Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

263. országos Blés 18»8 deczember 2-án, szombaton. f] kozott, a ki az udvartartást közös ügynek kívánta volna nyilvánítani. Nagyon természetes, hogy nem közös ügy. Törvényeink, jelesül az 1723-iki törvények, s azokat kiegészítő 1867 iki törvények taxatíve sorolják fel a közös ügyeket, melyek között az udvartartás nem szerepel; sőt az 1867-iki XII tcz. még nem ugyan magára az udvartartásra, de az udvartartás költségeinek megajánlására kifejezetten is megmondja, hogy az nem közös ügy. Ennélfogva azt hiszem, hogy ezen bizonyításra szükség nem volt. Ugyanezen álláspontot foglaltam el ezen ügyben tett előterjesztésemben, a melyet ezen tétellel zártam be,: »Bizonyos tehát, hogy úgy régibb, mint újabb törvényeink értelmében a magyar udvartartás létjoga kétségbe nem vonható.* Másodszor a történeti szempontok tekintetében — mert hisz ezek is irányadók e kérdés elbírálásánál — nem tagadható, hogy az udvartartás kérdése más szempontok szerint ítélendő' meg ma, mint a korábbi időkben, midőn az udvartartás nemcsak bizonyos közjogi jelentőséggel bírt, nemcsak a fejedelemnek belső háztartása volt, hanem — hogy ágy fejezzem ki magamat — legfőbb kormányhatóságként is szerepelt, a mennyiben azon teendők, a melyeket ma egyes kormányhatóságok látnak el, akkor udvari tisztviselők által hajtattak végre. Ma, midőn ezen teendők kiválasztattak az udvartartás köréből, ma

: midőn e^y külön felelős korminy végzi e teendőket, — az udvartartás mindinkább elveszti közjogi j" elén tőségét, és mindinkább a fejedelemnek, habár a közéletre hihetőleg igen fontos, de mégis inkább magánjellegű háztartásává alakúi. Egyébként, ezen történeti szempontokat tekintve, arra az eredményre jutót tani, hogy habár 1526 óta külön udvartartásunk nincs is, de az udvartartás kerete a zászlós urakban mindig fenn volt tartva, de nem olyan értelemben, a mint Ugron képviselő űr mondta, a mint ezt a törvényhozás intézkedési körébe vonta volna. Mert, ha méltóztatik a t. képviselő úrnak az erre vonatkozó törvényeket tanulmányozni, azt fogja látni, hogy az újabb időben is a leglényegesebb intézkedések, a törvény hozásnak, igenis, ellenőrzése, de hozzájárulása nélkül intéztettek el. Zászlós urak kreáltattak, mint Mária Terézia király alatt, a magyar gárdának főkapitánya a törvényhozás által kreáítatott; de a hatáskör azután már nem a törvényhozás, hanem a végrehajtás körébe tartozott, a mint a magyar gárda is nem a törvényhozás útján, hanem a végrehajtás körében kreáltatott. A történeti szempontokra nézve tehát — ismétlem — szintén arra az eredményre jutottam, hogy, ha nincs is 1526 óta külön udvartartásunk, annak keretei zászlós urainkban fentartattak. A politikai szempont tekintetéhől én is igen kiváló súlyt fektetek az udvartartás kérdésére.. Ennek mérlegelésénél azonban nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy az udvartartásnak tevékenysége két sarkalatos és lényegileg különböző körre, jelesül a közjogi természetű és a háztartás jellegével bíró udvari teendőkre terjed ki. A legmagasabb udvartartásnak ezen a belső berende/.ésr. illető része ő Felségének felségjogát képezi — ennek dekretálják törvényeink is — ez tehát ő Felségének sajátos intézkedési jogkörébe tartozik. Feladatunk tehát, hogy a közjogi természetű teendőkön kívül az udvartartásból ki válaszszák mindazokat a teendőket, a melyek akár közjogi természetük, akár adminisztratív jelentőségüknél fogva a belső udvartartás keretébe nem tartoznak. És épen ezen teendők kiválasztása iránt, a melyek — nézetem szerint — nem az udvartartás keretében, hanem a kormányhatóságok keretében kell, hogy helyet foglaljanak, folytatta* nak A tárgyalások. Ilyenekűl kívánom például felemlíteni nem azon czímeket, a melyek szorosan udvari czírnek, és a melyek által, úgyszólván, valaki az udvar kiegészítő tagjává válik, hanem egyes oly czírnek adományozását, mint az udvari szállítói czím, egyes papi czímek adományozását, esetleg a »pro litteris et artibus« érem adományoz!sát, és könyvek elfogadását, szóval mindazon teendőket, a me lyek nézetem szerint egy udvartartásnak keretében helyet nem foglalhatnak, hanem azok keretéből kiválasztva, helyesebben a felelős kormány intézkedési körébe utaltassanak, és mint ilyenek, a melyek a belső háztartás köréből kiválasztatnak, a kormány cselekvési körébeíutaltassanak, és nagyon természetesen a törvényhozásnak nemcsak ellenőrzése, hanem — a mennyiben szükséges — annak egyúttal intézkedési befolyása alá is helyeztessenek. Ha ezeket kiválasztjuk, akkor marad a belső udvartartás, a melyre vonatkozólag azt vitatom, hogy ő Felségének az e fölötti intézkedés sajátságos joga, a mely a törvényhozás elé nem tartozik, és a melynek szabályozása nem, a mint Ugron Gábor t. képviselőtársam állítja, a törvényhozás elé, hanem igenis, a végrehajtási hatalom körébe, ő Felsége intézkedési jogának körébe tartozik. De ezen belső udvartartásra nézve sem tartom közönbösnek, hogy az milyen, daczára annak, hogy az ő Felsége intézkedési jogkörébe tartozik. Azt az álláspontot foglaltam el, mint ezt bátor voltam már kifejezni, hogy államjogi helyzetünk ezen belső udvartartás keretében is nyíltan kifejezésre juttassék, és ne mosódjék el annak körében, jelestíl, hogy ő Felsége mindig, mint magyar király is szerepeljen. (Helyeslés.) Ez álláspontom, de ennek a belső udvartartásnak,