Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

78 268. or»K*gos ttlé* 1893, doezember 2-in, Síombaton. ennek a háztartásnak elkülönítését sem ezélszeríínek, sem megengedhetőnek nem tartom; mert nekünk óhajtanunk kell, hogy ő FeVge, mint m gyár király szerepeljen akkor is, midőn nincs az országban, s hogy ne csak osztrák császár, hanem magyar király is legyen, akár itt az országban van, akár nincs. (Elénk helyeslés jobb felől.) Ezen elvek érvényesítése után az iránt folynak a tanácskozások, hogy államjogi helyzetünk ezen belső háztartás körében az őt megillető és megfelelő kifejezésre juttassák; a minek folyománya az, hogy ezen belső udvartartás Magyarországban állandó képviselettel ruháztassák fel, hogy a közönséggel való érintkezés ezen képviselet utján magyar nyelven történjék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezen sarkalatos elvek azok, a melyek iránt a további tárgyalások folynak, s melyek, ismét lem, ha nem is arra fognak vezetni, a mit én politikai felfogásommal nem tartok megegyeztethetőnek, hogy elkülönítsük az udvartartást, hogy egy belső berendezésében önálló, elkülönített udvartartást létesítsünk, — mert ezt politikailag meg nem engedhetőnek és igen veszélyesnek tartanám, hisz akkor azon befolyások, a melyek kivetkőztethetik ezen udvartartást belső jellegéből, a melyek azt azután csakugyan a fejetleimet befolyásoló politikai tényezővé tehetik, lehet, mi nálunk nem érvényesülhetnek, de érvényesülhetnek másutt, a hová ellenőrzési jogunk ki nem terjed, — mondom, remélem, hogy ezen tárgyalások sikerre fognak vezetni. (Helyeslés jobb felől.) Ilyen értelemben kérem, hogy a magyar királyi udvartartás költségeit megszavazni méltóztassék. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Hodossy Imre! Hodossy Imre : T. ház! Csak azon esetben tartom feltétlenül szükségesnek, hogy valamely kérdés megoldása iránt a törvényhozás intézkedjék, ha valamely intézmény új elvi alapra fektettetik, vagy ha egészen új intézmény hozatik be. Más esetben is történhetik az, hogy a törvényhozás kezébe veszi a dolgot, és törvényhozás útján történik róla intézkedés, de ez inkább csak czélszerü'ség kérdése. A magam részéről a jelen esetben azt, bogy az udvartartásról törvényhozásilag történjék intézkedés, sem szükségesnek, sem ozélszeríínek nem tartanám. (Helyeslés bal felől.) Szükségesnek nem tartom azért, mert nem is vonatik kétségbe, hogy úgy régi törvényeink, mint különösen pedig az 1867. évi XII. tcz. megállapítják azt, hogy a magyar királynak kell, hogy magyar királyi udvartartása legyen. Most tehát nincsen egyébről szó, mint hogy ezen elvi kijelentése, ezen elvi rendelkezése a törvénynek végrehajtassák. A végrehajtás pedig a kormányzat körébe tartozó dolog. A kormány megkezdte ezen törvénynek végrehajtását. Igaz, hogy a kezdet kicsiny ; inkább csak a külső ezeremóniák egyes eseteire vonatkozik, de a miniszterelnök úr a maga részéről kijelentette, hogy ezen kérdéssel még tovább is foglalkozik, és még további intézkedések is fognak történni, szóval, hogy ez elvi alap, mely a törvényben ki van fejezve, illetőleg ezen törvényes alap, lassankint bár, de fokról-fokra, lépésrőllépésre végrehajtatik. Ezen első lépést, melyet a kormány tett, természetesen a magam részéről is üdvözlöm, de további magunktartásät, azt hiszem, mindnyájan attól teszszük függővé, (Élénk helyeslés a baloldalon.) bogy miként fog a minisztérium ez úton tovább haladni. Ha látni fogjuk, hogy a végrehajtás valóban a törvény intencziójának és szellemének megfelel, meg fogunk abban nyugodni, s üdvözölni fogjuk azt. És én bízom és reménylem, hogy, a mint az ellenzéknek eddigi fáradozása ezt eredményezte, úgy az ellenzéknek további buzgósága azt fogja kivinni, hogy a törvénynek megfelelő lesz a magyar királynak magyar királyi udvartartása annak minden vonatkozásában ; de ha nem, akkor fentartjuk magunknak mindenesetre mindnyájan, és így csekélységem is — ha módomban lesz — a további lépéseket és eljárást. Ez idő szerint azonban — mondom — törvényes intézkedés szükségét nem látom. A mi magát a tételt illeti, azt a magam részéről is elfogadom. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Előttem immár semmi kétség, (Halljuk! Halljuk) hogy Wekerle t. miniszterelnök úr és az a kormány, melynek súlyát első sorban ő kölcsönzi, értem ez alatt a morálist is, (Derültség a szélsőbalon.)^ kiváltképen meglepetésekben keresi a hatást. Összes alkotásainak nyilvánosságra hozatala mindig egy és ugyanaz, és úgy látszik, hogy a t. miniszterelnök úr abban a hitben él, hogy a meglepetés hatása az, hogy ott is lelkesedést keltsen, a hol erre semmi ok sincs. (Tetssés a szélsőbalon.) T. ház! A történeti adomák közt első sorban áll az, hogy volt egykoron egy hatalmas államnak egy államminisztere, neve Potemkin volt, (Mozgás a jobboldalon) a ki uralkodójának lépten nyomon mutogatott falvakat, a melyek mögött azonban semmiféle reális élet nemvolt. (Halljuk.' Halljuk!) A t. miniszterelnök úr megfordítja, e rendszert, s mutogat az egész országnak és nemzetnek egy intézményt, a mely mögött semmiféle realitás nincs. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) kii tartom, t. ház, hogy ideje volna