Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

263. országos ülés 1898 deczeniber 2-án, szombaton. m Hasznavehetetlen töltényhüvelyek és szabály­szerűtlen ólomért 40.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : 5. czím. Nyugdíjak a közös hadügyi tárcza által a had­sereg állományából a honvédséghez áthelyezett tisztek után fizetendő térítmények 89.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): 6. czím. Az elviselt ruházati és felszerelési czikkek hul­ladékainak eladásából 500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Következik a napirend során a pénzügyi bizottság 493. sz. jelentése a honvédmenház 1892. évi számadásairól, valamint működéséről és állapotáról szóló jelentése tárgyában. Méltóztatik a jelentés felolvasását kívánni? (Nem!) Ha nem, úgy a jelentés felolvasottnak te­kintetik. Kíván valaki a jelentéshez szólani, t. ház? (Nem!) A jelentést a t. ház tehát tudomásul veszi. Következik ugyancsak a napirend szerint ugyancsak a pénzügyi bizottság 494. sz. jelen­tése a honvédsegélyző egylet 1892. évi szám­adásairól, valamint működéséről és állapotáról szóló jelentés tárgyában. Kívánja valaki, t. ház, a jelentés felolva­sását? (Nem!) A jelentés tehát felolvasottnak tekintetik. Josipovich Géza jegyző: Kováts József! Kováts József: T. ház! A t. honvédelmi miniszter úrnak az országos honvédsegélyző egylet 1892, évi számadásairól, működéséről és állapotáról szóló jelentésére megjegyzéseimet kívánom megtenni, kérem a t. ház b. figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A jelentés egyik pontjában az foglaltatik, hogy az egyletnek 230.000 frtnyi eredeti törzsvagyona ez idő szerint már helyre van állítva, sőt hogy pénztári maradvány is létezik. Ha a jelentés ezen részével beéri az ember és a számok tömkelegében nem kutat, azt fogja képzelni, hogy itt csak potom néhány száz forintról van szó; holott, ha alaposabban vizs­gálódik, azt kénytelen konstatálni, hogy ezen többlet 61.591 frt 6872 krt tesz ki. Keletkezett pedig ezen többlet úgy, hogy az egylet az 1891. évben a szegény honvédek kárára meg­gazdálkodott 41.923 'frt 29 krt, 1892. évben pedig í 9.459 frt 29 x /2 krt. Ezek szerint, t. ház, ha tekintetbe veszsziik azt, hogy a t. képviselő­ház a folyó évre háromszázezer forintra emelte föl a segély- és nyugdíjösszeget, hozzávéve e 300.000 forinthoz az általam imént kimutatott 61.595 frt 68 l /2 kr. megtakarított összeget: a segélyösz­szeg az 1893-ik évre 365.595 frt 6872 krt fog kitenni. De, ha tekintetbe veszszük az időközben EÉPVH. NAPLÓ. 1892-—97. XV. KÖTET. elhalálozottak számát, úgy bátran állíthatom, hogy a segélyösszeg 1893-ra a 375.000 frtot is meg fogja haladni. Erre vonatkozólag a kulcsot magából a jelentésből merítettem, melynek egyik része a következőket mondja: »az 1892-ik év­ben 201.800 frt 93 3 /4 kr. utaltatott ki nyug­díjakra, az adóhivataloknál azonban csak 181.358 forint 21 kr. fizettetett ki, daczára annak, hogy a halálozási százalék ezen időben nem igen vál­tozott, sőt növekedett.« A jelentés e része igazat ad nekem abban a tekintetben, hogy — mint a múlt évben 16 angol biztosító társaság elhalálozási táblázatának kimutatása alapján kimutattam — azok az elhalálozások nem fognak apadni a jövőben sem, sőt inkább feltehető, hogy emelkedni fognak. Tekintettel arra, hogy a 300.000 frtnyi előirány­zat által most már lehetővé vált, hogy a nyug­díjak általában felemeltessenek, de tekintettel különösen az altisztekre és kiváltkép a köz­vitézekre, a kiknek nyugdíja az azelőtti napi 5 krajczár helyett a kétszeres összegre, vagyis 10 krra emeltetett fel, mindenesetre el keli is­mernünk, hogy a nyomorúságos helyzet vala­mennyire javult. T. ház! Az 1848-iki haza keveset ígért a honvédeknek, de a mit tehetett értük, azt még­is tette; az 1867-iki haza semmit sem igért, de igaz, hogy vajmi keveset adott, és ez az álla­pot, úgy látszik, nálunk legalább meg van jósolva, örökké fog tartani, mert hisz legutóbb bebizo­nyíttatott, hogy a közös állapotok nálunk érin­tethetetlenek, politikai okokból megváltozhatat­lanok. Eddigelé az ágyúkat felénk csak a czita­delláról szegezték, ma — ezen elfogadott nyi­latkozattal — az alkotmányos bársonyszékekből szegezik felénk, az által, hogy azon kétoldalú megállapodások egy harmadik nagyhatalom bele­egyezése nélkül politikai okokból meg nem változtathatók; legalább én a politikai oknak más magyarázatát adni képes nem vagyok. (Hall­juk! Halljuk!) Ez előttem mindenesetre csak egy jóslat, és lehetnek, kik ezt komolyan ve­szik, és hitelt adnak neki, hogy így fog tör­ténni, s hogy ez be is fog következni; én azon­ban azokkal tartok, kiknek nézetük az, hogy a régi próféták elhaláloztak, az új prófétáknak pedig mindent nem hiszünk el. A határozati javaslat, mely e részről be lett adva, elvettetett épúgy, mint a műit évben az általam beadott határozati javaslat, ámbár megvallom, a mint ezt ki is fogom mutatni, I annak, ha elfogadtatott volna is, sem lett volna bizonyos tekintetben a honvédekre nézve gyakor­lati haszna. Mivel pedig az a javaslat elvet­tetett, arra kérem az igen t. honvédelmi minisztert, illetőleg a miniszterelnök urat, hogy a jövőre ezen segélyalapból és a megtakarított 9

Next

/
Thumbnails
Contents