Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-296
96. országos ülés 1894. február 21-én, szerdán. 95 ban, mint a milyenben ma van. (Egy hang a szélsőbalon: De behozták a guilottine-t is! Zaj és derültség jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Nem akarok visszamenni 1792-re, hanem a dolog illusztrálására csak azt hozom fel, hogy ma Francziaországban, a hol ez a községek feladatát képezi, 36.000 község v;in, hogy ezek közt száznál kevesebb lakóval biró község 268 van, és egyáltalában az ezernél kevesebb lakossal biró községek száma több, mint az összes községek fele. Mindezen községek szabadon választják maire-jeiket, a maire-i állás semmi néven nevezendő qualifikáczióhoz, még ahhoz sincs kötve, hogy írni-olvasni tudjanak, és Francziaországban mindamellett az anyakönyvvezetés egészen hibátlanul működik. Justh Gyula t. képviselő úr rámutatott arra, hogy más szomszéd;iánknál is be van hozva az állami anyakönyvvezetés. E tekintet ben különösen érdekes Poroszország poseni tartománya, mert ez úgy a műveltség fokára,, mint a lakosok különböző felekezeteire nézve sokban hasonlít a mi viszonyainkhoz. Már pedig Posenben egészen hibátlanul funkczionál az állami anyakönyvvezetés olyan szervezet mellett, mint a milyent én az általam előterjesztett törvényjavaslatban ajánlok. Valamely állam népességének kultúrájára nézve az egyik jelző az, hogy a népesség hány százaléka tud írni-olvasni. Hogyan állunk e tekintetben Magyarországon, összehasonlítva az általam említett két állammal? (Halljuk! Halljuk!) Magyai országon ez idő szerint átlag tud írni és olvasni a lakosságnak 60°/o-a; Francziaország lakosságának 62°/o-a, Posenben nem egészen 6l°/o-a tud. E kritérium tehát azt mutatja, hogy műveltség tekintetében nem állunk ezen országok mögött, a melyekben pedig az állami anyakönyvvezetés egészen hibátlanul funkczionál. Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr a maga meggyőződésében, hogy csak az állami szervezetben lehet helyesen általános állami anya könyvvezetést behozni, elragadtatta magát a latin államok példájától, mert azokban csakugyan mindenütt a községek feladatát képezi az állami anyakönyvvezetés, és ott az állami anyakönyvvezetés rendszere legalább papiroson csakugyan hasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint egyebütt, mert ott azt abban az egy szakaszban lehet kifejezni, hogy a község maire-je egyúttal állami anyakönyvvezető is. Ez papiroson rendkívül egyszerű azon szervezethez képest, melyet 1836ban először Anglia honosított meg, és melynek lényege abban áll, hogy csak ott alkalmazzák állami anyakönyvvezetőknek a hatósági kötelékben állókat, a hol azok arravalók, a hol pedig azok kevésbbé látszanak arravalóknak, ott másokat alkalmaznak. Ezt a szervezetet követte Poroszország is, és ezt vagyok bátor én is ajánlani. Ez a szervezet papiroson kevésbbé látszik egyszerűnek, de a ki azt a fáradságot veszi magának, — mint a hogyan én kötelességszerííleg tettem, — hogy meggyőződést szerez magának arról, hogy hol funkczionál jobban az állami anyakönyvvezetés, az velem együtt arra a meggyőződésre fog jutni, hogy mindig ott funkczionál jobban, a hol a papíron komplikáltabbnak látszik, és ott fünkezionál rosszul, a hol a papíron a legnagyobb egyszerűség mutatkozik. (Helyeslés jobb felől.) Határozottan rosszabbul működik Francziaországban, daczára annak, hogy ott egy század óta létezik, mint Németország országban, a hol csak néhány éve áll fenn. Ennek főoka az, hogy a francziák az egyformásítási sablont követték. Ezek általános jelenségekből merített tatanúlságok, de mindenesetre meggyőző erővel bírnak, mert ezen példákból nem lehet azt következtetni, hogy az állami annyakönyvvezetésre képesek a mi szomszédaink nyugaton és keleteis, csak mi, a kik köztük vagyunk, nem vagyunk arra képesek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De tekintsük, t. ház, a dolgokat közelebb. Gr. Apponyi képviselő úr beszéde folyamán azt mondotta, hogy nem tudja tulajdonképen, kik az állami anyakönyvvezetők. Az általam benyújtott törvényjavaslat e kérdésre nagyon határozottan válaszol. A 6. §. szerint anyakönyvvezetők első sorban a fő- és székvárosban a kerületi eljáróság tagjai, Fiúméban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi tisztviselők, a rendezett tanácsú városokban, továbbá a nagy- és kisközségekben az elöljárók közű! nevezendők ki, kivételes esetekben a járási szolgabíró bízható meg, és a 7. §. azt mondja ; hogy hol a viszonyok indokolttá teszik, a 6. §-ban említett hivatali kötelékben nem álló más egyén is nevezhető ki. Azt hiszem, ez egészen világos, (Helyeslés jobb felől. Mozgás és zaj bal felől.) bár más rendszer, mint a mely a t. képviselő úr előtt lebeg, a mely egyszerűen egy szakaszban elintézi, hogy az anyakönyvet vezeti az előljáró, és a mely a komplikácziót tulajdonképen csak elfödi, elhomályosítja. (Helyeslés jobb felől.) Nézzük, hogy hazánk viszonyai közt mikép fognak ezek alakulni? (Halljuk! Halljuk!) Budapest fővárosáról talán nem kell szólanom; talán nem kell arról sem szólanom, hogy a törvényhatósággal felruházott városokban mindenütt lehetséges lesz e találni az elöljáróság tagjai és a városi tisztviselők között arravaló egyéneket, a kiket az anyakönyvvezetéssel meg lehet bízni ; talán az sem kétséges, hogy rendezett tanácsú városokban is
