Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

94 296. orszAgos Blés 1894. február 21-én, szerdán. nemzeti irányt és a nemzeti aspirácziókat a szabadéivüségnek áldozza fel. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, elmondjam-e mindazokat a hibákat, a melyek 18 — 20 év óta kormány által Magyarországon elkövettettek? Elmondták ezt előttem már igen sokan. De nekem elég visszaemlékeznem a 14. és 25. §-ra; nekem elégvisszaemlékeznem a kardbojt és a jelzőzászlók feletti diszkusszióra; nekem elég visszaemlékeznem arra, hogy mi módon hallgatott a miniszterelnök úr Bécsben, mikor a megboldogult közös hadügyminiszter nyilatkozott a magyar katonai nevelőintézetek ügyében; nekem elég vissszaemlékeznem arra, hogy 1892. — gondolom — jauuár 12-én a miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő a nemzeti aspirácziókat harmadrendű kö etelniényeknek tartja; nekem elég visszaemlékeznem arra, hogy ezen törvényjavaslatban százezer magyar ifjúnak a házasságáról nincs semmi rendelkezés, a kik a közös hadseregben vannak, g hogy ezekről nem a magyar törvényhozás rendelkezik ; nekem elég tudnom azt, hogy a minisztérium megfeledkezett Horvátországról és a horvátországi viszonyokról, és a midőn eszébe jutottak azok, Horvátországot ide génnek és külföldnek nevezte; (Igaz! Úgy van! balról.) nekem elég tudnom azt, hogy a minisztérium megfeledkezett a legelső magyar emberről: a királyról és annak családjáról. (Úgy van! bal felöl.) Nekem elég tudnom és látnom azt, hogy 18—20 év óta ezen kormánynak a nemzeti aspirácziók iránt semmi érzéke sem volt. (Élénk helyeslés bal felől.) Kijelentem, t. ház, hogy önként és szabad akaratból, a nemzeti párt hajójának árboczához kötöttem magamat és engem sem az álhazafiság, sem az álszabadelvűség csábító szirén-hangjai eltántorítani nem fognak. (Élénk helyeslés bal felől.) Épen ezéit nem fogadom el a törvényjavas latot, hanem csatlakozom gr. Apponyi Albert határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : A belügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Bálijuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő úr kijelentette, hogy nem fogadja el a szőnyegen levő törvényjavaslatot ugyanazon okból, a melyet gr. Apponyi Albert képviselő úr is előtérbe helyezett, hogy t. i. a házasságnak kötelező polgári formája egyébként keresztfíl nem vihető, mint ha általános állami anyakönyvvezetők szerveztetnek, nézete szerint pedig ezeknek ez idő szerint való létesítése lehetetlen. Ennélfogva ő is csatlakozik gr. Apponyi Albert nézetéhez, és a javaslatot nem fogadja el. (Zaj és nyugtalanság bal felöl, Felkiáltások a szélső baloldalon Szót sem hallunk!) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Hieronymi Károly belügyminiszter: Kijelentette a t. képviselő úr azt is, hogy az 1868: LIII. tcz. módosítására vonatkozó törvényjavaslatot sem hajlandó elfogadni, a kormánynak az egyházpolitikára vonatkozó három javaslatát tehát nem fogadja el. Én azonban felszólalásomban csak a most előttünk fekro törvényjavaslatra és az általános állami anyakönyvekre fogok szorítkozni, mert felfogásom szerint csak ez a két törvényjavaslat van egymással szerves összefüggésben. Igaz, hogy politikai összefüggésben van azokkal az 1868 : évi LIII. tcz. módosítása is, de ezen összefüggést, melyet maga a kormány is mindig jelzett, ki fogják fejteni és a felhozott ellenvetésekre meg fognak felelni mások. Magam elé csak azt a feladatot tűzöm, hogy az egymással szervesen összefüggő előbb említett két törvényjavaslatról hallottakat igyekezzem megczáfolni. T. képviselőház! Az előttem szólt Bánó József t. képvise'ő úr azon nézetét, hogy Magyarországon az általános állami anyakönyvek nem hozhatók be, csak egyszerűen állította, de semmivel sem indokolta. Minthogy ezen anyakönyvvezetési javaslatot én terjesztettem elő, természetes, hogy nagy figyelemmel kisértem gr. Apponyi Albert képviselő úr tegnapi felszólalását, és kerestem azon tárgyi okokat, melyek őt ezen véleményére indították. Más indokot én alig találtam, mint a következőt, melyet szó szerint leszek bátor felolvasni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Ha van valami, a mire nézve szilárd meggyőződésem van, ez az, hogy az állami anyakönyvezési feladatot csak a hivatalos szervezetnek kereteiben lehet megoldani; ha a hivatalos szervezet erre nem alkalmatos, várni kell ennek az intézménynek behozatalával mindaddig, míg a hivatalos szervezetet erre alkalmatossá tettük.« A képviselő úr — nem szükséges, hogy beszédét szószerint idézzem — azt mondja, hogy maga a kormány előterjesztése is beismeri, hogy a hivatalos szervezet egészében erre nem alkalmatos, a miből azt következteti, hogy Magyarországon ez idő szerint az általános állami anyakönyveket behozni nem lehet. (Halljuk! Halljuk!) Azon általános okokra, a melyek ezen puszta állítással szemben felhozhatók, már ma Justh Gyula t. képviselőtársam reámutatott; rámutatott arra, hogy Francziaországban az állami anyakönyvvezetés a maire-ekre van bízva ma is, sőt a községekre bízatott 1792-ben, tehát oly időben, a mikor Francziaországban a közigazgatás bizonyára nem volt még oly állapot-