, a melyben a birkózó felek abban a szomorú stádiumban maradtak, bogy nem terítették le egymást, hanem a legnagyobb elkeseredéssel váltak egymástól szét? Avagy, t. képviselőház, nem egyik taktika volt-e a t. kormánytól az is, a mikor kiadta az ország összös főispánjainak azt a rendeletet, hogy ezek a rendelkezésükre álló összes eszközökkel a kormány részérő a propagandát megcsinálják? Polónyi Géza: Most is csinálják! Babó Emil: Hiszen nagyon jól tudom, t. képviselőház, azt, mikép lettek kiadva az ukázok annak tekintetében, hogy a főispánok az esetleg jogosult felekezeti mozgalmat is ellensúlyozzák. De másrészről felhasználták az alkalmat arra is, hogy a szabadelvűség égisze alatt benyomuljanak a tiszta függetlenségi és 48-as ke illetékbe, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az imitált szabadelvűségnek hírlelése mellett a legrégibb függetlenségi párti választókat is a kormánypárt táborába csoportosították. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) T. képviselőház! Nekem az a vélekedésem, mert az igazi közszabadság és szabadelvűség fogalmával az egyezik meg, hogy mindenkinek joga van vélekedését szabadon és független módon nyilvánítani. De. t. képviselőház, ha ez így van is, mégis azt tartom, hogy nem áll s nem állhat a hatalomnak és a kormánynak jogában az, hogy ha valamely felekezeti mozgalom jogos téren áll és jogos téren fejti ki erőit, azt a felekezeti mozgalmat bármikor is meggátolja és megakadályozhassa. Mert én megengedem azt, hogy minden, a liberális elvekért küzdíi embernek lehetetlen, nem szabad bármely, a szabadelvű eszmék megakasztására irányuló felekezeti áramlatot támogatni, de ha ezt, t. képviselőház, meg is engedem, tudom, és magam is vallom, azt mégsem tartom megengedhetőnek, hogy a t. kormány még arra is felhasználja főispánjait, hogy azok az esetleg jogos téren álló felekezeti mozgalmakkal szemben a főispáni hatalom önkényével lépjenek fel, önkényével egy államban ott, a hol más küzdelem, mint a politikailag nemes küzdelem, nem felel meg magának a liberalizmusnak és nem a par lamentáris alkotmány követelményeinek sem. (Élénk helyeslés.) És higyje el azt, t. képviselőház, nekem bárki is, ha a t. kormány künn az országban a közhangúlatot nem ilyen főispáni kommandószóra igyekezett volna megcsinálni, hanem igenis bevárta volna azt, hogy ezek a kérdések maguk a liberális elemek által vettessenek fel, azon közvélemény által, a mely sohasem állotta útját a szabadelvű' haladásnak, ha