Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-263
66 263. országos fllés 1893. deezember 2-án, szombaton. összegekből, a mint a t. miniszterelnök úr erre vonatkozókig tegnap nyilatkozott is, hogy az alapok is fel fognak használtatni, ha szükség lesz, a segélyezésekre és nyugdíjazásokra: ne engedélyezzen többé megtakarításokat a honvédek hátrányára, hanem, ha folyamodó van, utalványoztassa ki az utolsó forintot is, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) hogy a nyomornak bizonyos tekintetben ez által is eleje vétessék. Továbbá arra kell kérnem a t. miniszterelnök urat, hogy, ha a folyamodók száma szaporodnék, és a jelentésben megállapított kulcs szerint előirányzott összeg és az általam kimutatott 61.595 frt és öS 1 /^ kr. kevésnek bizonyulna, a segélyösszeg fölemelését a miniszterelnök úr maga indítványozza. Továbbá arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy, a mennyiben az elhalálozások folytán — én ugyan kívánom, hogy mennél tovább éljenek derék honvédeink, de mindannyian halandók vagyunk, tehát ez előbb-utóbb be fog következni, a mint hogy 1892-ben is 19.000 frt takaríttatott meg e ezímen, — megtakarítások eszközölhetők, a megtakarított összeget, tekintettel különösen a közvitézekre és az altisztekre, a folyamodók közt mindenesetre osztassa ki. T. képviselőház! A t. miniszterelnök úr azt is állította tegnap, hogy a nyugdíjösszeget illetőleg nem mehet tovább azon kulcsnál, a mely a honvédségnél és a közös hadseregnél meg van állapítva. Ez, t. ház, mindenesetre nagyon sajnos, mert abból a tiz krajezárból egy ember a napi szükségleteit nem fedezheti; de ha megmaradna is ez a minimalis összeg, akkor is méltóztassanak figyelembe venni, hogy a közös hadseregnél és általában a honvédségnél a rendes nyugdíjazásoknál a nyugdíj élvezetének feltétele nincs ám oly rettenetes feltételekhez kötve, mint épen a 48—49-iki honvédekre nézve. Hiszen, t. ház, ha, egy honvédnek csak egy kis kunyhócskája is van, a mely megér 50 — 80— 100 vagy 200 frtot, és van neki például egy hold földje, mely után a házosztályadó és a földadó megüti a két forintot, hacsak nem kegyelmez a miniszterelnök úr vagy a bizottság elnöke, akkor az illető nem kaphat nyugdíjat. Ezek oly rettenetes állapotok, hogy ezeken okvetlenül segíteni kell. Azt gondolom, hogy nem azt kellene tekintetbe venni, hogy van-e neki háza, mint a csigának, hanem hogy van-e neki annyi jövedelme, a melyből az okvetlen szükségeseket fedezhesse, mert így odajutunk, hogy sem a saját vagyonából nincs neki jövedelme, sem, — mert valamije van, — nyugdíjat nem kaphat. Ezen pedig csak úgy lehet segíteni, ha a bizottság rendszere gyökeresen megváltoztattatik, mert tény az, hogy ott bizonyos nehézség áll fenn. Nagy tisztelettel viseltetem a bizottság minden egyes tagja iránt, de nagyon sok ügyből kifolyólag arról győződtem meg, hogy -ott nem azon törik a fejüket, hogy a szerencsétlen folyamodókat hogyan elégíthessék ki, hanem azon, hogy miképen utasítsák el őket? A sok eset közül kénytelen vagyok néhányat felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik folyamodó, a kinek kérvényét majram nyújtottam be a bizottságnál, 68 esztendős. Volt neki egy kunyhócskája, melyért állami házosztáíyadó fejében fizetett 1 frtot, volt három ]ősébe, és mégis elutasították azon az alapon, mert nem egészen vagyontalan. Es ez már akkor, Julius óta történt, mikor a 2 frtos minimalis összeg már meg volt állapítva. A másik folyamodó 73 esztendős. Ennek egy házacskája, és kertje utáni adója csak 1 forint 69 krajczárt tett ki, és három izben utasíttatott el, pedig, t. ház, ez a honvéd nemcsak 18i8/49-ben tett eleget hazafiúi kötelességének, hanem azt megelőzőleg hat évet, mint württenbergi huszár töltött a közös hadseregben, és egyike azon hősöknek, a kik í848-ban Lenkey századossal jöttek vissza az országba. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez volt a bűne!) Be kell vallanom, t. ház, hogy, mivel az illető harmadízben is elútasíttatott, kénytelen voltam a miniszterelnök úrhoz fordulni, és elismerem, hogy ő azonnal szívesen tett eleget kérésemnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ma is van nálam kérvény, de, megvallom, félve adom be. Az egyiknek van egy kunyhója és 800 négyszögöl telke, melyek után adója 46 krajczárral üti meg az utóbb megállapított 2 forint minimumot; de huszonkét csatában vett részt, és több lősebe van. A másiknak a földadója 1 forint 38 kr., háromszor sebesült meg, és három izben utasíttatott el. Az elutasítás először azért történt, mert nem volt egészen 65 éves. No, ez rendén lehet-, de másodszor már azért utasíttatott el, mert nem bizonyította be, hogy a forradalomban kapta sebeit. Hiszen, kérem, tudjuk azt, hogy akkor erről közjegyzői okiratokat nem lehetett, felvenni, (Igaz! Ügy van! a széls'ö baloldalon.) hanem elégséges az, ha az orvosi bizonyítvány ott van, és valószínűnek látszik, hogy sebeit akkor kapta. Harmadszor elútasíttatott azért, mert nem egészen vagyontalan, pedig, mondom, csak 1 forint 38 krajczárt tett ki a 801) négyszögöl telke és háza utáni adója. Még arra kell kérnem a t. miniszterelnök urat, méltóztatnék intézkedni, hogy vagy a kérvény beadása, vagy az elintézés napjától utalványoztassék ki a nyugdíj. Mert mi az eljárás ma? Az eljárás az, hogy beérkezik a kérvény — itt van például egy folyamodó, Varga István — ennek beérkezett a kérvénye Julius 30-án. November 19-én megsürgette, és november 19-iki
