Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

58 262. országos ülés 18V3. űeeaember 1-én, pénteken. tekintve mindezektől, ha előfordulna az az eset, hogy ez az összeg nem volna elégséges, higyjék meg, hogy egyike leszek azoknak, a kik igen szívesen és egész erővel fognak gondoskodni, hogy a volt honvédek sorsán továbbra is tetemes összeggel segítve legyen ; de hiszen akkor, a midőn most egyszerre 30°/o kai emeltetett fel az az összeg, a mely a honvédek segélyezésére fordíttatik, a mikor az ország veszi kezébe a honvédek segélyezésének ügyét, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hisz ez természetes ! Elég rossz, hogy előbb nem tette !) és a mikor a kormány kilátásba helyezte (Zaj.) épen a honvédegylethez intézett leiratában, hogy a kormány fogja az ügyet sajátjává tenni, akkor kilátás van arra, hogy egyetlen 48-as honvéd sem lesz kénytelen, — a mint az urak itt a házban magukat drasztikusan kifejezték, — éhezni vagy koldulni. Addig azonban, míg igazolva nincsen, hogy ez a 300.000 frt, a melyet most a budgetbe felvettünk, nem elégséges, addig azt gondolom, hogy igen szép dolog nemes hevet tanúsítani a honvédség ügye iránt, de nincsen igazolva az a túlzó törekvés, hogy most vegyünk be egy oly Összeget, a melynek szüksége kimutatva nincsen. (Helyeslés jobb felől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ez talán mégis túlmegy azon, a mit jó gazdálkodás mellett igazolni lehet, vagy felvenni szabad. Részemről szintén hozzájárulok ahhoz, és örömmel veszem, hogy a kormány közvetlenül segélyezni fogja a honvédeket, hogy a kormány kötelességének fogja tartani ezt, de már most felvenni egy oly öszszeget, a melynek abszolúte nincsen kimutatott alapja, ahhoz a költségvetés érdekében nem járulhatok, (Felkiáltások a szélsőbalon: Hiszen 1895-ről van szó.') és ezt a határozati javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! Azt gondolom, hogy azt a kérdést, vájjon az 1848/49-iki honvédeknek további segélyezésére szükség van-e, vagy nincs, nem az egyes képviselők előadásából ítélhetjük meg, hanem megítélhetjük oly hivatalos előterjesztésekből, a melyek az adatokat elénk tárják, és melyek támpontokat nyújtanak arra, hogy e tekintetben magunkat valamiképen tájékozzuk. Épen abból a szempontból, mivel én a magam részéről óhajtanám, hogy az 1848/49-iki honvédeknek segélyezése valahára egészen országos természetű kérdéssé tétessék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mely nem a t. kormánynak — megengedem, különben méltányos és igazságos — belátásától függ, de függ részben a törvényhozásnak kellő informálásától is, mivel óhajtanám továbbá azt, hogy ez a segélyezés is, mint törvényhozási tevékenység, a törvényhozás megszavazásán nyugodjék, kellő előterjesztések mellett, én a magam részéről azon szerény véleményben volnék, hogy azon indítvány útasíttasék a pénzügyi bizotts ighoz abból a czéiból, hogy ez magát ez irányban tájékozza; mert nem pusztán arról van szó, hogy a most jelentkezett honvédek láttassanak el ilyen segélylyeí, hanem arról van szó, hogy azok részére arra való tekintette], hogy a magas kor következtében a segélyre szorulók száma szaporodik, a jövőre is gondoskodjunk segélyről, és ez irányban magunknak kellő informáeziót szerezhessünk, A szaporodást úgy értem, hogy a honvédek száma folyton apad ugyan, de a segélyek száma folyton növekszik a koralakulásnál fogva. A magam részéről tehát azon állásponton vagyok, és arra kérem a t. házat, hogy az indítványt ne utasítsa el magától a leszavazással, hanem utasítsa a pénzügyi bízottsághoz, hogy ez az arra vonatkozó szükségletek iránt szerezzen magának informáeziót, úgy a jelenre, mint kellő kombináczió útján a jövőre nézve, és tegyen a törvényhozásnak előterjesztést. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! 1867. márczius havában 14 képviselő ez oldalról tette ie a képviselőház asztalára azon törvényjavaslatot, a melylyel Magyarország képviselőházát az 1848/49. évi honvédeknek, mint az alkotmány védőinek tett ígéretek teljesítésére, valamint ezek nyugdíjazására kérte. A t. képviselőház, — elég helytelenül, — jónak látta akkor elutasítani e javaslatot. Elismerem a jelen kormánynak azon érdemét, hogy iparkodik tetemes segélylyeí javítani az arra szorult honvédek sorsát, de engedje meg Búsbach t. képviselőtársam, azon javaslat, a melyet Lakatos képviselőtársam előterjesztett, nem most követeli az összegnek a felemelését, csak figyelmébe ajánlja a t, képviselőháznak a dolgot; Illyés Bálint; t. képviselőtársam pedig igen helyesen, nyomán azon 1867-ban előterjesztett indítványunknak, jóvá akarja tenni, legalább ennyi év múltán, azt, a mit a ház, az ország eddig jóvá nem tett, hogy t. i. ne legyen egyetlen egy munkaképtelei\elaggott honvéd, a ki az országtól valami csekély segélyt, — hogy legalább a legutolsó falat kenyere meglegyen, — ne nyerjen. Búsbach Péter: Ezt mi is akarjuk! (Félkiáltások a szélső baloldalon: Hát akkor miért nem fogadja el a határozati javaslatot ?) Madarász József: Én tehát, mivel nem mostani, egyszerre való felemelésről van szó, igen szívesen járulok Horánszky t. képviselőtársam javaslatához, és kérem t. barátomat,