Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

262. országos ülés 1893. deezember 1-én, pénteken. 59 legyen szíves elfogadni azt, hogy útasíttassék ez a javaslat a pénzügyi bizottsághoz. A pénzügyi bizottság azután a kormány közbenjöttével iparkodjék kipuhatolni, hányan vannak még, és kik azok, a kik valóban rászorulnak a segélyre, — mert a kik nem szorulnak rá valóban, azokat senkisem akarja segélyben részesíteni, — és a ház intézkedjék a bizottság előterjesztendő javaslata folytán. De hogy felszólaltam, annak még egy oka van. Örülök rajta, hogy itt van Búsbach t. képviselőtársam. Úgy hiszem, ő is tagja és elnöke a közpoati honvéd-bizottságnak. Nem panaszkép hozom fel, a mit mondandó leszek, csak azért, hogy ilyenek ne történjenek többé. Van egy rendelkezés, a mely szerint a honvédeknek segélyért vagy nyugdíjért való folyamodása annak megállapítására, vájjon valóságos honvédek-e vagy nem, áttétetik a központi bizottsághoz. Nem tartom ezt helyesnek, de, ha helyes akkor méltóztassanak intézkedni, hogy ne történhessék meg többé az, a mi egy hatvanötödik évét rég betöltött szegény honvéddel történt, a kinek a kérvényét én, mint azon kerületnek a képviselője, voltam köteles előterjeszteni. Ez beadta kérvényét május végső napjaiban, és mi történt? Egyro kér, egyre könyörög azon egyén azzal, hogy: »nincs miből élnem.« Szeptember 25-én, négy hó múlva bejövök ide, az itteni hivatalhoz, kérdem: mi történt ezzé] a folyamo dással? Felelik: megsürgettetett a központi honvéd-bizottságnál, hogy intézkedjék már, küldje vissza, és akkor szeptembertől novemberig, tehát összesen hat hónap málva jöhetett ide ár az, hogy annak a szegény embernek csakugyan rendben van a honvéd-igazolványa. Én tehát arra kérem, — nem panaszképen, — mé'tóztassanak bármiképen intézkedni, hogy az a szegény ember ne legyen kénytelen hónapokat, vagy egész félévet várakozni arra, hogy az ő igazolványa való-e vagy nem? Ez az, a mit én a t. háznak és a kormánynak is megfigyelésébe ajánlani bátorkodom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Búsbach Péter: Miután a központi honvédegylet elnökére történt hivatkozás, —• én ugyancsak alelnöke vagyok, — fel kell világosítanom a t. házat airól, hogy a honvédsegélyezés és a központi bizottság két különböző dolog. A honvédsegélyezés egészen elkülönített teendő, a melybe a honvéd központi-bizottság csak annyiban folyik be, hogy két tagot küld oda, de egyéb semmi befolyása a segélyezésre nincs. De még egy megjegyzést kell tennem. Az utolsó időben épen azért, mert nem kompeten egyének vonták el a 48/494ki honvédek elől a segélyt, kellett bele avatkozni a központi bizottságnak abba, hogy az igazolások újabb időben ellenőriztessenek. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Lakatos Miklós: T. ház! . .. Elnök: Lakatos Miklós képviselő úr nem szólhat, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) hacsak indítványa iránt nem kíván nyilatkozni. Lakatos Miklós: Én Horánszky Nándor t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok, hogy határozati javaslatom a pénzügyi bizottsághoz útasíttassék. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kérem, t. ház, Horánszky képviselő úrnak ugyan nincs indítványa, hanem csak említett itt egy indítványt, de formailag indítványt be nem adott. A miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! A honvédsegélyekre felvett 300.000 frtnyi összeg tárgyalásánál nem szándékoztam ezen kérdés érdemében felszólalni, nem pedig azért, mert itt két dologról van szó. Először arról, hogy a t. ház azon helyzetbe hozassék, hogy a segélyezés mérvének elegendősége felett határozhasson ; másodszor arról a kérdésről, a mi tulajdonképen a napirenden van, hogy az ezen segélyezésre szükséges anyagi eszközök a költségvetésbe felvétessenek. Ezen 300.000 frtnyi összeg felett határozni lehet, minden vonatkozás nélkül a másikra, mert hisz nagyon jól méltóztatik tudni, hogy az itt megajánlott segélyösszegen kivűl még egy tetemes, azt hiszem 230.000 frtnyi — a számadatokért, bocsánatot kérek, nem állok jót, mert hisz nem voltam elkészülve rá, hogy ez itt szóba fog kerülni, de úgy emlékszem, hogy 230.000 frtot tevő — tőkeösszeg áll rendelkezésre, mely a folyó esztendőben, mivel a magasabb segélyeket csak júliusban léptették életbe, a 300.000 írtnak igénybe vett részével még nagyobbodni fog úgy, hogy, ha a 300.000 frt nem is volna elégséges, ez a másik tetemes összeg, melynek szintén az a czélja. hogy a honvédsegélyhez felhasználtassák, mégpedig nemcsak a jövedelem, hanem maga a tőke összege is: mindenesetre elégséges lesz a szükségletek fedezésére. De bizonyítékát akarom szolgáltatni annak, hogy ezen alaptól eltekintve, maga a 300.000 forint is elégséges lesz. Most, csak felemlítem, hogy ezen alkalommal a t. ház csakis ezen 300.000 frt felett méltóztassék határozni, mert hiszen a központi honvédegylet ide beadott kérvénye felett közelebb fog a t. ház határozni. Ezen kérvény tárgyalása alkalmával, nieiy a kérvény! bizottság elő:t már megfordult, keiül a segélyezés mérve szóba, a akkor lesz a ház 8*